A munkácsi cserkészek tartalmas éve

54

Ahogy a tanév sem, úgy a cserkészév sem januárban kezdődik, hanem ősszel, miután újra visszaszoktak a fiatalok a hosszú nyári szünet után az iskola rendjéhez, leckeíráshoz, napirendhez. Az iskolai évet is meg szokták nyitni, így a cserkészév kezdetének is valamilyen formát szoktak adni. Nem volt ez másképpen a Munkácsi 1. sz. Zrínyi Ilona Cserkészcsapatnál sem. Október második vasárnapján gyűltek össze a cserkészek és szüleik, illetve akik kíváncsiak voltak ennek a vidám közösségnek a munkájára. A nagyon rossz idő ellenére teljesen megtelt a Pákh-óvoda terme.

Pogány István atya rövid imádsága után a csapat parancsnoka, Popovics Pál cst. és helyettese, Gajdos Katalin st. felváltva számoltak be az elmúlt év történéseiről. Hogy az elmondottak élvezetesebbek és emlékezetesebbek, látványosabbak legyenek, az eseményekről készített képeket ki is vetítették.

A munkácsi csapatnak jelenleg 70 aktív tagja van, közülük 20-an kiscserkészek, egy tucatnyian pedig felnőtt vezetők, segítők. Utóbbiak szervezésében, vezetésével sok programon vettek részt cserkészeink, melyekről röviden itt is beszámolunk.

Az évet egy csapatkirándulás nyitotta, amikor is egy zord, esős októberi napon megmásztuk a Buzsora hegyet. Igaz, hogy a csúcsa ködbe veszett és ott fenn szinte egymást sem láttuk a tejfölszerű fehérségben, de ettől lett emlékezetes ez a túra.

Adventben karácsonyi kézműves foglalkozást tartottunk, melyen rengeteg új ötletet leshettek el cserkészeink az adventi és karácsonyi díszítés rejtelmeiből.

Karácsony előtt egy nagyon szép eseményen vehettek részt hárman a csapatunkból. Sikerült eljutnunk Bécsbe, a már 20 éves hagyománynak örvendő központi Békeláng (betlehemi szeretetláng) átvételi akcióra, amin az európai országok cserkészszövetségei képviseltették magukat. A több ezer résztvevő meghatottan és a nagy, színes kavalkádban egyúttal feldobott hangulatban vette át, vitte haza a lámpásokat és terjesztette a lángot – ahogy azt a mi cserkészeink is tették szenteste napján. Elvitték egyedülálló, öreg emberekhez, az egyházakhoz, a kórházakba betegekhez.

Csapatunk rendezhette és játszhatta el a betlehemes játékot is. Ez nagy kihívás és egyben lehetőség is volt, hogy a kiscserkészek a nagyokkal együtt készülhettek, majd adhatták elő a nagy sikert hozó darabot szenteste a Szent József-kápolnában, illetve karácsonykor a református templomban.

Tavasszal újraindítottuk csapatunk régi hagyományát – nemzeti ünnepünk, március 15-e előtt rendbe hoztuk a podheringi emlékmű környezetét. Hatalmas, 3-4 méteresre nőtt gazt, bokrokat vágtunk ki, több tucat zsáknyi szemetet szedtünk össze, mindezt vidáman, különösebb unszolás nélkül. Így a megemlékezésre összegyűlt sok száz ember szép, tiszta, rendezett környezetben ünnepelhetett.

Tavasszal azért még elmentünk egy nagyon szép gyalogtúrára a Borzsa-havasok egyik hegyére, a Temnatyikra. Jólesett a fárasztó kapaszkodó után a havasokban felfrissülni a hógolyózástól, hóban csúszkálástól. Tíz év után újraindult csapatunkban a kiscserkészmunka. Két őrsben 20 fiatal kezdett neki a hálás munkának.

A lelkesedés szerencsére nem múlt el, így június elején Lalovóra (Leányfalu) költöztek három napra tanyázni. Egy harmadik osztályos gyereknek meghatározó dolog először táborozni szülők nélkül, az őrsi közösségében, feltétlenül megbízva vezetőikben; a folyamatos, egymást követő programokon maradandó élményeket szerezni, majd a tanyázás végén őszintén és meghatottan letenni a kiscserkész-ígéretet és magukra venni a jól megérdemelt kék nyakkendőt.

A nagycserkészekről se felejtkezzünk el! Végre újra népes sereg vehette birtokába az idei csapattábor sátrait. Több mint ötvenen építettük fel az egy hétre otthonunkat adó tábort Szolocsin (Királyfiszállás) mellett. Az idei keretmese Julianus barát korába repített vissza bennünket, amikor a Magna Hungaria területén ráakadtak rokonainkra, akikkel közösen építettünk, tanultunk, játszottunk, énekeltünk, főztünk és imádkoztunk. Volt minden, aminek egy színes táborban lennie kell: méta, számháború, kincskeresés, akadályverseny, forgószínpad- szerű gyakorlati foglalkozások, szentmise, istentisztelet, népdal- és tánctanulás, kalandos éjjeli őrködés, hatalmas záporok és sáros táborbontás, népviseletkészítés, na meg természetesen az újoncok fogadalomtétele.

Gazdag év van mögöttünk, de a következő években mindig több és több programot tervezünk. Már el is kezdtük egy temetőtakarítással. Október 6-a előtt a munkácsi temető 1848-49-es honvédsírjai és régi magyar családok sírjai közül többet rendbe szedtünk, a nagy dzsungelből kiszabadítottunk.

A beszámolók után nagyon jó hangulatú, pörgő táncház vette át a program-stafétát. Jó látni, hogy egyre több fiatalt tud ez a fajta életmód, a cserkészet megnyerni magának. Amennyiben más településen is meg szeretnének ezzel az immár 100 éve hódító szellemiséggel ismerkedni, jelezzék nekünk a 050-979-1137-es telefonszámon!

Jó munkát!

A csapat krónikásai