A négy evangélium

28

Jézus Krisztus életét négy különálló, írott tudósításból -a négy evangéliumból – ismerjük. Miért volt szükség négy beszámolóra, amikor talán egy is elegendő lenne? A négy evangélium négy különböző szemszögből mutatja be Jézus személyét és tevékenységét. Gondoljunk csak arra, hogy balesetek alkalmával is mindig szükség van minél több tanú kihallgatására, mert a vizsgálat vezetői ily módon nyernek teljes képet az eseményről. A szemtanúk vallomásai bizonyos részletekben eltérőek, sőt előfordul, hogy ellentmondanak egymásnak, de alapjában véve mindegyikük ugyanarról a balesetről beszél, s ha vallomásaikat egymással összehasonlítjuk, elmondhatjuk, hogy objektív képet nyertünk a történtekről. A négy evangélium is, egymást kiegészítve, lehetővé teszi Jézus életének, cselekedeteinek és jellemének alaposabb megismerését.

Az evangéliumok íróinak célja

Minden egyes evangélista saját nézőpontjából szemléli Jézust. A szinoptikus evangéliumok – Máté, Márk és Lukács evangéliuma – hasonló szempontokat tartanak szem előtt. Márk evangéliuma keletkezett először. A szerző valószínűleg Szent Péter igehirdetései és visszaemlékezései alapján állította össze művét, amelyben gyors egymásutánban és tömör leírásban követik egymást az események. Máté és Lukács saját céljaiknak megfelelően használták (és alakították át) Márk szövegét. Máté rámutat, hogyan teljesedtek be Jézusban az ószövetségi próféták jövendölései, Lukács pedig választ akar adni a Jézus személye és tanítása iránt érdeklődő emberek kérdéseire. A negyedik evangélista, Szent János, merőben más hozzáállással közelíti meg a dolgokat. Ő úgy válogatta össze a rendelkezésére álló anyagot, hogy mindenekelőtt Jézus Krisztus eljövetelének mélyreható értelmére vessen fényt. A négy evangélistának azonban közös célja is volt, s ezt János így fogalmazta meg:

Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek fel ebben a könyvben. Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy hit által életetek legyen benne” Jn 20,30-31).

A Jézus Krisztus egykor és ma c. könyvből