A huszadik század egyháza és a család

774

Az elmúlt századokban többé-kevésbé megvolt az összhang a társadalom és az egyház között a házasság és a család alapvető értékrendjének meghatározásában. Ennek eredményeként az erkölcstelenséget a közvélemény is erkölcstelenségnek, az erényt erénynek tartotta, és bár minden időben volt erkölcstelenség és családi probléma, elkövetőjét vagy okozóját megbélyegezték, és sok esetben ki is zárták a közösségből, így nem tudta megmételyezni a tömeget.
A huszadik században egyrészt a két világháború s az ateista beállítottságú társadalomnak megjelenése, másrészt – főképpen nyugaton -, a fogyasztói társadalom élvezetközpontúsága szinte teljesen elmosta a határt bűn és erény, erkölcs és erkölcstelenség között. Következésképp a hírközlő eszközök és egyéb tényezők által formált közvélemény nagy mértékben éreztette bomlasztó hatását a családban: csökkent a vallásgyakorlás, fellazult a szeretetegység, rohamosan növekedett a válások száma, az abortusz szinte észrevétlenül polgárjogot nyert a keresztény családokban is; mind több lett az egyházilag rendezetlen házasság, mind több az élő szülők mellett is „árva” gyermek, és mind gyakoribb a jelenség, hogy az újabb és újabb hivatalosan megkötött vagy vadházasságokban az előzőkből származó gyermek teherré és feleslegessé válik. Ennek folytán a gyermek nélkülözi a család nevelő hatását. Ez viszont azt idézi elő, hogy mind több lelkileg sérült fiatal kerül ki az életbe, és általuk az előbb felvázolt házassági és családi problémák ördögi körei mind nagyobb rádiuszban gyűrűznek tovább.
A katolikus egyházat mindezek a problémák nagyon érzékenyen érintik, mert a házasság és a család az egyház alapjaiba épül bele. A család az egyik legfontosabb építőelem, amelyből megteremtődik az egyház nagy közössége. A család egyszersmind az a bölcső, amely az embert, a hitében megalapozott új hívő nemzedéket ringatja: a család áll a beteg, a szenvedő ember mellett, s mielőtt még nagyméretű karitatív akciókba kezdenénk, a család áll, ha áll, a szegény, a kisemmizett embertárs mellett is.
Az előző időszakhoz képest, amikor az egyház főképpen jogi és erkölcsi szinten foglalkozott a családi ügyekkel, a huszadik század egyháza mindinkább a család belső életére és értékeire összpontosítja a figyelmét. Ennek a szemléletváltoztatásnak első mérföldköve X. Pius pápa, aki igen nagyra értékelte a család szerepét a gyermekek szentségekre való előkészítésében. Őt követi XII. Pius pápa a „Casti conubii” kezdetű körlevelével, majd a II. Vatikáni Zsinat a „Gaudium et Spes” kezdetű dokumentum ide vonatkozó részeivel és a családot is érintő tanításával. A következő mérföldkő VI. Pál pápa „Humanae Vitae” kezdetű, sok vitát kiváltó, de a viták pergőtüzében a mai napig a helyét megálló körlevele.
Ennek az Útnak a folytatója, és a rajta való haladás nagy felgyorsítója II. János Pál pápa.

Előző cikkÉlő Ige az élő nyelvben Bibliai eredetű szólások és közmondások
Következő cikkA baba