Ballagás az aknaszlatinai Szent Anna-óvodában

Június 21. nagy nap volt a Szent Anna-óvodában: OVIBÚCSÚ! Már virradt, de én alig aludtam, azon törtem a fejem, mit is mondjak ennek a 11 óvodásnak, annyi a közös emlék… Mit tegyek útravalónak tarisznyájukba, amit majd áldás után Sándor atya pici, törékeny vállukra tesz? Vagy inkább azon töprengek, hogy engedjem el őket?…

A bűcsü mindig fáj, olyan érzés, mintha valaminek vége lenne. Úgy is van, vége egy gondtalan, felelősség nélküli életnek, mert hozzánk jókedvvel jöttek szórakozni, játszani a gyerekek, és mi játék közben igyekeztünk tanítani, de főként nevelni őket. Megpróbáltuk elindítani bennük a jót, elvetettük a magot, de öntözni, kapálgatni kellene, hogy ebben a rohanó, mozgalmas világban csírástul el ne tapossák, gyökerestül ki ne tépjék.

Délután l óra van, ünneplő ruhában igyekeznek a szülők, meghívott vendégek, rengeteg a virág, gyönyörűen fel van díszítve a terem és minden család részére külön asztalt készítettek. Pont 2 óra – kezdünk. Anyuka és apuka fogja már gyermeke kezét, együtt lépnek be a csoportba, és közösen énekeljük: „Indulj az úton…”, utána versek, énekek, közös játékok, a szülőkkel táncok (csiribiri, rock&roll és keringő), egy kis színdarab, köszöntés, virág… Amíg a meghívott vendégekkel beszélgetünk, kávézunk, a szülők asztalt terítnek – kezdődik az AGAPÉ…

Már késő este van, senki nem akar hazamenni. Talán ma este már tudok aludni, nem félek – jó kezekben lesznek a gyerekek. 10 óvodás a helyi Bolyai János Középiskola legkisebb diákja lesz, ahol rendszeresen hitoktatnak, odafigyelnek egyéniségük kibontakozására.

Mégis aggódom: emlékeznek-e, hányszor mondtuk el, hogy szeressék egymást, örüljenek egymás sikereinek, legyenek nyitottak, szerezzenek új barátokat, legyenek jó keresztények, bátran beszéljenek Jézusról, legyenek JÓ EMBEREK, sokkal jobbak, mint mi, és építsenek egy szebb világot.

Puliszka Éva
a Szent Anna-óvoda igazgatója