„BOLDOGOK, AKIKET AZ IGAZSAGERT ÜLDÖZNEK!”

56

Romzsa Tódor halálának 50. évfordulójára

Isten szolgája, Dr. Romzsa Tódor a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye püspöke 1911. április 14-én született Nagybocskón. Édesapja, Romzsa Pál vasúti tisztviselőként dolgozott. A huszti gimnáziumban tanult, és kitűnő eredménnyel érettségizett 1930-ban. Az Úristen megajándékozta a papi hivatás kegyelmével, ezért jelentkezett az ungvári görög szemináriumba. Elöljárói Rómába küldték, és előbb a Germánikumban, majd a Ruszikumban végezte a tanulmányait.
Dr. Jevreinov Sándor pioniensi püspök 1936. december 25-én szentelte pappá. Doktorálása és hazaérkezése után 1937-ben saját kérésére Sztojka Sándor püspök atya kinevezte Bereznára paróchusnak. Az ungvári szemináriumban 1939-től 1944-ig teológiai tanárként és spirituálisként (a kispapok lelkivezetője) dolgozott.
Madarász István kassai és Scheffer János szatmári római katolikus püspökök segédletével Dr. Dudás Miklós hajdúdorogi görög katolikus megyéspüspök 1944. szeptember 24-én az ungvári székesegyházban püspökké szentelte.
A szovjet megszállás után nehéz feladatokkal kellett megküzdenie, hogy megvédhesse az egyházmegyéjét és híveit, mert a II. világháború befejeztével Kárpátalján ádáz megtorlás kezdődött az itt működő egyházak ellen. A hatóságok megsemmisítő szándéka leginkább a görög katolikus egyházat sújtotta. A püspök ellenállt a hatalomnak, és mivel nem volt hajlandó híveivel együtt beolvadni a „szovjet-orosz” pravoszláv egyházba, kíméletlen, megsemmisítő szándékú harcot indítottak a görög katolikus egyház ellen. Ez a harc a püspök tragédiájához vezetett. 1947. november l-jén meggyilkolták azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a pásztor nélkül maradt nyájat majd saját igájuk alá hajtják, és sajnos, sikerült is ez az ördögi terv!
1949. február 17-én az állami irányítás a munkácsi egyházmegyét és a görög katolikus vallást megszüntette. A felosztáskor a parókiák száma 265 volt, a görög katolikusok lélekszáma 450 ezer. Ebből a többség ruszin nemzetiségű hívő volt, meg 28 ezer magyar, 16 ezer román és kis százalékban szlovák.
Teofíla nővér így emlékszik vissza a püspök atya vértanúhalálára:
1947. október 27-én Lavki község templomának felszentelése után lovas kocsival indultak el az autóbusz-állomásra. Amikor a kocsi kiért a faluból, egy katonai tehergépkocsi elgázolta azt. A püspököt súlyos sérülésekkel a munkácsi kórházba szállították, ahol már a gyógyulás útján volt, amikor az ápolószemélyzet közé beépített bérgyilkos a néhány percre magára maradt beteget ciánkálival megmérgezte.
1947. november 4-én az ungvári székesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra. Az egykori tragédia színhelyén emlékmű hirdeti Romzsa Tódor püspök atya vértanúságát. A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye 1995-ben megindította a mártír főpásztor boldoggá avatásának perét. Együtt kérjük a Mindenható Istent, hogy azokat, akik Fiával, Jézus Krisztussal együtt szenvedtek, vele együtt dicsőítse meg Szentlelke által!
Uram, nagy dolgot műveltél velünk! Tódor szolgádban olyan pásztort adtál nekünk a veszedelemben, aki életét adta juhaiért, nevében Isten ajándékát, életében a helytálló és bátor tanítót, halálában a hűségben kitartó vértanút tiszteljük. Akik könnyek közt vetnek, örömmel aratnak. Szomorúan temettük püspökünket, de ma örömmel látjuk Egyházunk feltámadását. A földbe vetett búzaszem elhalt, de termést hozott. Add meg Uram, hogy Tódor püspököt mennyei pártfogónkként mielőbb szentjeid között tisztelhessük, dicsőítve a Te nevedet, Atya, Fiú és Szentlélek, most, és mindenkor, és örökkön-örökké. Ámen.

(Bendász István atya
visszaemlékezéseiből – fr. Imre)