Emlékezünk

53

20 éve hunyt el Dr. Bujaló Bernát

Az ember egész életén keresztül gyűjti a tapasztalatait, elkísérik emlékei. Közülük sok elhalványul, de vannak olyanok is, melyeket örökre lelkünkbe zárunk, melyek örökre megmaradnak. Ide szeretném sorolni jó tanítónk, lelki vezetőnk személyét, dr. Bujaló Bernát atyánk emlékét, aki 1979- február 12-én, 20 éve hunyt el.

1901-ben született Nagyráton (ungvári járás). Középiskoláit Ungváron és Szatmáron végezte, tanulmányait Budapesten folytatta, ahol teológiát tanult. 1925-ben szentelték pappá Budapesten. Felszentelése után Felső-Domonyára (ungvári járás) helyezték. 1926-tól 1935-ig Ungváron volt káplán és hitoktató. 1935 és 1938 között az Ungváron működő kis szemináriumnak volt teológia-tanára. 1936-tól szentszéki tanácsos.
1944-ben lelkes, buzgó papi tevékenységét korlátozta az állam gonosz ereje. Megszüntették az egyházi iskolákat, és betiltották a hitoktatást. Plébánosként mindig fájó szívvel értesült a papok egyenkénti elhurcolásáról. Ő is készen volt mindennap erre a tragikus fordulatra. 1952-ben őt is elvitték.
A Szűzanyának és Don Bosco Szent Jánosnak nagy-nagy tisztelője volt. A Drugeth gimnáziumban, ahol hitoktató volt, megszervezte a Mária kongregációt. A gyermekek és az ifjúság igazi atyja volt. Sokunknak még megvan az 1931-ben kiadott imakönyv, a GYERMEKBARÁT, amit ő adott a kezünkbe. Mindig megmaradt szerénynek, hívei jó pásztorának. Bölcsességét és nagy tudását sohasem éreztette az egyszerű emberekkel. De erényes életét mindenki látta, és megpróbálta követni.
A rabság után nem jöhetett vissza Ungvárra. 1956-tól 1967-ig Nagybereznán szolgálta híveit, 1967-től Szerednyén teljesített papi szolgálatot. Nagyrátról utazott oda minden alkalommal. A rabság nagyon megviselte egészségét, felőrölte erejét. 1979. február 12-én, életének 78-ik évében, áldozópapságának 53-ik esztendejében a Mindenható elszólította az élők sorából Bernát atyánkat, aki szent hivatásában mindig hűségesen szolgálta Istent és híveit.
Ma szülőfalujában, Nagyráton csak egy egyszerű sírhant jelzi földi maradványainak helyét, de emléke és tanítása örökké megmarad lelkünkben.

Bátyi Anna,
ungvári hitoktató