„Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött.”

57

Elérkezett egyházunk a karácsony megünnepléséhez. Adventi várakozásunk beteljesedett: ezekben a napokban találkozhatunk mi is azzal a Krisztussal, aki az emberek megváltására érkezett. Amikor karácsony ünnepéhez érkezünk és részt veszünk az ünnepi szentmisén, talán megdöbbenve hallgatjuk az evangéliumi részletet. Az ünnepi evangéliumban ugyanis nem hallunk semmit a karácsonyi esemé- nyekről. Legalábbis nem olyan módon, ahogyan azt megszoktuk.

Az egyház az ünnepkör többi szentmiséjén bőségesen beszél a betlehemi eseményekről, a jászolról, a gyermekről és a pásztorokról. Karácsony napjának ünnepi szentmiséjén azonban erről nem hallunk. Ilyenkor János evangéliumának első 18 versét olvassuk fel. Igaz, hogy ezekben nem a hagyományos módon szól az evangélista a kará- csonyi eseményekről, de valójában nagyon is erről ír. A negyedik evangélista ugyanis arról beszél, hogy az a kisgyermek, aki Betlehemben született, s aki olyan aranyos ott a szülei mellett, valójában az Atyával és a Szentlélekkel teljesen egyenrangú és egyenlő örök Isteni Személy. Ez az, amit semmiképpen sem szabad elfelejtenünk. Sőt, karácsony ünnepének ez a legfontosabb üzenete. Sajnos nagyon sok keresztény ember életében a karácsony ünnepe egy hangulattá alakult. A karácsony azonban nem hangulat, hanem az örök Isten érkezése. Jézus, aki kará- csony ünnepén született, az örök Ige, aki már kezdetben, vagyis öröktől fogva lé- tezik Istennél, sőt maga az Isten. Ez nem hangulat, hanem az ember szívéig hatoló igazság. Az Isten arra méltatott minket, hogy saját Egyszülött Fiát küldte erre a világra. Nem csupán egy prófétát, aki Isten parancsainak megtartására buzdítana.

Nem is egy angyalt, akár a legnagyobb és legszebb angyalt vagy mennyei fejedelemséget, akinek a jelenléte félelemmel és rettegéssel töltött volna el bennünket.

Isten saját Fiát küldte, a legdrágábbat. Nem azért küldte, mert megérdemeltük, vagy mert rászolgáltunk erre a nagy kegyre. Nem is azért, mert nagyon kedvesen fogadtuk és fogadjuk ma is. Annak, hogy az Egyszülött Fiú ideérkezett, egyetlen oka van: Isten mérhetetlen szeretete irányunkban. Elmélkedésem címét is János evangéliumából vettem. Ebből a gyönyörű prológusból, amit karácsony ünnepén hallunk templomainkban, ebben az évben ezt a mondatot szeretném a kedves Testvérek szívére helyezni. Jézus az igazi világosság. Ennek a mai világnak és benne nekünk mindannyiunknak oly nagy szükségünk van arra, hogy megtaláljuk ezt az igazi világosságot. Hiszen oly sok embertestvérünk bolyong a sötétségben. Oly sokan nem látják életük célját és értelmét. Jó lenne, ha az idei karácsonyi ünnepünkön minden keresztény rátalálna erre a világosságra. Ez a világosság az első karácsony óta már nem távoli és elérhetetlen számunkra, hanem itt van. Közöttünk van. Bennünk van.

Kívánom, hogy otthonainkat, családjainkat és egész egyházmegyénket ragyogja be Ő, az igazi és soha ki nem alvó világosság.

Molnár János beregszászi plébános, püspöki helynök