A helyes böjtröl

57

“Boldogok a tisztaszívüek” 

A böjt egyik célja, hogy megszabadítsuk testünket a felhalmozódott mérgektől, salakanyagoktól, hogy egészségünket, energiánkat visszanyerhessük. Nyugaton kezdik erre tenni a hangsúlyt, s a vallási tartalomtól elválasztva már szállodák hirdetik böjti programjaikat.

A böjt lényege és igazán fontos célja azonban szívünk-lelkűnk megtisztítása, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, közelebbi kapcsolatba kerüljünk vele. “Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent”. A böjt segítségével megszabadulunk a lelkűnkben lerakódott mérgektől, megszokástól, visszahúzó erőktől, hogy megtisztuljon lelki látásunk, és meglássuk az Istent, s új energiával tudjuk belevetni magunkat a Vele való, örömteli életbe. Örömünk oka ugyanis Ő maga, fájdalmaink, tragédiáink ellenére is. Mindjárt könnyebb lesz a böjtölés, ha arra gondolunk, hogy Őhozzá emel közelebb, aki a mi örömünk.

De mi is az igazi böjt? Hogyan is kell helyesen böjtölni? A böjt az, ami Istenhez emel, és ennek gyakorlati megvalósításából nem hiányozhat az okosság, de nem hiányozhat a másik felé forduló szeretet sem.

Ha pl. baj van a gyomrommal, és oda kell figyelnem a rendszeres étkezésre, biztos, hogy nem okos dolog, ha egész nap nem eszem semmit, és ezzel kárt teszek az egészségemben. Ilyenkor pl. az lehet a böjt, hogy pontosan betartom az étkezéseket, és a közben lévő időben nem kapkodok be hol ezt, hol azt. Túl sokfélét sem jó vállalni, mert fennáll a veszélye, hogy elcsüggedek, hogy ezt úgysem tudom betartani, és a végén semmit nem valósítok meg az eltervezettekből. Jobb keveset vállalni, de azt hűségesen betartani. Érdemes megvizsgálni, mi az, amit nehezemre esik megtenni, pedig szükségem lenne rá, mi az, ami akadályoz az Isten felé vezető úton, és ezen a téren keresni a nagyböjti felajánlást. Pl. aki nehezen kel fel, vállalhatja, hogy amint az ébresztő megszólal, azonnal felkel. Akinek ez nehezére esik, annak ez az egy is elég nagy felajánlás egész nagyböjtre. Aki pedig nem tud megpihenni, elszakadni a munkájától, igyekezhet arra odafigyelni, hogy gyakrabban kikapcsolódjon; neki ez lesz az áldozat. Ha rendszeresen éjszakába nyúlóan nézem a filmeket, sokszor olyat, amiről a lelkiismeretem is súgja, hogy nem kellene, akkor szabjak határt a tévénézésnek, és tudatosan válogassam meg, mit nézek meg. Aki megszokta, hogy a tévé előtt ül, érezni fogja, milyen nagy felajánlás ez. Ha a családom már régen nehezményez valamit bennem – vizsgáljam meg, és lehetőség szerint változtassak rajta. A helyes böjtben tehát elsőbbséget élvez az, ami a felebaráti szeretetet erősíti, amivel önmagamat nevelem, mert ezek emelnek Isten felé.

Lehet pl. szóböjtöt tartani: kevesebbet beszélni, mint máskor, vagy, akinek csípős nyelve miatt sokat szenved környezete, megfogadhatja, hogy fokozottan odafigyel, mit és hogyan mond. Sok áldás származhat ebből is.

Van, amikor az igazi lemondás az, hogy lemondok annak a böjtnek a megvalósításáról, amit Isten szeretetéért vállalni akartam. Ha pl. egy hétig minden reggel el akarok menni a szentmisére, de közben a gyermekeimet nem tudnám útnak indítani az iskolába, nem adnék reggelit nekik, akkor az a helyes és Istennek tetsző, ha otthon maradok. A férj, akinek sokszor panaszkodik a felesége, hogy “nem is érdekel téged, mi történt itthon egész nap”, most erőt vehet magán és megkérdezheti; még ha tényleg nem is érdekli minden apró részlet, a szeretet számít, amivel a kérdést felteszi. A gyermekeknek sokszor az a böjt, ha engedelmeskednek szüleiknek, akik épp lelkes, de egészségükre esetleg káros vállalásaikat akarják megfékezni. Édesanyám régebben gyermekkorából mesélt el egy ilyen példát: nagypénteken náluk az egész család egész nap nem evett semmit. Édesanyja, aki figyelte, melyik gyermeke hogy bírja a napot, észrevette, hogy ő, a legkisebb, kezd rosszul lenni, de gyermeki lelkesedésével ki akart tartani. Akkor rászólt, hogy egyen valamit, s ez neki nehezebb volt, mint az egész napos éhezés. Később azonban belátta, hogy többet is ért annál, hiszen ez volt az igazi lemondás.

A böjtben nagyon fontos a bűnbánat, a gyónás is, mert ezek is hozzásegítenek ahhoz, hogy megtisztult szemekkel tudjuk az Istent látni. S jó, ha minél többet imádkozunk, és nem fáradunk bele – így kerülünk még közelebbi kapcsolatba az Istennel, aki felé igyekszünk.

A böjtnek, nagyböjti vállalásnak, mint látjuk, csak fantáziánk szabhat határt. Vegyük elő tehát okosságunkat, Isten iránti vágyakozásunkat és szeretetünket, és szabjunk magunknak izgalmas nagyböjti feladatot. Meg fogjuk látni, hogy Isten szólni fog hozzánk vállalásainkon keresztül. Nem kell elsietni semmit; egy szent szavai jutnak eszembe, aki azt mondta: ha minden évben csak egy bűnömtől sikerülne megszabadulnom, hamarosan szent lenne belőlem. Nekünk is elég mindig egy lépés előre, míg meg nem érkezünk. És ami tökéletlenség maradt bennünk, erőfeszítéseink és imáink ellenére, azt akkor majd kipótolja bennünk az Isten. Addig pedig törekedjünk, hogy egyre inkább Őfelé fordítsuk tekintetünket, és egyre tisztábban láthassuk Őt.

Enna Borbála