A munkácsi gyermekkórus Budapesten

64

Nemrég nagy öröm érte a munkácsi Szent Márton székesegyház gyermekkórusát, azaz minket: meghívást kaptunk a Budapest-Wekerle-telepi Szent József kórustól. Ez a meghívás egyedülálló kórusunk eddigi – mondhatni rövid – életében; ez volt az első vendégszereplésünk!

Mindenki lázasan készülődött a nagy utazásra, s május 5-én reggel 6 órakor a Szent Márton székesegyház előtt gyülekeztünk. Indulás előtt Babály András plébános atya megáldott bennünket. Mindezek után hamar beszálltunk a két buszba, és már kezdetét is vette utunk.

Az út hosszú volt, de annál tartalmasabb. Rengeteget beszélgettünk, de hülyéskedtünk is a buszban, s olykor agyára is mentünk kórusvezetőnknek, Szvirida Jánosnak.

Megérkezvén találkoztunk Bartos Győzővel, aki vendégszereplésünk és kirándulásunk főszervezője volt. Mindannyian kitörő lelkesedéssel fogadtuk a hírt, hogy elsŒ utunk Budapesten az állatkertbe vezet.

Az állatkertben nagyon érdekes volt. Sokan közülünk még nem is jártak ilyen helyen. Az állatkerti látogatás után átsétáltunk a Városligetbe, ahol megcsodálhattuk a Vajdahunyad várát. Gyönyörű látvány volt! Aki járt már az említett helyen, minden bizonnyal tudja, hogy ott található a Gesta Hungarorum ismeretlen nevű szerzőjének a szobra is, az Anonymus-szobor. Nem volt köztünk olyan, aki ne ült volna az ölébe, vagy ne fogta volna meg a már így is fényesre simogatott tollát.

Ezek után visszasétáltunk a buszokhoz, és elmentünk a közös próba helyszínére, amit a Wekerle-telepi kiskórussal bonyolítottunk le. Az énekpróba jól sikerült, a többi gyerek is nagyon kedves volt, a kórusvezetőjükről, Benkő Orsiról nem is beszélve!

Próba után mindannyiunkat szétosztottak a különböző családokhoz, ahol szállást és ételt kaptunk, és természetesen rengeteg vendégszeretetet.

Másnap a Szent István bazilikába mentünk, ahol egy nagyon kedves és nagy tudású idegenvezető kalauzolt minket, sőt, elintézte, hogy felmehessünk a bazilika 96 méteres kupolájának kilátójába is. Itt gyönyörű kilátás nyílt a városra. Fényképezkedés és némi eligazítás után a Nemzeti Múzeumba mentünk. Itt megszámlálhatatlan mennyiségű képet, kardot és még rengeteg sok mindent láttunk. Sajnos idő szűkében csak a múzeum egy részét tudtuk megcsodálni. Némi metrózás és gyaloglás után feljuthattunk a Gellért-hegyi sziklakápolnához. Természetesen a kápolnától nem messze lévő játszótér is nagyon érdekelt mindenkit, így oda is elmentünk és nagyszerűen éreztük magunkat.

Este közös vacsora volt a közösségi házban, ahol nagyon finom gulyáslevest ettünk, és sokat beszélgettünk a vendéglátó kórus tagjaival. 8 órakor ellátogattunk a Halászbástyára, ahol megnézhettük a kivilágított esti Budapestet.

Másnap felléptünk a Wekerle-telepi Szent József templomban, ami hála Istennek, jól sikerült! A mise után elmentünk a Parlamentbe, ahol az idegenvezetőnkkel bejártuk szinte az egész épületet. Csodálatos élmény volt! Mindezek után visszatértünk vendéglátóink otthonába, és bőséges, finom ebédet kaptunk. Ezután következett a búcsú, ami mindenki számára nehéz volt. Elbúcsúzván az ottaniaktól beszálltunk a buszokba és jóformán meg sem álltunk hazáig, ahol mindenkit várt már valamelyik szülője.

Ez az út feledhetetlen marad mindenki számára, és csak remélni merjük, hogy ez az első csodálatos kirándulás nem az utolsó volt. Még egyszer köszönjük budapesti barátaink szíves vendéglátását!

A kórus tagjai