Adventi játszóház és vásár Beregszászon

A Beregszászi 4. sz. Bendász István Cserkészcsapat fennállása óta több hagyományt teremtett, ezek egyike az adventi játszóház. Ez a program a korábbi városi játszónapokból alakult, idén Adventi Játszóház és Vásár néven futott, de akár a Játékgyár vagy Ajándékgyár név is ráillett volna.

Az Adventi Játszóház és Vásár előkészületei hetekkel korábban megkezdődtek. Több ülésezés és eszmecsere után dőlt el, mi legyen a program, mivel lehetne érdekessé, otthonossá tenni azt, s egyáltalán: milyen helyszín jöhetne szóba, ahol 150 gyerek foglalkoztatását meg lehet oldani. Végül a református egyház és Taracközi Ferenc tiszteletes biztosította a termeket a régi klinika épületében. A játszóház előtt napokkal a szervező cserkészek rendületlenül takarítottak, szerveztek, beszereztek. A rendezvényt a városban néhány napos kampány előzte meg, a tettrekész cserkészek szórólapokat osztogattak a járókelőknek.

Advent első vasárnapján reggeltől kezdve érkeztek a vendégek. Örömteli volt, hogy a magyaron kívül ukrán és orosz anyanyelvű érdeklődő gyerekeket és szülőket igazíthattak el az ajtónállók. A belépők a tiszaújhelyi kézművesek kiállított munkáival találták szembe magukat. A legnagyobb érdeklődés a gyöngyből készült kézműves termékek, többek között a nyakékek és mobiltelefon-tokok iránt mutatkozott, de megcsodálták a natúr anyagokból készült betlehemest és kellékeit is.

Az adventi játszóház igazi csapatmunka volt. Egy összeszokott, jól együtt dolgozó közösség igyekezete ragadt át azokra a fiatalkorú, iskolás, sőt, itt-ott még óvodás résztvevőkre, akik kipróbálták magukat ajándékkészítésben, ragasztásban, festésben, gyurmázásban, lisztbáb-készítésben, papírhajtogatásban, dobozfestésben, mézeskalácssütésben és -díszítésben, és egyéb kreativitást igénylő tevékenységekben. A szülők csodálva nézték alkotó gyermekeiket, akik egy-egy emléktárgy elkészültével boldogan szaladtak hozzájuk. Akik megéheztek, teát és mézeskalácsot kaptak. Az alkotó közösség mindig felbolydult, amikor bábelőadást hirdettek: egyetlen üres szék sem maradt a nézőtéren.

A játszóházat tanítónők és óvónők is látogatták, akik átlapozták a vezetők előkészületeit, megszemlélték a mintadarabokat, díszítéseket, s elismeréssel szóltak az őrsvezetők felkészültségéről.

Pozitív visszajelzés volt számunkra a megannyi kérdés: mikor szervezünk újra játszóházat? A szervezők rengeteg szervezői tapasztalatot szereztek, megtanultak tanítani, adni, a másik öröméből meríteni, és ezen túlmenően észrevétlenül a kárpátaljai magyar cserkészet jóhírét is öregbítették.

A programra fordítható 5-6 óra észrevétlenül elszaladt. A cserkészek gondolatban már a következő csapatrendezvény: a cserkészmikulás és a cserkészkarácsony, a betlehemes játék próbáira készültek.

Bárdos István csapatparancsnok
Beregszász