A CSALÁDI EBÉDTŐL AZ EUCHARISZTIKUS ASZTALIG

84

A mai ember egyre veszíti a természetfölötti dolgok iránti érzékét. Ennek ellenére az étel és ital iránt még tiszteletet tanúsít. Egyféle tisztelettel és szertartásossággal veszi körül. A lakoma a család és a barátság utolsó „természetes szentsége”, ami azt jelenti, a lakoma több, mint csupán étel és ital. Nem olyasvalami, amihez csak haszonlesésből ülünk, nem egyszerű szükségszerűség az élet fenntartásához. Az a „több, mint” éhséget és szomjúhozást jelent a szertartásosság, alkotás, ünneplés után. Az ember tehát természeténél fogva vallásos.
Helyes, ha a keresztény családban az ebédet mint „természetes szentséget” ünnepélyesen ülik meg, különösen vasárnap és ünnepnapokon. A családtagok, főleg a gyermekek, érezzék meg, hogy az evés és az ivás találkozás kétféle szeretettel: az isteni és az emberi szeretettel.
A szülők, amikor az ételt az asztalra teszik, gyermekeiknek szeretetük egy részét nyújtják, és azt a kicsik élvezik – elfogyasztják. Az étel így az ő számukra jellé válik, a szülői szeretet szentségévé. S ahogy felnőnek, helyes és természetes, hogy maguk is hozzáadják az eledelhez saját szeretetüket.
Beszéd is szükséges az élvezetes evéshez, iváshoz. A családi ebédnél mit sem jelentene az apa, anya fáradsága, ha maguk nem lennének jelen, vagy ha nem akarnának a gyermekekkel beszélgetni. A szülők és a gyermekek közötti beszélgetésnek nem szabad „üres beszéd”-nek lennie, mert a szavakban szeretet van, amelyet az összegyűltek megéreznek. A családi asztalnál minden arról tanúskodik, hogy a jelen lévők egymáshoz tartoznak, ismerik és megértik egymást egymásért élnek. Ezért jaj annak a családnak, amelyik soha sem talál időt a közös étkezésre!
Krisztus maga is átélte Názáretben a családi ebéd értékét. A kánai menyegzőn gondoskodott – anyjával együtt – arról, hogy a lakoma folytatódhasson. Barátai étkezését Lázárnál és nővéreinél megszentelte jelenlétével. A bűnösökkel és a vámosokkal is étkezett.
Együtt ülni, elsősorban a családi asztal körül, a keresztény ember számára több egyszerű szokásnál. A családi élet leggazdagabb élménye így belép az Eucharisztia szent igazságába, az egyházi életbe.
A közös családi ebéd, legalább vasárnap és az ünnepnapokon, amikor ez a legkönnyebben megvalósítható, feltétlenül szükséges az eucharisztiai lakoma helyes megértéséhez. A keresztény ember számára ez nélkülözhetetlen pszichológiai előkészület az eucharisztikus lakomához. A vasárnapi és ünnepi eucharisztikus lakoma fényében pedig a hívő család mélyebben fogja fel a közös családi étkezést és általában a családi életet. Erről nem szabad megfeledkezni!
Ahogyan a családi ebéd a legszorosabban kapcsolja egybe a család tagjait, és belőlük igazán egy közösséget alkot, úgy az eucharisztikus lakoma is építi az egyházi közösséget. A közös családi ebéd, a vasárnapi és ünnepi eucharisztikus lakoma viszont felkészíti a közösség tagjait a mennyei lakomára.

(Agapé 89/4)