A Gondviselés keze vezetett

179

Dr. Paskai László bíboros
első kárpátaljai látogatásáról és annak előzményeiről

Tíz esztendővel ezelőtt, 2008. november 20-án Paskai László bíboros a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány felkérésére előadást tartott az alapítvány barátainak 1989-es kárpátaljai látogatásáról, valamint annak előzményéről, 1988-as moszkvai és kijevi útjáról is. Az előadás kivonatolt szövegét akkoriban két részletben leközöltük az Új Hajtásban. Most a sorsdöntő látogatás 30. évfordulójához közeledve újra közzétesszük az azóta elhunyt bíboros visszaemlékezéseit. Erőt meríthetünk abból, hogy a gondviselő Isten, akinek szeretete egyengette előtte az utat, mely Kárpátalja lelki újjászületéséhez vezetett, mindig velünk volt és van: jelen volt a szovjet idők sok szenvedésében, jelen volt az újrakezdés lelkesítő napjaiban, és jelen van most is, amikor sok szempontból újra nehezebb lett a helyzet. Most másképp éri támadás hitünket és erkölcsi meggyőződésünket, de ugyanolyan elszántsággal kell kitartani hitünk és abból fakadó kötelességeink mellett, mint az üldözés éveiben. Jézus pedig, aki megígérte, hogy velünk marad a világ végéig, minden körülmények között betartja ígéretét. A kérdés inkább az, mi is vele maradunk-e mindvégig.

Olvassuk tehát a bíboros atya visszaemlékezését, és adjunk hálát gondviselő Istenünknek a történésekben megmutatkozó nagy szeretetéért!

I. Az első lépés: Moszkva és Kijev

Mint a bíboros atya elmondta: egész idő alatt tapasztalta a Gondviselés irányítását, aki mindig a megfelelő helyzetet, a megfelelő személyeket hozta elé, hogy végül a kárpátaljai magyarok örömére elindulhasson a misszió. Utólag visszatekintve már összeállt benne a kép, hogy az akkor sokszor érthetetlen, véletlennek tűnő találkozások hogyan vezettek oda, hogy szinte hihetetlen módon minden akadály elhárult útjából: 1989 tavaszán elutazhatott Kárpátaljára, s utána pár hónappal öt missziós pap jöhetett, hogy a helyi idős papok mellett a kárpátaljai híveket szolgálják.

1988-ban nagy ünnepséget tartott az orosz pravoszláv egyház: a kijevi Rusz megkeresztelkedésének ezeréves évfordulóját. II. János Pál pápa külön vatikáni delegációt küldött Moszkvába. Minden földrészről egy-egy ötfős küldöttség érkezett; az európai delegáció egyik tagja Paskai László bíborost volt, aki rögtön azon kezdett gondolkodni, lenne-e lehetősége tenni valamit Kárpátalja érdekében. Tudott ugyanis arról – többek között Holovács József titokban fölszentelt görög katolikus püspöktől, aki egyszer meglátogatta –, hogy nagyon nehéz helyzetben van a kárpátaljai magyarság, köztük a katolikus egyház is.

A budapesti egyházügyi hivatal és az akkori külügyminiszter segítségével Moszkvában találkozott a vallásügyi miniszterrel. Ott megállapodtak abban, mire lenne szüksége Kárpátaljának – többek között arra, hogy a bíboros ellátogathasson oda.

Moszkva után Leningrádba kellett volna utaznia, ám váratlanul Kijevbe irányították. Kérdésére azt felelték: egy magyar pappal fog találkozni ott. Ez a magyar pap Csáti József volt, aki a Dnyeper-parti kijevi Rusz emlékműnél tartott ünnepségen lépett oda hozzá és mutatkozott be. Őt Munkácson keresték fel, és közölték vele, hogy most azonnal vonatra ül, és elutazik Kijevbe, ahol Paskai bíborossal fog találkozni. A bíboros szálláshelyén beszélgettek tovább, ahol Csáti József elmondta, mire lenne szüksége a kárpátaljai egyháznak.

Ugyancsak Kijevben találkozott Szemedi János titokban felszentelt görög katolikus püspökkel, aki akkor még illegalitásban élt. A bíboros épp egy ortodox templom körüli körmeneten vett részt, amikor a püspök megszólította őt.

Hazaérkezve a bíboros szeretett volna még 1988 őszén Kárpátaljára látogatni, ám erre nem kapott lehetőséget. 1988. november 9-én azonban Magyarországon járt Alexander Jakovlev, a Szovjetunió Központi Bizottságának titkára, akinek úgy szervezték meg magyarországi útját, hogy Paskai László bíboroshoz is ellátogatott. 1988. november 9-én, Esztergomban találkoztak, s a bíboros elmondta neki: nem tud elmenni Kárpátaljára, pedig nagyon várják ott őt. Jakovlev válasza ez volt: a bíboros szívesen látott vendég Kárpátalján, válassza ki a megfelelő időt a látogatásra. A délelőtti találkozó után a déli hírekben már be is mondta a rádió: Jakovlev meghívta Kárpátaljára Paskai bíborost.

Ebben a lépésben is látható a Gondviselés keze: jóval később a bíboros újra találkozott Berecz Jánossal (aki a Kommunista párt Központi Bizottságának is tagja volt), aki elmondta neki, hogyan került sor erre a találkozóra: Jakovlevnek valami programot kellett szervezni Magyarországon, ahol csak átutazóban volt; s mivel még nem találkozott sosem főpappal, ezért vitték el Esztergomba.

Megszervezték, hogy májusban Kárpátaljára látogasson, az útitervet is lelevelezte Csáti Józseffel. A szovjet nagykövetség okozott némi bonyodalmat, ami miatt a látogatást Kijevben kellett kezdeni. A bíboros itt találkozott Filaret pravoszláv metropolitával; itt Hidász Ferenc ferences atya volt a tolmácsa. A látogatás nem indult igazán kedvező légkörben, mivel a bíboros előhozta a görög katolikusok ügyét, melyre a metropolita elég hevesen reagált. A vallásügyi miniszter pedig többek között azzal vádolta a kárpátaljai magyarokat, hogy újabban a Szovjetuniót azzal merik vádolni, hogy 1944-ben deportálta a magyarokat.

Ezek után Paskai László bíboros repülőgéppel érkezett Ungvárra, ahol már várták a kárpátaljai magyarok. Az ezzel kapcsolatos visszaemlékezéseiről következő számunkban fogunk beszámolni.