Damaszkuszi Szent János

109

A szent egyházatya igazán rendkívüli körülmények közt támadt a Keleti Egyház számára. Korának úgyszólván minden kérdésével szembe tudott nézni, mérlegre tette őket, s a keresztény hagyomány és a teljesen korszerű tudomány alapján ítélkezett fölöttük. Annál csodálatosabb volt ez, mert élete, működése már a kereszténység területétől elszakított arab világban telt el, Damaszkuszban, ahol a világi uralkodó nem a bizánci császár, hanem az iszlám kalifa volt.

Damaszkuszi Szent Jánosról sem a pontos születési évet, sem halálának dátumát nem őrizte meg a hagyomány. Valószínűnek látszik, hogy 650 körül, tehát húsz évvel Mohamed halála után született, és 750 körül halt meg. János arab neveként a Manszur szerepelt, ami azt jelenti: “győzedelmes”. Apja keresztény volt, de az arab kalifátus pénzügyminiszteri tisztét töltötte be. Nemcsak gazdag és okos, de igen jó ember is lehetett, hiszen saját fia mellett fiává fogadott egy Kozmász nevű fiút is, akit egy kalifa fogságából szabadított ki. Nagy gondot fordított arra, hogy János és fogadott fia alapos műveltséget szerezzenek. Nevelőjük egy szintén rabságból kiváltott, igen kiváló tudós szerzetes lett, aki nemcsak a görög, hanem a latin műveltséget is közvetítette számukra. Tanulmányai elvégzése után János előbb apja mellé lépett az adóügyek intézésében, majd a kalifa helytartója lett. Nem tudni, meddig, de 726- ban még Damaszkuszban lehetett, amikor a császár rendelete bálványimádásnak minősítette a szentképek tiszteletét, amivel 120 évig tartó képrombolási harc kezdődött.

János megdönthetetlen érveket tartalmazó hatalmas vitairataival beavatkozott a képrombolás elleni küzdelembe. Az egész Bizánci Birodalomban óriási megdöbbenést keltett, hogy épp a mohamedán uralom alatt álló területen emeli fel hangját a képrombolás ellen egy rendkívül képzett és tudós világi ember, ráadásul az iszlám hivatali apparátusban jelentős szerepet betöltő keresztény férfi.

Közben az új kalifa bizalmatlan lett a keresztényekkel szemben. Ezért 732-ben, lemondva világi életéről, vagyonáról, előkelő állásáról János fogadott testvérével együtt jobbnak látta elhagyni Damaszkuszt. Jeruzsálemben, a világszerte ismert Mar Szabbasz kolostorba vonultak vissza. Nem sokkal később a jeruzsálemi pátriárka, V. János mindkettejüket pappá szentelte.

Öccse később Gáza kikötőváros püspöke lett. Jánost pedig, mint a képrombolás leghatalmasabb ellenfelét, 754-ben a konstantinápolyi eretnek zsinat négyszeresen megismételt átokkal kiközösítette, s azt már csak halála után, a 787- ben Niceában megtartott egyetemes zsinat vonta vissza, elismerve Damaszkuszi Szent János érdemeit.

Élettörténete tehát hatalmas és viharos, de a képrombolók elleni küzdelem egész hatalmas életművének csak egyik epizódját jelentette. János alázatossága példaszerű volt, aminek sok próbatételben adta bizonyságát.

Élete második felét Jeruzsálemben töltötte a pátriárka tanácsadójaként, Kelet és Nyugat figyelmében egyaránt részesülő tudósként és egyházpolitikusként. Itt kezdte el írói tevékenységét is. Prédikációival és írásaival ő lett a Keleti Egyház utolsó nagy egyházdoktora. Ugyanakkor a latin és a görög nyelvű tudományosság szellemi életét együttnéző szemléletével a VIII. században ő lett a görög-latin egyetemes egyház legnagyobb dogmatikusa.

Élete végéig a tudománynak és irodalomnak élt. Legfőbb törekvése az volt, hogy a görög atyák és a zsinatok szellemi kincsét összegyűjtse. Írt munkát az eretnekségek cáfolatára, a szentek tiszteletére, dogmatikus-aszketikus gyűjteményt. Szűz Mária halálával kapcsolatban három dogmatikus beszédbe foglalta össze a mennybeviteléről szóló régi keresztény hagyományt. Fő műve egy átfogó hittankönyv: A tudás forrása, ami a keresztény hit nagyszerű összefoglalása s a középkori hittudománynak az alapja. Számtalan egyházi éneket is szerzett. Legismertebbek a temetési énekek és a húsvéti kánon. Alakja legkifejezőbb példája jelen egyháztörténetünk lényeges mondanivalójának: Krisztus nemcsak zsinati döntésekben, főpapok és uralkodók tetteiben építi Titokzatos Testét, hanem okos és alázatos emberek hithűségével és az imádkozó közösségek énekével.

Példája: dolgodat szorgalmasan végezd, ne követeld a magad dicsőségét! Halála körülményeiről semmi biztosat nem tudunk. Jeruzsálemben halt meg, valószínűleg száz év fölötti korban. 1890-ben egyházdoktorrá avatták. XIII. Leó pápa szentünk tiszteletét az egész Egyházra kiterjesztette. A beteg gyermekek és az ikonfestők védőszentje.

Összeállította:
Riskó Mariann