Az egység lelkisége

56

A második világháború rombolása közepette Chiara Lubich körül kialakul egy fiatal lányokból álló csoport. Egyesíti őket a Szeretet- Istenbe vetett hit, s annak megtapasztalása, hogy ő minden embert külön-külön, végtelenül és személyesen szeret. Ez a felfedezés megváltoztatja az életüket. Olyan emberek akarnak lenni, akik teljes mélységében élik az Evangéliumot. Ezért a Szentírásból elmélkednek, s megpróbálják életre váltani, amit megértenek. Néhány Ige különösen felkelti figyelmüket: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”; „Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”. Megtapasztalják, hogy az Evangélium szerint megélt kölcsönös szeretet által megvalósul az egység, melyben jelen van Jézus: ez az egység nem zár ki senkit, s a különbségek egymás kölcsönös gazdagodását szolgálják. így kialakul egy közösségi lelkiség, az egység lelkisége. Központi magva Jézusnak az Atyához mondott imája: „Legyetek mindnyájan egy, ahogy Te bennem vagy és én Tebenned”. Jézus azért halt meg, hogy ez megvalósuljon. Az egység felé vezető út az emberek számára is fájdalmon keresztül vezet. „A keresztény – mondja Chiara Lubich -, ha szereti a megfeszített és elhagyott Jézust, megtalálja az erőt ahhoz, hogy ne meneküljön el a fájdalmak, megosztottságok elől, hanem őérte fogadja el és eméssze el azokat, hogy így személyes hozzájárulását adja azok orvoslásához. Az elhagyott Jézus tehát az egység kulcsa és minden megújulás titka.”