A ráti gyermekotthon újabb épületének megnyitása

2007. december 15-én, szombaton került sor Rátban a Gondviselés Háza gyermekotthon második épületének átadására és megáldására. Mint egy évvel ezelőtt, amikor az első ház átadására gyűltek össze, a hideg és a jeges szél ellenére ismét jelen voltak mindazok, akiket érdekel a gyermekotthon és a benne növekedő gyermekek sorsa.

Az ünnepség szentmisével kezdődött, melyet Majnek Antal püspök, Snep Román csapi plébániai kormányzó, ráti lelkipásztor és Németh Sándor atya közösen mutatott be.

A püspök atya beszédében a család Isten akarta szerepéről beszélt. „A család az Úristen gyönyörű szép terve, ahol a szülők élik a maguk Istentől kapott szent szeretetét, szerelmét, és a köztük kölcsönösen áramló szeretetből bőségesen kaphatnak születendő gyermekeik is. A bűnbeesés óta azonban születnek olyan kapcsolatok, melyekben a család szentsége megromlik, és így nem teljesítik azt a feladatukat, hogy az Isten országának előképévé váljanak, s ezáltal a kisgyermekkel megismertessék és megszerettessék azt. A tiszta szeretetben elfogadják a gyermeket, a megromlott kapcsolatban pedig elutasítják. A bűn miatt tehát épp a leggyengébbek: az árvák és az öregek kerülnek a legnagyobb gondba. Az Úristen azonban nem hagyja magukra őket. Ő odafigyel ezekre a kicsinyekre; már azokra is, akiknek csak a sírását hallani, a beszédüket még senki nem érti, csak az Isten, aki a szívekbe lát. Ő ismeri tehetetlen fájdalmukat és óriási hiányukat egy jó édesapa, édesanya iránt, akik megismertetnék velük az Úristen édességét. Ha ők hiányoznak, akkor a gyermeknek hiányzik maga az Isten. Mert a gyermekeknek nem csak étel és ital kell, hanem sokkal inkább kell nekik az, ami után az Isten Fia is szomjazott a Golgotán: a szeretet!

Ma azonban annak örülünk, hogy vannak olyanok, akik elfogadják, befogadják a gyermekeket – nem csak a sajátjukat, hanem az elhagyottakat is. Ma ezt jöttünk megköszönni az Úristennek, hogy Rátban már a második ilyen közösség születik, s hogy Rát ilyen szempontból közelebb került Betlehemhez, tehát Jézushoz. Hiszen Jézus azt mondja: aki egy gyermeket befogad, engem fogad be. Imádkozzunk tehát minden családért, hogy befogadják Jézust maguk közé a következő gyermekben.”

A szentmise után került sor a gyermekotthon új házának átadására. Andrusz Tatjana, Rát polgármestere köszöntötte a jelenlévőket. Popovics Mihajlo – Oleg Havasi kormányzó helyettese – az állam képviseletében elmondta: nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy minél több családi típusú gyermekotthon jöjjön létre, s örülnek, hogy a római katolikus egyház ilyen nyitott erre a kérdésre. Bíró Mária a gyermekotthon építésével megbízottak nevében elmondta: „Egyévi kemény munka eredménye ez a gyönyörű ház.

Köszönet érte a munkatársaknak! Van egy titka, hogy mitől ilyen szép és jó ez a ház: mert nemcsak kőből és téglából épült, hanem sok-sok szeretetből. Mert csak szeretetből lehet negyven fokos melegben falat rakni, zuhogó esőben a tetőt csinálni, hajnali 4 órától csempézni… Mindezt azért, mert mindenki tudatában van annak, hogy ez a gyermekotthon sok nemzedéknyi elhagyott gyermek sorsát fogja meghatározni Kárpátalján. Sokan megkérdezték: Mi kell leginkább ehhez a gyermekotthonhoz? A válaszom: hit. Hit abban, hogy Isten megáldja ezt a gondolatot; hit abban, hogy a képtelenség lehetséges; hit abban, hogy van annyi jó-akaratú ember a világon, akiknek az összefogásából egy kis Betlehem válhat Rátból, ahol az árvák sokaságának tekintetéből maga Jézus néz vissza ránk.”

Szimkovics Tibor ráti református lelkész is üdvözölte a kezdeményezést, és arról beszélt: a gyermekek nevelése közben rejtett energiák törnek fel bennünk, az Úristen erőt és segítséget ad ehhez a feladathoz. A Világ Szolgái holland szervezet képviselője is örömét fejezte ki, hogy itt lehet a ház átadásán – második éve minden nyáron ingyenesen vesznek részt az építkezésben, nagy anyagi segítséget is nyújtva.

Juhász Szilvia, aki az új házban a gyerekek anyukája lesz, köszönetet mondott a maga és a rábízottak nevében, hogy az emberek jóságával, segítségével felépülhetett ez a ház a gyermekekért. „Nagyon jó érzés megtapasztalni, hogy a jó ügy érdekében milyen áldozatokat képesek hozni az emberek, szinte a lehetetlent váltva valóra” – mondta.

Befejezésül kérte a jelenlevők imáját, hogy az itt növekvő gyermekek teljes értékű felnőttekké válhassanak.

Végezetül Majnek Antal püspök szólt a jelenlévőkhöz. „Érzem, hogy most mindannyiunkban tűz gyulladt meg: az Isten szeretete, amit ez a hideg szél sem tud eloltani. Ahogy a szentmisében mondtam: az Úristen legnagyobb fájdalma az, ha a családban szakítás, válás következik be, és magára marad a legkisebb. De sokkal nagyobb az öröm és a boldogság a mennyben is, amikor újra kapcsolatokat és támogatókat talál az árva gyermek. Az ószövetségi Bibliában már háromezer éve elmondta az Úristen a prófétákon keresztül, hogy az egyházi és főleg az állami vezetők kötelessége gondoskodni az ilyen árvákról. Most kifejezhetem örömömet, hogy megyénk vezető szerepet játszik ebben. Ezért imádkozzunk továbbra is a vezetőkért, hogy ez a szociális érzékenység minden szegény, szenvedő és beteg felé erősödjön”.

A püspök atya ezután megáldotta az új házat, majd minden jelenlevőt agapé várt a gyermekotthonban.

Az első házban hat gyermek nevelkedik, a második házba – Juhász Szilvia és Árpád családjába – pedig néhány hete érkezett az első három gyermek. Az ünnepséget követően a hideg ellenére az összes gyerek vidáman játszott a gyermekotthon játszóterén – nem csak az ott lakók, hanem a falubeliek is, akik között a gyermekotthoniaknak már számos barátjuk van. Rátban megtörtént az, amiről a püspök atya a szentmisén beszélt: nem csak a nevelőszülők, hanem a falu teljes közössége befogadta magába, befogadta a szívébe a gyermekotthont és lakóit. Rát ezzel valóban Betlehemmé vált – nem csak a karácsonyi ünnepekre, hanem az év minden napjára.

Pápai Zsuzsanna