Amikor indokolatlanul haragszunk

102

Azokban az olvasókban, akik rendszeresen olvassák a haragról szóló cikksorozatot, felmerülhet a kérdés: „Ha a harag annyira pozitív dolog, hogyan lehetséges az, hogy mégis oly sok baj származik belőle?” A válasz az ősidőkbe nyúlik vissza. Az édenkertben lezajlott dráma Ádámmal és Évával, a kígyóval és a tudás fájával – melyről Mózes első könyvében olvashatunk – alapjaiban megváltoztatta az ember természetét. Bármi is legyen a bűnbeesésről vallott meggyőződésünk, a történelem azt bizonyítja, hogy a bűnre való hajlam az emberi természet része lett. Isten bennünk tükröződő képmása eltorzult, és természetünktől fogva rosszra hajlunk. Isten jó ajándékai – pl. az értelem, a szexualitás, a szeretet – a kezünkben elromlottak. Ez a történet a harag esetében is. A csábító még mindig köztünk van, és a paradicsomi jelenet naponta ismétlődik. A harag isteni rendeltetésének eltorzítása a Sátán leghatékonyabb taktikája. Az ellenség számos stratégiát bevet annak érdekében, hogy meghiúsítsa Isten tervét az emberi haraggal. Elhiteti velünk azt az illúziót, hogy a haragunk mindig jogos és indokolt.

Jó tudni: kétféle harag létezik – jogos és indokolatlan. A jogos haragot mindig valami erkölcsi vétség váltja ki: igazságtalanul bánnak velünk, meglopnak, hazugságot állítanak rólunk, vagy egyéb méltánytalanság ér bennünket. Isten haragja mindig jogos és indokolt. Az ember haragja azonban az esetek döntő többségében indokolatlan.

Amikor csalódás, be nem teljesült kívánság, meghiúsult erőfeszítés miatt gerjedünk haragra, nincs szó semmiféle erkölcsi vétségről. Csupán arról van szó, hogy valami kellemetlenséget okoz nekünk, érzékeny pontunkat érinti, vagy egyszerűen csak túl fáradtak és feszületek vagyunk. Ezt indokolatlan haragnak nevezem, nem azért, mintha az érzelmek intenzitása bármivel kisebb lenne, mint a jogos harag esetén, hanem azért, mert nem igazságtalanság vagy erkölcsi vétség váltja ki. Jó példa erre az, amikor élettelen tárgyakra haragszunk. A defektes kereket, az életlen kést, amivel nem tudunk vágni, nem a rossz szándék vezérli, bár frusztrációt és haragot keltenek bennünk. Az emberek iránt érzett haragunk nagy része is ebbe a kategóriába tartozik. Gyakran érzünk haragot, csalódást, megbántottsá-got olyankor is, amikor pedig valójában nem vétettek ellenünk. Bármennyire is haragszunk, ilyenkor másképpen kell reagálnunk, mint a jogos harag esetén.
Nézzünk egy példát a Bibliából az indokolatlan haragra – Naamán történetét! Naamán, a szírek kiváló hadvezére leprás lett. Egy fiatal lánytól – aki hadifogolyként Naamán házában szolgált – hallotta, hogy van Izraelben egy próféta, Elizeus, aki ki tudná gyógyítani a betegségből. Naamán engedélyt kért a királytól, hogy Izraelbe mehessen, s arannyal, ezüsttel és egyéb ajándékokkal felszerelkezve útnak indult. Mikor hosszú és fáradságos út után megérkezett a próféta házához, Elizeus ki sem jött a kapuhoz, csak egy hírnököt küldött ezzel az üzenettel: „Menj és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested!” Naamán azonban megharagudott és elment. Haragos gondolatok cikáztak a fejében, amelyeket teljesen jogosnak és indokoltnak tartott. „Felháborító! Lehetőséget adtam neki, hogy megmutassa Istenének hatalmát, erre azt mondja, menjek és fürödjek meg abban a koszos folyóban. Micsoda képtelen ötlet! Semmi tiszteletet nem mutatott irántam!” Naamán szerint Elizeus, a próféta méltatlanul bánt vele, tehát jogosan haragudott meg rá. Úgy érezte, nemcsak kudarc, hanem szégyen is érte, ezért dühében úgy döntött, haza indul. Pedig valójában a próféta jót tett vele, hiszen • megmondta neki, hogyan gyógyulhat ki a betegségből. Szerencsére a szolgák között akadt néhány józan gondolkodású ember, akik jobb belátásra bírták Naa-mánt. Lement tehát a folyóhoz és megmerítkezett hétszer a Jordánban az Isten emberének kérése szerint.

Namánhoz hasonlóan sokan vannak, akik könnyen haragra gerjednek, akkor is, amikor ez nem indokolt, de amint szembesülnek ezzel, hallgatnak a józan észre és nem engedik, hogy a harag irányítsa viselkedésüket. Az indokolatlan harag helyes illetve helytelen kezelésének bibliai példája két kérdést vet fel.

1. Honnan állapíthatjuk meg, mikor indokolatlan a haragunk?
2. Hogyan kezeljük az ilyen haragot? Az első kérdést könnyebb megválaszolni, mint a másodikat – ez a következő folytatás témája lesz.

Babály András munkácsi plébános