80 éve járt Kárpátalján az Aranyvonat

59

Idén májusban emlékezünk meg arról, hogy 80 éve Kárpátalján járt az Aranyvonat, mely Szent István király ereklyéjével 1938 májusában kezdte meg országjáró körútját államalapító szent királyunk halálának 900. évfordulója alkalmából. Ez a rendezvény a nemzeti összetartozást, a hit nemzetmegtartó erejét volt hivatott képviselni.

Élő tanúk híján lassan feledésbe merülnek a személyes élmények, mindazonáltal a levéltárak, magángyűjtők, sőt egyes esetekben a szemtanúk és résztvevők leszármazottai rendelkeznek még olyan anyagokkal, amelyek megengedik az akkori eseményekbe való bepillantást. Az Aranyvonat 1939. május 14-én Kárpátalja 15 településén áthaladva hosszabb megállókat tett Ungváron, Munkácson és Beregszászon, ahol ünnepélyes keretek között fogadták az ereklyét. A ránk maradt feljegyzésekből és levelezésekből kiderül, hogy minden egyes megálló esetében apró részletekig átgondolt forgatókönyv szerint zajlottak az ünnepi események, ami komoly és precíz előkészületet és szervezői összhangot igényelt. Ez hierachikus alapon jól megfigyelhető, kezdve az Actio Catholica leveleitől a helyi ordinárius rendelkezésein át egészen a plébánosok naplófeljegyzéseiig. A programtervezetek többszöri módosításon mentek át, de a meglévő levéltári adatokból és korabeli sajtó anyagokból mind az ungvári, mind a munkácsi és a beregszászi eseményeket nagy pontossággal lehet rekonstruálni.

Az ünnepi rendezvény szervezése az Actio Catholica Országos Elnöksége által 1939. április 24-re Budapestre összehívott értekezlettel vette kezdetét, melyen a postai kézbesítés késedelmei végett nem tudtak részt venni többek közt Sztojka Sándor görögkatolikus püspök, Szvoboda Ferenc római katolikus apostoli kormányzó és Pásztor Ferenc beregszászi esperesplébános sem. Ez azonban nem gátolta a további helyi szervezési folyamat gördülékenységét, mely kiterjedt a közbeeső állomások listájának és menetrendjének meghatározására, a fogadtatásra, illetve az ünnepi beszédek és énekek menetére, a vonulási folyamatra, az ereklyetartó dobogó illetve a tábori oltár kialakítására, a résztvevők körére, az ünnepi étkezések megszervezésére, díszítésre, a költségvetés összeállítására, és szinte minden apró részletre. Sőt, Ungváron a rendezvényt megelőző napon még főpróbát is tartottak. Mindezekben természetesen komoly irányító szerepet vállalt a helyi hatósági, egyházi és katonai rendezőbizottság. Mindhárom kárpátaljai városban, ahol hosszabb megállót tartott az Aranyvonat, többezres tömeg gyűlt össze, ami a helyi ordináriusok, plébánosok és világi vezetők aktív szervezői szerepvállalásának volt köszönhető.

Szent Jobb kárpátaljai útjának lebonyolítása kapcsán több forgatókönyv is készült, melyek a résztvevők körét is érintették, így ezek kisebb mértékben eltértek egymástól. A meglévő dokumentumok alapján kijelenthető, hogy a szervezés legkorábbi fázisaiban Angelo Rotta budapesti nuncius részvételével nem számoltak sem a helyi, sem a központi szervezők. Az első nem nyilvános értesülésekről a nuncius részvételét illetően Szvoboda Ferenc ad hírt május 2-án Pásztor Ferencnek írt levelében, hivatalosan pedig május 12-én a Magyar Nemzetben jelent meg ez az információ.

A nuncius és Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás voltak az Ereklye kiemelkedő kísérői. A mozdony kettőskereszttel, továbbá „Így volt, így legyen” felirattal ellátott, Magyarországot ábrázoló képpel, jobb kezében feszületet tartó Szent István glóriás alakjával, valamint virágokkal és zászlókkal, a kocsi üvegajtaja pedig Árpád-házi szentek képeivel volt díszítve. A kocsi tetejét a Szent Korona hatalmas mása ékesítette. A szerelvény május 14. reggelén elsőként Csapra ért be, ahol Korláth Endre főispán mondott hálával és hódolattal teli üdvözlő beszédet. Ezután Ungváron a pályaudvari fogadtatáson a városi, megyei, egyházi és katonaі vezetőkön kívül sok ruszin vezető személyiség is várta a szerelvény érkezését, így Bródy András a volt ruszin miniszterelnök, Sztojka Sándor görög katolikus püspök, Szvoboda Ferenc apostoli kormányzó. A pályaudvarról a Szent Jobbot vivő menet a Széchenyi-térre vonult, ahol a felállított tábori oltárnál Sztojka Sándor görögkatolikus püspök szentmisét mutatott be. Itt tartotta meg Serédi Jusztinián hercegprímás ünnepi beszédet is. Az Aranyvonat négyórás ungvári tartózkodás után folytatta útját Munkács felé Csapon, Bátyún és Mezőterebesen keresztül.

