Dicsőség neked, Uram! (Emlékezés Szólics Bálint atyára 1919 – 1980)

690

Szülei gazdálkodó emberek voltak. Sárosorosziban született 1919. február 9-én. Iskoláit a beregszászi magyar iskolában végezte. Egy osztályba járt Hudra Lajos atyával és Hricenkó János-atyával. Teológiai tanulmányait Kassán kezdte, majd Nagyváradon folytatta. 1944. április 9-én szentelte pappá Fidler István nyug. püspök atya. Első szentmiséjét Sárosorosziban végezte. Első kinevezése egy szatmár megyei plébániára szólt, Nyírmeggyesen lett káplán. Hricenkó János görög katolikus atya visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a II. világháború vége felé, amikor a „trianoni” határokat lezárták, Bálint atya visszajött szülőföldjére. A Püspöki Helynökségen Pásztor Ferenc főesperes irányítása alatt Beregszászon volt káplán. Papi működését Nagyszőlősön folytatta, majd 1947-től Királyházán teljesített szolgálatot egészen a haláláig. Öten voltak testvérek, 3 lány és 2 fiú. A bátyját magyarsága miatt deportálták (lágerben halt meg). Legidősebb nővére még ma is él. 79 éves. Hricenkó János atya így emlékszik vissza Bálint atyára: Beregszászban érettségizett 1939. július 12-én. A mi osztályunk volt a visszacsatolás után az első, mely magyarul érettségizett. Bejáró diák volt. 8 éven át mindennap vonattal járt be Orosziból. Felszentelése után több helyen szolgált, majd 1947-ben Királyházán lett plébános, ahol én akkor a görög katolikus egyházközség káplánja voltam. Ekkor már a „sötétség korszakáénak erőteljes jelei mutatkoztak meg. így megszakadt a római és görög egyházak nagyon példamutató együttműködése. A mi kapcsolatunk egymással – kis megrázkódtatás után – igazán szívbeli és testvéri maradt dacára minden fenyegetésnek. Vándoréletemben sokszor időztem nála, látogattuk egymást. Nem panaszkodott, nem lázadozott, nem követelődzött, pedig évekig igen nehéz sorsban élt. Hívei nagyon szerették, a mai napig hálásan gondolnak rá. Halálával nagy űrt hagyott maga után, súlyos betegség tett pontot földi életére. 1980. augusztus 5-én költözött el.

Leírta: fr. Imre

Előző cikkTEMPLOMSZENTELES NAGYBAKOSON
Következő cikkEgy hullámhosszon a közösséggel