Az iraki keresztények reménye

697

Bezárt templomok, autóbombák, erőszakos áttérítések, emberrablások jellemzik nemcsak Bagdadot, hanem Irak más területeit is. „Irakban a keresztények meghalnak, az Egyház eltűnőben van az üldözések, fenyegetések és az erőszak csapásai alatt, amelyek a szélsőségesek részéről érik, akik nem hagynak más választást: vagy az áttérés, vagy a menekülés” – írta ez év áprilisában az AsiaNews hírügynökséghez eljuttatott felhívásában Louis Sako, Kirkuk kaid érseke.

Az iraki keresztény közösséget a rablások, zsarolások és megfélemlítések fojtogatásában nem oltalmazza már sem a kormány, sem a koalíciós erők. Nemrég autóba rejtett pokolgép robbant egy teljes egészében keresztény falu iskolája közelében: a halottak száma kilenc, köztük két gyermek, hatvanan sebesültek meg. A domonkos apácák közelben álló rendháza súlyosan megrongálódott.

„Nem hallgathatunk tovább – magyarázza a püspök. – Emlékeztetni kell az iraki muzulmán közösséget és az egész világot a keresztény jelenlét fontosságára az országban, mindenki javára.” „A keresztények alkotják az iraki lakosság egyik legősibb elemét. A síitákkal és szunnitákkal kölcsönös tiszteletben éltek és osztoztak mind jó, mind rossz napjaikban. 14 évszázadon keresztül részét képezték az iszlám kultúrának, általában nehézségek nélkül. Ma ezt kívánják folytatni szeretetben és az emberi jogok tiszteletben tartásában.”

A jelen helyzetben a keresztényeket bűnbakként veszik célba, akiket ki kell használni, vagy meg kell semmisíteni. Nem vallhatják szabadon hitüket, a nőknek fátylat kell hordaniuk, és a templomokról leveszik a kereszteket. Mindenki fölött ott lebeg az emberrablás és a zsarolás fenyegetése. A terroristák a papok közül is többeket elraboltak, nem egyet pedig megöltek. Néhány héttel ezelőtt, június 3-án egy moszuli plébános, Ragheed Ganni atya és három diakónus életét oltotta ki egy fegyveres csoport, nem sokkal a vasárnapi szentmise után, a város temploma előtt. Ragheed Ganni plébános 31 éves volt, Olaszországban tanult, folyékonyán beszélt arabul, olaszul, franciául és angolul. 2003 novemberében tért vissza hazájába, ahol külföldi tapasztalatait az ország javára szerette volna fordítani. „A terroristák azt hiszik, hogy testileg, de legalábbis lelkileg megölnek minket azzal, hogy félelembe fojtanak. Ellenben vasárnap a templomok mindig tele vannak. A terroristák megpróbálják kioltani életünket, de az Eucharisztia visszaajándékozza azt nekünk” – mondta a meggyilkolt Ragheed Ganni atya két évvel ezelőtt, a bari Eucharisztikus Kongresszus előkészülete alkalmával:

„A moszuli keresztények nem teológusok; sőt néhányan analfabéták. Mégis, nemzedékről nemzedékre belénk ivódott egy igazság: vasárnap nélkül, Eucharisztia nélkül nem tudunk élni. Ez most is igaz, amikor Irakban a rossz odáig fajult, hogy templomokat rombolnak és keresztényeket ölnek meg teljesen váratlanul mind a mai napig. Tavaly június 26-án egy csapat lány takarította a templomot, hogy előkészítsék a vasárnapi szentmisét. Köztük volt húgom, a 19 éves Raghad. Amikor vizet hozott a felmosáshoz, két férfi egy autóból kidobott egy gránátot, ami tőle két lépésre robbant fel. Raghad súlyosan megsebesült, de valami csoda folytán túlélte. Vasárnap pedig ugyanúgy megünnepeltük az Eucharisztiát. Ott voltak a szüleim is, akiket nagyon megrázott az eset. A húgom sérülése erőt jelentett a közösségünknek és nekem, bátorságot adott ahhoz, hogy hordozzuk a saját keresztünket.

Olykor én magam is törékeny vagyok, és tele vagyok félelemmel. Amikor az Eucharisztiával a kezemben kimondom e szavakat: „íme az Isten Báránya, íme aki elveszi a világ bűneit”, érzem magamban az Ő erejét. Kezemben tartom az ostyát, de valójában Ő az, aki fenntart engem és mindannyiunkat, és összetart minket végtelen szeretetével. Nyugalmas időkben minden magától értetődő és természetes, és elfelejtjük, hogy milyen nagy ajándékot kaptunk. A különös éppen ez: a terrorizmus erőszakán keresztül fedeztük fel mélységében, hogy az Eucharisztia, a meghalt és feltámadt Krisztus ad nekünk életet. Ezáltal tudunk kitartani és remélni.” Ragheed Ganni atya múlt év augusztusában 80 elsőáldozó gyermek és hozzátartozói számára tűzijátékká „változtatta” az utcán hallható lövéseket. „A hívek rengetegen voltak, s mindannyian boldogok voltunk. Hirtelen robbanásokat és lövéseket hallottunk a plébánia közelében. Látva, hogy a 80 elsőáldozó gyermek hatalmas öröme hogyan kezd pánikká változni, megpróbáltam banalizálni a helyzetet: ‘Ne féljetek, a város velünk együtt ünnepel, halljátok a tűzijátékot?’ Azután irányítottam őket, hogy gyorsan és nyugodtan menjenek ki a templomból.”

A mise végére az erőszak már egész Moszulban tombolt, autóba rejtett bombák, aknák robbantak, heves utcai harcok folytak, másnap reggelig pedig kijárási tilalmat rendeltek el. Mindez azonban nem tudta kétségbe ejteni a Szentlélek plébánia közösségét: „Örülünk, hogy célba vezethettük e gyermekek felkészülését, miközben a városban oly fájdalmas és veszélyes körülmények uralkodtak. Érezzük, hogy emberek ezreinek imádsága kísér minket. Velük együtt imádkoztunk és imádkozunk továbbra is Irak, Libanon és az egész világ békéjéért.”

A Magyar Kurír hírei alapján
összeállítota: Pápai Zsuzsanna

Előző cikkHírek
Következő cikkBoldogasszony