És boldogan éltek…

85

És boldogan éltek, amíg meg nem halltak…?

Avagy mi történt Árgyélus királyfival és Tündérszép
Ilonával házasságuk első éveiben?

Árgyélus ér Tündérszép Ilona meséjét sokan ismerjük, s kalandos egymásra találásuk története gyermekkorunk világát idézi, amikor nem igen jutott még eszünkbe a kérdés: de hogyan is éltek? Sokat veszekedtek? Tündérszép Ilona jól főzött? Árgyélus mindig hazaért időben? Ki “hordta a kalapot” a családban? Ezek és hasonló kérdések már csak azokat izgatják, akik ugyanabban a cipőben járnak, vagyis akik összekötik életüket, és elkezdődnek a hétköznapok. Életük lehet továbbra is mesébe illően szép, vagy viharokkal, kudarcokkal, békétlenséggel teli. Ebben a néhány sorban arról szeretnénk írni, hogy melyek azok a buktatók, problémák, nehézségek, amelyeket a házasság első éveiben tapasztalhatunk, amelyekkel szembe találhatjuk magunkat. Ám e cikk nemcsak azoknak szól, akik már ebben az életfázisban vannak, hanem azoknak is, akik a házasság felé haladnak. Nem receptet akarunk adni, mert az nem létezik, csak olyan fontos állomásokról szólunk, amelyek kikerülése, figyelembe nem vétele nagyban hozzájárul a boldogtalan együttélés megtapasztalásához.

A jó házassághoz vezető út első lépése – a szerelem megléte mellett – a tartalmas felkészülés, együtt járás, jegyesség. Olyan ez, mint a ház alapja, amelyet mindenképp meg kell építeni ahhoz, hogy a ház biztosan álljon. Fontos tisztázni magunkban, hogy miért házasodunk meg. Vajon menekülni akarunk otthonról? Vagy már “ciki”, kellemetlen egyedül lenni, esetleg unalomból vagy gyermekekre vágyunk? Netán azt gondoljuk, hogy életünk fő célja a nősülés/férjhez menés? Szerintünk mindezek az indokok nem elegendőek ahhoz, hogy összeházasodjunk valakivel, ugyanis ez csak a saját vélt boldogságunk felé vezető út lenne.

Mit jelent a tartalmas, jó felkészülés? Azt gondoljuk, hogy azt, hogy igyekszünk minél jobban megismerni saját magunkat, az igényeinket, ezt megpróbáljuk megfogalmazni a másik számára is. Tisztázzuk magunkban, hogy miért akarunk házasságot kötni, mit várunk a másiktól, mit gondolunk a női és férfi szerepekről stb. Ha tudjuk, melyek a jó és rossz tulajdonságaink, milyen a vérmérsékletünk, hogy viselkedünk a feszültséges helyzetekben, mit teszünk, ha úgy érezzük, nem azt kapjuk a másiktól, amit szeretnénk, mi az, amin változtatnunk kellene, akkor már jó úton járunk. Amikor valakitől azt halljuk, hogy “majd én megváltoztatom a páromat, leszoktatom az italozásról, dohányzásról, egyéb rossz szokásairól”, méltán aggódunk érte, mert nem magát akarja alkalmassá tenni a közös életre, hanem a másikat próbálja a maga képére formálni. Ez téves út. Ha komoly problémák adódnak, mint pl. a szenvedélybetegség, azt először az érintett félnek kell megoldania, mert a házasságban ez a probléma csak komolyabbá válhat.

Még ha megtörtént is a jó felkészülés a házasságra, az örömök mellett akkor is akadnak problémák. Calvo atya, aki sokat foglalkozott házasságra készülőkkel, házasokkal, és akinek a nevéhez fűződik a már Kárpátalján is elterjedőben lévő MÉCS közösség, ezt írja: “Ha egy házasság sohasem kerül válságba, az a házasság halott.” Tehát a problémákra, válságokra fel kell készülni, és nem szabad megijedni tőlük, mert azok – ha jól oldják meg őket -, akkor segítik, mélyítik a kapcsolatot a házasfelek között. Miből adódnak a problémák? Abból, hogy különbözünk. És ez így van jól. A baj csak az, ha nem szeretettel, nem bölcsességgel nézünk szembe a nehézségekkel. A házasságban nagyon fontos az egység, de nem az egyformaság.

Nézzük, hol jelentkeznek ezek a különbözőségek leginkább. Mivel más-más családból jövünk, a családi szokásaink különbözőek. Egy banális példa, amikor az egyik családban az a szokás, hogy állandóan nyitott ablaknál élnek, szellőztetnek, a másik családban viszont érzékenyek a huzatra. Vagy vegyük a különféle probléma-megoldási módszereket. Az egyik fél szereti azonnal megbeszélni a problémákat, a másik csak fortyog magában, és egyszer csak robban. Vagy a pénzkezelés: van olyan család, ahol a feleség/férj kezeli a pénzt, van, ahol mindenki csak költi, amíg van. Mindezek, és ehhez hasonló kérdések már csak leginkább az esküvő után, az együttélés során derülnek ki, s okoznak konfliktusokat, veszekedéseket. Tudomásul kell vennünk, hogy az esküvő után már nem élhetünk ugyanúgy, mint előtte, mert van valaki, akivel mindörökre összekötöttük az életünket, és akinek az igényeit, létét, szokásait figyelembe kell vennünk. Ha valaki sokat dolgozott azelőtt, el kell gondolkodnia azon, hogy talán a megkeresett pluszpénznél jobban örül a házastársa az együtt töltött időnek. Vagy a tévénézés helyetti mély beszélgetés többet ad, mint egy jó film. Esetleg egy-egy vasárnapi közös séta jobb hatással van a kapcsolatra, mint a pletykálás a szomszédaszszonnyal vagy a sörözés a barátokkal.

Kárpátalján a rossz gazdasági helyzet és a hagyományok miatt gyakori a generációk együtt élése, amely sok probléma forrása lehet, de nagyon sok előnnyel is jár. Fontos tisztázni, hogy az esküvő után a házastárs lesz az első számú társ, és nem a szülők, akik addig voltak. A szülőkkel való kapcsolat ápolása nagyon lényeges, ám a házastársi kapcsolat életben tartása még inkább. A szülők nem arra valók, hogy kihasználják őket, a felnőtt gyerekek pedig nem arra, hogy irányítsák őket. Cél a szeretetteljes viszony kialakítása egymás határainak tiszteletben tartásával.

Amint már előbb is említettük, a beszélgetés hihetetlenül fontos, hisz így tudjuk csak megmagyarázni különbözőségünket, így tudjuk elmondani vágyainkat, elképzeléseinket a világról, a kapcsolatunkról. Fontos, hogy olyan társunk legyen, aki ítélet nélkül meghallgat bennünket, és akit mi is meghallgatunk és elfogadunk. Hisz nem a különbözőség a baj, hanem az, ha ezt nem tudjuk jól kezelni. S hogy legyen miről beszélgetnünk, íme néhány kérdés:

Milyen nő/férfi vagyok? Milyen feleség/ férj vagyok? Milyennek látom a házasságunkat? Elég gyakran, elég őszintén beszélgetünk-e? Mit tehetnék azért, hogy jobbá tegyem a házasságunkat? Milyen tulajdonságom gátol abban, hogy jobb feleség/férj legyek? Milyennek láthatja Isten a kapcsolatunkat?

Jó beszélgetést, kapcsolatépítést kíván mindenkinek azzal a reménnyel, hogy szebbé válik az élet, s ez a csodálatos dolog, a házasság:

Tündérszép Ilona és
Árgyélus királyfi