Diakónusszentelés Huszton

65

Ez év július 11-én kettős diakónusszentelésre került sor Huszton. Kvascsuk Andrást és Petenko Miront – a város szülötteit – szentelte diakónussá Majnek Antal megyéspüspök. Beszédében a püspök atya Nursiai Szent Benedek életének példáján keresztül figyelmeztetett arra, hogy Európa szentjének “Imádkozzál és dolgozzál” jelmondata mindannyiunkra érvényes, és nagyon fontos, hogy ebben a sorrendben tegyük. Ha a munkát helyezzük előtérbe, imádkozni és templomba menni pedig csak akkor fogunk, ha van rá időnk, akkor kisiklik az életünk. Hiszen látjuk a sok boldogtalanságot, félresikerült életet akár vallásos embereknél is, akiknél megfordult ez a sorrend.

“Imádkozz és dolgozz. Mind a kettő nagyon fontos. Egyiket sem szabad elhanyagolnunk. Persze a fontosabb az “imádkozz”. Mert ha csak a munkát hangsúlyozza valaki, nagyon jól tudjuk, mennyi félrecsúszás, tragikus eltévelyedés származhat ebből. Gondoljunk csak pl. az elmúlt század egyik diktatúrájának jelszavára: “a munka szabaddá tesz.” Az Úristen mindig az első helyre teszi az imádságot. Nekünk: diakónusoknak, papoknak, lelkipásztoroknak is ez az első. Ez a forrás, hiszen ez az Úristennel való kapcsolat.

“A következő nagyon fontos tanítás – fordult a püspök atya ismét a jelöltekhez -, hogy mindent közösségben végezzetek. Ez különösen a papoknak fontos, akik Jézusért elhagyják a házasságot. Számotokra az Úristen ezt az üzenetet is adja: ne felejtsétek el, hogy a Szentháromsághoz kell hasonlítania a cölibátusban élő embernek is. Hiszen az elmagányosodott pap, püspök, vagy bármelyik ember is nehezen tudja megélni éppen a főparancsot. És ami kell, hogy indítson a másik emberhez: “ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben”, Ő ott lehessen. Hiszen csak ahol a kölcsönös szeretetet gyakorolják, ott lehet jelen a szeretet Istene.”

Majd a püspök atya ismét a hívekhez fordult: “Ez a most következő szentelési szertartás legyen mindannyiunk számára a mi Isten felé kimondott ígéreteinknek felfrissítése, hiszen mindenkinek adott hivatást az Úristen. Valószínűleg mindannyian sejtitek, hogy milyen utat szánt nektek az Úr. Imádkozzuk Szent Pálhoz hasonlóan mi is gyakran: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjek?” A prédikáció után a püspök atya és a jelenlevők térden állva elimádkozták a Mindenszentek litániáját a két szentelendőért, akik arcra borultak a földön, jelezve, hogy teljesen átadják magukat az Istennek. A szentelés a teljes csöndben történő kézrátétel és a szentelési ima által történt. Ezután a felszentelt diakónusokat liturgikus ruhába öltöztették, majd a püspök atya kezükbe adta a Bibliát, melynek szavait hirdetniük és hitelesen megélniük kell.

Az áldozati adományokat a hozzátartozók és barátok vitték az oltárhoz, melynél az új diakónusok máris megkezdték szolgálatuk teljesítését. A szentmise után, a templomudvaron mindenki egyénileg is köszönthette az új diakónusokat, akiknek nagy öröme kicsikre és nagyokra is átragadt.

Egyházmegyénk ezen a nyáron három diakónussal gyarapodott – imádkozzunk értük, hogy lelkesedésük és örömük a nehézségek idején is megmaradjon, és Istent mindig hűségesen szolgálva minket is közelebb segítsenek Őhozzá, boldogságunk egyedüli forrásához.

Pápai Zsuzsanna