Egyházunk a misszióról

30

Jézus odament apostolaihoz és azt mondta nekik: “Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28,18-20)

“Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült.

Azt mondta nekik: “Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.” (Lk 10,1-3)

A misszió, a küldetés az Egyháznak az a feladata, hogy Isten kegyelmi üdvözítő művét jelként mutassa meg és közvetítse a világban. Az Egyház a missziótól az, ami, ez alapozza meg azonosságát (identitását). A küldetés forrása maga az Isten, aki túláradó szeretetében a Názáreti Jézusban jött közénk és állandóan közöttünk akar maradni. Ezért vallja az Egyház, hogy Jézus mes-siási küldetését folytatja. Nem az Egyház a küldetés magyarázata, hanem fordítva: a küldetés teszi érthetővé az Egyházat, melynek célja az ember teljes felszabadítása és Isten dicsőítése. (Keresztény szellemiség lexikona)

Miért kell hirdetnie az Egyháznak az evangéliumot az egész világnak?

Mert Krisztus elrendelte: “Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében” (Mt 28,19). Az Úrnak e missziós parancsa Isten örök szeretetéből fakad, aki azért küldte el a Fiát és Szentjeikét, mert “azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére” (ITim 2,4).

Miképpen missziós az Egyház?

Az Egyház a Szentlélek vezetésével a történelem folyamán Krisztus küldetését folytatja. A keresztényeknek ezért mindenkinek hirdetniük kell Krisztus örömhírét, követve az Ő útját, készségesen önmaguk föláldozására is, egészen a vértanúságig. (A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 172. és 173. pont)

Az egyház missziója evangelizálást jelent, vagyis Isten szeretetének hirdetését, tanúságtételt és liturgikus ünneplést valamennyi ember üdvösségére. A missziós élet feltétele az imádság, az áldozatvállalás, a szeretetből fakadó tanúságtétel, a szegények szolgálata egyénileg és a társadalomban, és a nyilvános igehirdetés.

A misszionálás a maga sajátos voltában azok felé irányul, akik még nem ismerik Krisztust; célja az evangélium hirdetése, keresztény közösségek alapítása. Az üdvösség hatékony jele, az egyház küldetésének eleven, időszerű példája és mindig időszerű feladat.

Ha a keresztények elviszik Krisztus jó hírét, vagyis a hit közvetlen hirdetőivé válnak és tanúságot tesznek róla, a szeretet szolgálatában – a valamennyi ember iránti nyitottságban – a misszió valódi munkásai lesznek. A hit csak akkor növekszik és erősödik, ha másoknak is átadjuk. (Az Igazság megszabadít titeket- Felnőttek katekizmusa 13-fejezet: Az Egyház missziója, 572. és 580. pont).

Rendalapítónknak, Assisi Szent Ferenc elképzelését a misszióról így lehetne összefoglalni: a keresztény embernek elsősorban nem szóval vagy karddal kell harcolnia, hanem szolgálatkész lelkülettel. Innen indulva juthatunk el a következő állomásig, Isten igéjének hirdetéséig. Dicsőíteni kell a Három Sze-mélyű, Teremtő, Megváltó és Üdvözítő Istent, és hinni kell benne. Az igehirdetést és a megtérést a keresztség teszi teljessé, ez az egyetlen különbség a missziós tevékenység és a keresztény országokban folyó igehirdetés között.

Összeállította
Lengyel Donát OFM