Gyalog zarándokoltunk Berdicsivbe

59

A Zsitomir megyében fekvő Berdicsivben a XVII. század óta élnek kármelita szerzetesek. Templomukban található egy híres Mária-kegykép, amit szívesen és gyakran keresnek fel a hívek, hogy ott hálát adjanak a Szűzanyának, és szükségükben oltalmát, segítségét kérjék. Kármelhegyi Boldogasszony ünnepére (július 16-ára), a kármeliták nagy ünnepére az ország számos helyéről gyűlnek össze ott a zarándokok, sokan gyalog teszik meg az akár 100-150 km-es, vagy még hosszabb utat. Ebben az évben Kárpátaljáról mintegy ötvenen csatlakoztunk a zarándoklathoz. A templombúcsút az ünnepnapot követő vasárnap tartották, így július 16-án, kedden este szálltunk vonatra, hogy másnap hajnalra Sepetyivkába érkezve az ottani ferencesek által szervezett csoporttal együtt indulhassunk a négynapos, 130 km-es gyalogos zarándokútra. Sepetyivkában, a vasútállomáson már korán reggel Zsarkovszki Péter atya fogadott minket, aki másban is sokban segítette a csoportunkat, köszönjük neki!

A templomban lassacskán a helybeli zarándokok is gyülekeztek, majd közös szentmisén vettünk részt, és így Isten áldását kérve, a szentmise és egy rövid eligazítás után elindultunk. A zarándoklat mintegy az életutunk leképezése: ahogyan lépésről lépésre (most ezt szó szerint is érthettük), fáradva, küszködve, de közben sok szépséget, örömöt is megtapasztalva, a közösségben egymást segítve haladunk a cél felé. Hogy mi a cél? Az ember élete során sokféle kisebb-nagyobb célt tűz ki maga elé, de valójában egy a lényeges: Istenhez, Jézushoz és égi Édesanyánkhoz igyekeztünk, ahogyan ezt az énekekben, imádságokban is újra meg újra kifejeztük az út során. Mivel a zarándoklatot, mondhatni, végig énekelve, imádkozva, elmélkedve, Istent dicsérve, az Ő segítségét, kegyelmét kérve tettük meg.

Zarándoklatunk mottója volt: Mária, a hit anyja – a napok során őróla, az ő hitéről és saját hitünkről elmélkedtünk. Közben persze megtapasztaltuk a fizikai fáradtságot, a cipő föltörte a lábunkat vagy hólyagokat növesztett rá, hol itt, hol ott éreztük a fájdalmat, de ha figyelmünket nem erre, hanem a társainkra, a mellettünk haladóra fordítottuk, ha a közös imádságba, éneklésbe kapcsolódtunk be, akkor szinte el is felejtkeztünk a nehézségekről. Napi 30-40 km-t tettünk meg gyalog, kora reggeltől az estébe nyúlóan, csak néhány rövidebb pihenővel a nap során, de olyan lelkesedés, jó hangulat uralkodott végig a közösségben, ami a fáradtaknak is mindig új erőt adott.

Ahogyan közeledtünk Berdicsivhez, az egyes településeken újabb és újabb zarándokcsoportok csatlakoztak hozzánk, így szombat délutánra már kb. 580-an érkeztünk meg oda – a legfiatalabb „zarándokunk” 5 hónapos volt (akit szülei hoztak magukkal), a legidősebb 72 éves. De velünk együtt vagy 7-8 további zarándokcsoport is érkezett különböző irányokból, akikkel ismeretlenül is nagy örömmel köszöntöttük egymást, hiszen tudtuk: közös cél, közös hit hozott minket össze. Megható volt, amikor a város széléhez érkezve, ahonnan megpillanthattuk a dombra épült kegytemplomot, pár percre megálltunk és teljes csöndben letérdeltünk, rövid imában hálát adva Istennek és a Szűzanyának minden ajándékért, gondoskodásért.

A szombat esti, majd a vasárnap délelőtti ünnepi szentmisén több ezer hívő vett részt. A szentmiséken számos pap koncelebrált, akik közül a legtöbben napokon át együtt gyalogoltak a zarándokokkal, továbbá jelen volt több püspök, a kármelita rend generálisa és Thomas E. Gullickson, Ukrajna apostoli nunciusa is.

A szentmise főcelebránsa Mieczyslaw Mokrzycki érsek volt, aki mindnyájunk nevében ünnepélyesen újra Szűz Mária oltalmába ajánlotta az ukrajnai római katolikus egyházat, minden egyházmegyét – köztük munkácsi egyházmegyénket is – külön megemlítve.

Hála legyen Istennek minden kegyelméért, azért, hogy részesei lehettünk és lehetünk ajándékainak! Hálát adunk Égi Édesanyánknak, a Szűzanyának, aki hívott, vonzott bennünket, és oltalmával végigkísért, ahogyan életünk útján is végigkísér bennünket!

Köszönjük a szervezőknek is – Petenko Miron atyának, Németi Pálnak, Zsarkovszki Péter atyának –, akik a zarándoklat körülményeit biztosították, valamint minden szervezőnek, segítőnek, a zarándoklat során volt vendéglátóinknak, szállásadóinknak, és mindenkinek, akik talán észrevétlenül, de hozzájárultak annak megvalósulásához!

Adja Isten, hogy életünket valóban mint egy földi zarándokutat járjuk végig, ne szűnjünk meg Őt dicsérni, Neki hálát adni, mindig az Ő vezetését kérni, hogy egykor eljuthassunk örök célunkhoz is, az Ő szép Országába!

egy zarándok (N. K.)