A leírások alapján Munkács még nem látott ilyen nagyszabású tömeges felvonulást – már a kora déli óráktól jött a vidéki lakosság Szűz Máriás lobogói alatt valamint nemzeti zászlók sokaságával a városba, amelynek utcáit zsúfolásig megtöltötte az ünneplők tömege. Több mint tízezer ember gyülekezett, legnagyobb része a Szent István sugárútón. Egy óra hosszáig tartott a menet a Szent István útón a Fő- (Horty) utcáig, amelynek virágos parkjára emelt dísztribünön volt felállítva a tábori oltár, és itt helyezkedett el az ereklyetartó. A szertartás után előbb Czapik Gyula apostoli protonotárius mondott szentbeszédet, majd a munkácsi római katolikus egyházközség nevében Sörös János esperes-plébános, a görögkatolikus egyházközség nevében pedig magyarul és ruszinul Duliskovics Eumén főesperes. Az egyházi szertartás végeztével a gépkocsisor megindult a városháza irányába, hogy a Rákóczi, Püspök és Szent István úton visszatérjen az állomásra.

Beregszászon az állomásra már esti fényeknél érkező magasrangú vendégeket a város nevében dr. Hubay Kálmán polgármester, illetve Ortutay Jenő, Beregszász korábbi polgármestere köszöntötte, miután a díszes menet elindult a város központja felé. A Szent Jobb ereklyét vívő négy pap felváltva görög és latín rítusú volt. A Verbőczi utca elején virágokkal díszített pompás várkapu köszöntötte az ereklyét „Isten hozott” felirattal. Ezután a menet a Széchenyi utcán keresztül a római katolikus templom előtti Rákóczi térre vonult. Itt a Paksy Gyula városi főmérnök által készített díszemelvényre helyezték el az üvegfallal védett Szent Jobbot. Az ünnepi beszédet Mihalovics Zsigmond, pápai prelátus mondta, amely után Pásztor Ferenc főesperes, beregszászi plébános, végezte el az egyházi szertartást.

A menet rendőrökkel, iskolásokkal, díszmagyarba öltözött leányokkal, cserkészekkel egészült ki minden egyes helyen. A távolibb helyekről érkező zarándokok számára a vasúti társaság csoportos, akár ötven százalékos kedvezményt is biztosított. A Magyar Posta rendelete alapján az ungvári, munkácsi és beregszászi postahivatalok „A Szent Jobb országjárása” feliratú keletbélyegzőt használtak.

Az ünnepi beszédek központi témái voltak a hazafiság, a nemzeti megmaradás, a kereszténységhez és hagyományokhoz való hűség, melyek rendkívüli megtartója volt Szent István király, akiben a kereszténység és magyarság elválaszthatatlanul egyesült. Serédi bíboros szavai szerint mélységes meghatottsággal gondolt arra a nagy kegyeletre és rendkívüli ünnepeltetésre, melyet az országjáró út során tapasztalt „az újra visszatért ősi földön” és arra buzdította Kárpátalja népét, hogy sohase válassza külön a kereszténységet és a hazafiságot, mert csak így tud megmaradni szülőföldjén. Ez ma különösen is aktuális és igaz minden keresztény nemzet számára. A látszatkereszténység és látszathazafiság nem hoz gyümölcsöt, hisz ha az egyik oldalon nagy hangon hírdetjük azokat, de életünkben, cselekedeteinkben saját önös érdekeinket szolgáljuk, akkor igen hamar elveszíthetjük mindazt, amiért elődeink nagy árat fizettek. Elvhűnek kell lennünk.

Gyönyörű tényt állapított meg Ungvár polgármestere Peltsárszky Imre üdvözlő beszédében: „Ez a szent kéz, mint élő valóság, már egyszer járt ezen a vidéken, amikor Szent István király Gerény községben megalapította a bencés szerzetesek kolostorát.” És ez a kéz több száz év után kulcsolta össze ismét a nemzetet. Ez tapasztalható volt nem csak a nagyobb megálló helyeken, hanem azokon az állomásokon is, ahol az Aranyvonat csak lassítva haladt át: Szürte, Kincsestanya-Homok, Eszeny, Szernye, Barkaszó, Várkulcsa, Bótrágy, Beregsom-Mezőkaszony, Nagybégány.

Különleges esemény volt ez a kárpátaljaiak számára és nem csak egyházi szempontból, hiszen világi méltóságok és elöljárók is kivették részüket a tiszteletadásból a rendezvény során, és erre minden bizonnyal a történelem viszontagságai jócskán rányomták a bélyegüket.

Dr. Bacsó Róbert, Ungvár

Köszönetnyilvánítás. A szerző ezúton köszöni Tegze Józsefnek, a Munkácsi Római Katolikus Püspöki Levéltár vezetőjének a kutatásban végzett közreműködését.