600 éve született Szent Johanna (Jeanne d’Arc)

65

Franciaország és Anglia között már csaknem 100 éve dúl a háború, az angolok a francia trón örökösödési jogát akarják megszerezni, mikor megjelenik egy lány, aki egyik csatát nyeri meg a másik után, felszabadítja a Loire-menti városokat, királlyá koronáztatja VII. Károly trónörököst, reményt ad a francia népnek… és mindezt nem Franciaországért teszi, hanem Jézus Krisztusért, az Igazi Királyért…

600 évvel ezelőtt, 1412. január 6-án Domrémyben, egy parasztcsaládban, negyedik gyermekként megszületett egy kislány, aki a Johanna nevet kapta. Egyszerű falusi lányként, bárányokat őrizve a mezőn élte az életét. Gyerekkorában elszomorodott, amikor látta, tapasztalta a háború szörnyűségeit: fosztogatások, rablások, vérengzések, csaták sorozata tette nehézzé a falvak népének életét. Amikor a kislány 12 éves volt, hangokat hallott, amelyektől eleinte nagyon félt, mert nem tudta, hogy ki szól hozzá. De amikor ezek harmadszor is jelentkeztek, megértette, hogy Isten szólt hozzá angyala által. Johanna már nem játszott, nem táncolt többé, hanem rendkívüli buzgósággal gyakorolta hitét, egész nap a templomban volt, gyakran gyónt, böjtölt, naponta járt szentmisére. Nagylelkűségét az egész falu ismerte. A szegényeknek mindig adott ennivalót, sőt, még a csavargóknak is, ami miatt apja nagyon megszidta. Ő erre csak ezt mondta: „Ha valakinek szüksége van ételre, nem számít, hogy csavargó, mindig Isten iránti szeretetből kell cselekedni.”

A hangok eleinte csak azt mondták, hogy legyen jó gyerek. Több látomás után értette meg a küldetését: meg kell mentenie Franciaországot az angol megszállástól, VII. Károlyt pedig meg kell koronáztatnia Reimsben.

Nem könnyű feladat egy írástudatlan lánynak, de ő, akárcsak Szűz Mária, igent mondott a lehetetlennek tűnő feladatra. A küldetése mellett a szenvedést is vállalnia kellett, hiszen amikor a falubeliek tudomást szereztek a látomásokról, sokan gúnyolták, zavarodottnak, ördöngösnek tartották. Saját édesapja megfenyegette, hogy saját kezével fojtja vízbe, ha hallgat a hangokra és engedelmeskedik nekik.

Johanna, szembeszegülve apjával, elindult Baudricourt lovaghoz, a közeli Vaucouleurs várának parancsnokához, hogy csapatot kérjen tőle, mert azzal kellett elmennie a trónörököshöz Chinonba. Baudricourt kétszer elutasította a lányt, de harmadszor fogadta őt és elküldte a királyhoz. Lóháton, egy tőrrel az oldalán, amit a város vezetőjétől kapott, egy vitéz, egy lovag és négy szolgáló kíséretében elindult a királyhoz.

VII. Károly bizalmatlanul fogadta, többször is megvizsgálták szavahihetőségét. A doktorok megállapították, hogy Johanna alázatos, istenfélő, becsületes, egyszerű és jó, s mivel azt állítja, hogy Isten Orléans alatt fogja őt jellel igazolni, akkor oda kell küldeni. A leendő király egy kis csapatot rendelt mellé. Április 29-én Johanna és kis csapata bejutott Orléansba, május 8-án pedig felszabadították a várost az angolok uralma alól. Az egész francia nép rajongott a lányért, újra reméltek és hittek a szebb jövőben.

Május 11-én Johanna megkérte a trónörököst, hogy menjen Reims-be. De az út mentén lévő városok az angolok kezében voltak. Mégis elindultak, és a Loire mentén csatáról csatára győzelmet szereztek. A hangok végig tanácsokat adtak neki és segítették a győzelemre. A harcban is fontos volt számára a béke, minden csata előtt figyelmeztette az ellenséget, hogy adja meg magát, mert ő az isteni akarat egyik hírvivője. A katonákat biztatta, kérte őket, hogy minden harc előtt gyónjanak meg. Az ellenségeit is biztatta a bűnbánatra, imádkozott és vezekelt értük.

1429. július 17-én megtörtént VII. Károly királlyá koronázása. Johanna teljesítette küldetésének legfontosabb részét. Johanna szerette volna teljesen kiűzni az angolokat Franciaországból, ezért Párizsba akart menni. A király tanácsadói a lány ellen hangolták a királyt, mert féltékenyek voltak rá népszerűsége miatt, ezért VII. Károly akadályozta a lány terveit és elfordult tőle. 1429. szeptember 8-án Johanna Párizs mellett megsebesült és hadserege vereséget szenvedett. Ezt égi jelnek vélték, miszerint a lányt elhagyta az Isten.

1430. május 23-án Johanna angol fogságba került. Az angolok ujjongtak, Párizsban Te Deumot énekeltek ez alkalomból. Remélték, hogy a reimsi koronázást így érvénytelenné nyilváníthatják. Rouenban átadták őt az egyházi bíróságnak, hogy ítéljék el, mint boszorkányt. A fogságban Johannát láncra verve éjjelnappal angol katonák őrizték. A bírósági per hat hónapig tartott. Cochon püspök vezette a pert, 53 egyetemi doktorral és egy domonkos inkvizítorral együtt. Johanna kitűnő válaszokat adott a kérdésekre, sarokba szorítva ezzel a teológiai végzettséggel rendelkező bírákat. Hamis tanúk segítségével mégis bebizonyították vétkét, és máglyahalálra ítélték. 1431. május 30-án reggel a város piacterén Johanna letérdelve bocsánatot kért mindenkitől és lelkét Istennek, Szűz Máriának, Szent Mihálynak, Szent Katalinnak és Margitnak ajánlotta, akik mindvégig vele voltak. Kért egy feszületet, és azzal lépett a máglyára. Kopaszra nyírt fejére papírsüveget húztak a következő felirattal: „Eretnek, szakadár, visszaeső bűnös, hitehagyó, bálványimádó.” Johanna utolsó szavai ezek voltak: „Jézus! Jézus!”
Halála után az angol katonák is mondogatták, hogy a lány valóban az Isten vértanúja volt.

Társai 1450 és 1453 között befejezték művét, elűzték az angolokat Franciaországból. Huszonöt év múlva Johanna családja kérésére VII. Károly rehabilitációs eljárást rendelt el. Ezzel elfogadták, hogy a bírósági per hamis, Johanna pedig ártatlan volt.

1909. április 11-én boldoggá, 1920. május 16-án szentté avatták. 1944. május 13-án XII. Piusz Franciaország második patrónájának nyilvánította. Emléknapja: május 30.

XVI. Benedek pápa a következőket mondta Szent Johanna születésének 600. évfordulója alkalmából: „Jeanne d’Arc, vagyis Szent Johanna a keresztény élet valódi megélésére hív mindenkit: arra, hogy az ima legyen mindennapjaink vezérfonala; hogy teljes mértékben bízzunk Isten akaratában; hogy határok nélkül tegyünk tanúságot a szeretetről az egyházért, Jézus szeretetének jegyében”.

Összeállította: Bundáné Fehér Rita