Farsangoltak a bakosiak

63

Január 9-én a bakosi katolikus egyházközség hívei megtartották első farsangi báljukat, amelynek megálmodója Szilágyi Feri bácsi, az egyház máig hűséges, tiszteletbeli és örökös gondnoka volt. Bár ő maga sajnos nem vehetett részt a fergetegesre sikeredett esten, de az ő biztatására szánták el magukat az egyháztagok erre a vigadalomra. Mivel első ízben rendeztek ilyen jellegű összejövetelt, kicsit döcögősen indult a szervezkedés, mert sokan ódzkodtak tőle, és kétkedve tekintettek az est elé. Végül minden a helyére került, és jól sikerült, vidám hangulatú farsangi bál kerekedett belőle.

Már belépve a helyiségbe rögtön feloldódott a „fagyos” hangulat. A kellemes meleg mellett még kellemesebb muzsikaszó fogadta a vendégeket, amelyet Szanyi Sz. Sándor gyönyörű harmonikajátéka biztosított a gazdagon megterített asztalnál, a rajtalévő finom menüsorról nem is beszélve. Az egybegyűlteket elsőként Jaczkó József atya köszöntötte, egy szép igét helyezve az emberek szívébe, majd üdvözölve a kezdeményezést, hitet adott abbeli reményének, hogy lesz folytatás, sőt hagyománnyá növi ki magát az egyházközségi farsangi bál. Mert szükség van az embereknek néha a felhőtlen kikapcsolódásra, hátrahagyva a mindennapi gondokat, bajokat.

Szántó Edit, aki a bátyúi KMKSZ képviseletében tiszteletbeli vendégként volt jelen az esten, szívből jövő üdvözlő szavai után felidézte a régi, hangulatos farsangi bálokat.

Balogh Mária, a másik tiszteletbeli vendég a bakosi egyházi hétvégi magyar iskola tanáraként osztotta meg gondolatait. Ő is meleg hangon beszélt Szilágyi Feri bácsiról, kedves, öreg barátjáról, aki bölcs előrelátásával még idejében felismerte a magyar nyelv kihalásának veszélyét szülőfalujában, és szorgalmazta a hétvégi magyar iskola beindítását.
„Nagy mestere ő az egészséges közösségépítésnek”, vette át a szót Szanyi János, a bakosi KMKSZ elnök. A stafétát átadta nekünk, fiataloknak, abban a reményben, hogy jó kezekben lesz az. Az ő példája arra ösztönöz minket, hogy legyünk jó hívők és jó emberek, tette hozzá véleményét Veres József, az egyházközség gondnoka.

Ezt követően aztán igazán kezdetét vette a móka, a szórakozás. Sok szép, régi magyar népdal és nóta csendült fel, amely, ha néha megbicsaklott, az ügyes harmonikás rögtön korrigált. Egy jó mulatságról a tánc sem maradhatott ki: ropta is vidáman fiatalja, öregje, ki hogyan bírta. Úgy elrepült az idő, hogy észre sem vettük: éjfél is elmúlt. Kilépve a gyönyörű, holdvilágos, téli éjszakába, szívünkben megannyi szép és jó érzéssel, melegséggel, észre sem vettük, hogy a hőmérő higanyszála néhány fokkal felszökött.

Végül hadd nevezzem meg azokat is, akik megszervezték, „tető alá hozták” ezt a felejthetetlen élményt nyújtó varázslatos estét: Szabó Ilonát és Mezei Demjén Orsolyát. Nagyszerűen sikerült minden. S köszönet illeti mindazokat, akik akár anyagiakkal, akár egy tálca süteménnyel hozzájárultak az este meghitt hangulatához.

A bakosi római katolikus egyházközség most is bebizonyította: összetartozásban és szervezésben példamutatók.

Balogh Mária