A püspök “elvarázsolt” Bibliája

25

Belon Gellért püspök írásai ismertek már Olvasóink számára. A Biblia évében több, a Szentírásról szóló cikkével találkozhatunk majd az Új Hajtásban is. Egyszerűen fogalmazza meg, miért és hogyan juthat közelebbi ismeretségbe a hétköznapi ember a Szentírással. A Szentírás, mint gyakran halljuk: Isten Szava, melyet Teremtőnk nekünk szán. Választ ad életünk kérdéseire, átjárja és átalakítja életünket, fényével eligazít a sötétben, ha figyelmesen, alázattal és nyitott lélekkel olvassuk. És ha egyáltalán olvassuk. Az egyéni Szentírás-olvasást nem pótolja a templomban meghallgatott Isten Igéje.

Belon püspök Isten iránti érdeklődésétől, szeretetétől vezetve kezdett elmerülni a Szentírás szavaiban, s az átalakította, fényével átjárta életét. Mikor találkoztam vele, évek óta halálos betegségben szenvedett, de ebből kifelé nem látszott semmi: derűt, humort és szeretetet sugárzott mindenki felé. Prédikáció közben, ha eszébe jutott valamilyen bibliai idézet, egyszerűen kinyitotta a Szentírást, lapozgatott egy kicsit, kikereste és felolvasta nekünk. Nem kellett előre kiírnia az idézetek helyét, mén annyira ismerte a Szentírást, hogy könnyen megtalálta, amit éppen idézni akart. Ez volt Belon Gellért püspök híres Bibliája, mely valóban mindig a megfelelő helyen nyílt ki. Nekünk is lehet ilyen “elvarázsolt Bibliánk”, csak rajtunk múlik. Most pedig lássuk, mit ír erről ő maga.

Pápai Zsuzsanna

Olvasni kell

Valaki egy lelkigyakorlat végén megkérdezte: Meg tudom-e mondani, hol lehet kapni azt a Bibliát, mely mindig ott nyílik ki, ahol szükséges. Tréfás a kérdés, mert ilyen Biblia nincs. De hogy némi jártasságra szert tegyünk, ahhoz az kell, hogy olvassuk. Nem bevezetők, és nem is valamilyen csodát csináló magyarázatok eredményezik a Szentírás ismeretét, hanem a titkok tiszteletével eltelt olvasás. Hogy hányszor kell elolvasni? Mindig kell olvasni. Ha végeztünk vele, kezdjük újra. És mint fentebb már mondottuk, kihagyás nélkül. Ismerős részeket, mintha most olvasnánk először.

Azt megtehetjük, hogy először az evangéliumokat vesszük sorra, vagy a Cselekedetekkel az apostoli leveleket, és ezekbe próbálkozunk behatolni. Azzal a hittel kell ezt tennünk, hogy ha egyetlen egy rész sem világított fel olvasásunk alatt, akkor is isteni erők áramába kerül a lelkünk. És a Szentírásból kiáradó erő, mint rejtekben ható rádium-sugár, behatolt bensőnkbe, és ott elvégezte a lélek mélyét megtisztító munkáját. Ne legyünk tehát elégedetlenek, ha történetesen semmit nem kapunk Isten világosságából. De annál inkább legyünk hálásak, ha egy-egy rész belátása megvilágosított minket. Ezt a részt ne restelljük ceruzával aláhúzni, hogy később könnyebb legyen a visszaemlékezés. Lassan elérhetjük, hogy majd’ minden szó lelkünk átvilágosodásának jelévé lesz.

A szentírási jegyzetek eligazítanak abban, hogy az egyház szellemében járnak-e gondolataink. Később pedig, mikor már egy kicsit megismerkedtünk a Biblia világával, jól tesszük, ha egy-két jó könyvet olvasunk a Bibliáról. Ilyenkor már ezek a tudósoktól írt könyvek nagyon hasznosak lehetnek számunkra. Olyan könyvről ne álmodjunk, amely megadja a bűvös jelszót, a Szezám tárulj-t, s így a Biblia minden kincséhez játszva hozzájutunk. Segítséget kaphatunk a könyvekből, de helyettünk nem olvassák el a Szentírást. Pedig a Szentírás ismeretéhez ez kell.

Tisztító erő kiáradása

Még inkább megnőtt a Szentírás szavai iránti tiszteletem, amikor ráakadtam a Szentírásnak saját magáról, az Isten szaváról alkotott véleményére. Talán a legtöbbször hallott példabeszédből egyszer csak megállásra késztetett a jézusi kijelentés: “Az Isten Igéje mag” (Lk 8,11). Tehát nem csupán leírt szavak és betűk halmaza, hanem életerőt hordoz magában és rejtett erőket sugároz ki. Úgy, amint már Izajás prófétánál is olvassuk: “Amint az eső és a hó lehull az égből és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem” (íz 55,10). A mi Urunk is jelzi, milyen tisztító erők áradnak ki szavaiból. Tanítványainak mondja az utolsó vacsorán: “Ti már tiszták vagytok a tőlem kapott tanítás hatására” Qn 15,3). A szellemi katarzis erőit árasztja az isteni ige. Ezt még erőteljesebben fejezi ki a Zsidókhoz írt levél: “Az Isten szava ugyanis eleven, átható és élesebb minden kétélű kardnál. Behatol és szétválaszt lelket meg szellemet, ízet és velőt, ítél a szív gondolatairól és érzületéről” (Zsid 4,12). Ez a megállapítás különösen plasztikusan mutatja az isteni ige tisztító erejét, hiszen utal arra, hogy behatol az ember ösztönvilágába, a tudatalattiságok és a szenvedélyek eredő helyére, és az orvos bonckésénél biztosabban választja el a sötétséget a világosságtól, a tisztulat-lanságot a lélek belső világától.

Ebből a felfogásból táplálkozott a középkori egyház ajánlata, hogy testi-lelki viharok idején, a lélek sötétségében és bármiféle megpróbáltatásban olvassuk – lehetőség szerint fennhangon – a Szentírást.

Belon Gellért
Bibliai elmélkedések c. könyvéből
(folytatjuk)