Az erős veréb (Afrikai népmese. Átdolgozta: Dégh Linda)

113

Egyszer az elefánt vadászni ment. Amint a sűrű bokrok között törtetett, levert egy kis verébfészket. Kicsin múlt, hogy nem törte össze a tojásokat. A verébanya felröppent egy magas ágra és így szólt:

– Nagyon vigyázatlan vagy, te elefánt. Nem nézel se jobbra, se balra, csak mégy az ormányod után. Kis híján tönkretetted a fészkemet. Vigyázz, mert ha még egyszer erre mersz jönni, megkötözlek.
– Hogy kötözhetnél meg engem, a hatalmas állatot, te kismadár? – nevetett az elefánt.
– Csak próbálj erre jönni holnap is – válaszolta a veréb –, majd megmutatom.
– Jól van – mondta az elefánt. – Holnap visszajövök, majd meglátom, milyen erős vagy.
Az elefánt elment, a veréb pedig elrepült a közeli folyóhoz, hogy megfürödjék. Amikor odaért, hát látja, hogy épp a legkedvesebb fürdőzőhelyén egy hatalmas krokodil alussza ebéd utáni álmát. A veréb a vállára reppent és megcsipkedte:
– Ébredj, te álomszuszék! Ez az én fürdőzőhelyem. Hogy mertél idejönni? Eredj odább, mert ha még egyszer itt talállak, megkötözlek!
– Hogy kötözhetne meg egy kis veréb egy krokodilt? – kérdezte a krokodil.
– Amit mondtam, megmondtam – válaszolta a veréb. – Ha holnap is itt talállak, majd meglátod, milyen erős vagyok.
– Erre magam is kíváncsi vagyok – mondta a krokodil. – Holnap idejövök.
A krokodil elúszott, a veréb pedig visszarepült a fészkére.
Amint másnap a veréb megpillantotta a közeledő elefántot, így szólt hozzá:
– Figyelmeztettelek, hogy ne járj erre, mert kárt teszel a fészkemben. Nem fogadtad meg a szavamat, most megkötözlek.
– Hát csak rajta! – felelte az elefánt. – Szeretném látni, mit tud egy ilyen kis madár.
A veréb elrepült, és csakhamar visszatért egy hosszú, erős szőlőindával. Az indát az elefánt nyaka köré tekerte, és így szólt:
– Várj egy pillanatig, amíg egy korty vizet iszom, akkor majd meglátod, hogy milyen erős vagyok!
– Menj csak, és igyál, amennyit akarsz –felelte az elefánt. – Kíváncsi vagyok az erődre.
A veréb, csőrében a szőlőinda végével, a folyóhoz röpült.
Ott találta a krokodilt a parton.
– No, mi az, már megint itt vagy? – szólt a veréb. – Figyelmeztettelek, hogy ha még egyszer itt talállak, megkötözlek. Miért nem hallgatsz a szóra?
– Csak gyere, kötözz meg, hadd látom, milyen erős vagy! – felelte a krokodil.
A veréb fogta az inda végét és a krokodil nyaka köré hurkolta, aztán így szólt:
– Várj egy kicsit. Felrepülök ide a dombra, és meghúzom az indát. – A domb tetejéről pedig lekiabált két ellenfelének:
– Húzd meg!
Nekirugaszkodott a krokodil, az elefánt is. Teljes erővel húzták a szőlőindát. Azt hitték mindketten, hogy a veréb tartja a végét, pedig hát egymást húzták. Egész nap huzakodtak, teljes erejükből, de egyik sem tudta elmozdítani a másikat. Eljött az este is, de még mindig nem boldogultak egymással. A veréb meg egész nap biztatta őket:
–– Húzd csak, húzd! No, mi az? Kifogyott az erőd? Ilyen gyenge legény vagy?
Végül is így szólt a krokodil:
– Nem bírom tovább, veréb barátom. Gyere ide és oldozz el. Ígérem, hogy soha többet nem jövök a fürdőzőhelyedre.
– Látom, nagyon erős vagy – mondta az elefánt is. – Kérlek, eressz el. Ezentúl nem járok erre és nem bántom a fészkedet.
A veréb eloldozta az elefántot is, a krokodilt is. Sem az elefánt, sem a krokodil nem háborgatta többé a verebet.