Elsőáldozás Bujaló Bernát atyánál

63

Ungváron voltam elsőáldozó, amiről van két fényképem. Ezeket az emlékeimet szeretném megosztani a kedves olvasóval.

Ungvári születésű vagyok, ott kezdtem hittanra járni Bujaló Bernát főespereshez. Abban az időben nagy kommunista terror mellett misézett. Bernát tisztelendő úrral volt egy kisegítő pap is. Nevére sajnos nem emlékszem. Ők ketten miséztek. Nyáron is jól fel voltak öltözve, csizmában jártak. Minden percben készen álltak, hogy elvihetik őket Szibériába.

Nagyon meghatóan, érdekesen, politikamentesen tudott prédikálni.

A prédikációt a szószékről végezte, ahonnan mindenki jól láthatta, hallhatta őt. A hosszú prédikáció alatt néma csend volt, mindenki nagy áhítattal hallgatta. Prédikációi mély benyomást hagytak bennem, tátott szájjal hallgattam. Kilenc éves voltam, és mindig igyekeztem, hogy ne késsem le a prédikációt.

Csodálatos ember volt, nem lehetett őt nem szeretni. Nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendett hívei körében.

Kilenc évesen voltam elsőáldozó , 1946 pünkösd vasárnapján.

Bernát tisztelendő úrtól kaptam ajándékba egy gyermek imakönyvet, amelyből az első szentgyónásra és az elsőáldozásra készültem. Habár nagyon nehéz idők jártak, minden szülő igyekezett megfelelően felöltöztetni gyermekét. Erre az alkalomra édesanyám fehér ruhát varrt nekem, és fehér vászoncipőt csináltatott. Úgy néztünk ki, mint a kis menyasszonyok és vőlegények.

Most is sok szeretettel gondolok Bujaló Bernát tisztelendő úrra és fáj, hogy annyi viszontagságon kellett átmennie. Kedves és mosolygós arca mindig megmarad emlékezetemben.

Skultety Eugénia,
Nagyszőlős