GYEMANTMISE KASZONYBAN

757

Július 11-én, szombaton sokan zarándokoltak el Mezőkaszonyba, hogy részt vegyenek Károlyi Lajos pápai prelátus úr pappá szentelése 60-ik évfordulójának megünneplésén. Jóval a gyémántmise kezdete előtt már zsúfolásig megtelt a Szent Istvántemplom és annak kertje. Mivel Lajos atya a hatvan év alatt számos helyen teljesített szolgálatot, nem csoda, hogy Kárpátalja majd minden egyházközsége képviseltette magát. Amikor megszólalt a harang, a ministránsok, kispapok, Kárpátalján szolgáló és vendég lelkipásztorok, valamint Reizer Pál szatmári és Majnek Antal munkácsi püspökök énekszóval vonultak a templomhoz az ünnepelttel.
qA szentmise elején Lajos atya köszöntötte az egybegyűlteket. Antal püspök a szentbeszédben arra az alázatos, odaadó szolgálatra, Isten és embertársak iránti szeretetre, valamint a Szentlélek-be vetett bizalomra hívta fel a figyelmet, amelyet Lajos atya eddigi szolgálata és életmódja során tapasztalhattunk. Az elmúlt időszakban voltak nehéz pillanatok, de ő minden megpróbáltatás ellenére nem csak megtartotta hitét, de sok-sok emberben erősítette azt. Gondolom, sokak számára szolgált és szolgálhat például Isten e szolgájának elkötelezett élete.
Tudomásom szerint még nem volt példa arra, hogy a mezőkaszonyi római katolikus templomban ilyen sok pap misézzen együtt, mint ezen a csodálatos ünnepen.
Az áldozni kívánó hívek száma is óriási volt, bizony nem volt könnyű az áldoztató atyáknak a tömegben közlekedniük, hogy minden áldozni kívánóhoz elvihessék Jézus Krisztus testét.
A szentmise bemutatása után az ünnepelt gyémántmisés Károlyi Lajos atya megáldotta a híveket, és megköszönte, hogy eddigi tevékenysége alatt oly sokszor és oly sokat segítettek neki. Köszönetét fejezte ki paptársainak is, akik megtisztelték jelenlétükkel. Antonio Franco nuncius úr jókívánságait és köszönetét az odaadó szolgálatáért Pap Sándor beregszászi plébános úr tolmácsolta.
qA szatmári egyházmegye részéről a jubiláló atyát Reizer Pál megyéspüspök köszöntötte. Ezt követte a mezőkaszonyi egyházközség hittanos gyerekeinek és Bauer Katalinnak könnyekkel elmondott köszöntője. Majd külön-külön minden egyes egyházközség nevében hangzottak el köszöntő és hálatelt szavak á drága jó Lajos atyának, aki a meghatódottság könnyeivel küszködve nagy-nagy szeretettel köszönte meg a sok jókívánságot. Végül Antal püspök úr megköszönte áldozatos szolgálatát, és azt kívánta, hogy még sokáig tehesse dolgát Isten dicsőségére és az emberek örömére.
Befejezésként csodálatosan hangzott fel a pápai himnusz a mosonmagyaróvári egyházi énekkar előadásában, amit a magyar Himnusz eléneklése követett.
Végül pedig én is szeretnék a kaszonyi hívek nevében Lajos Atyának jó egészséget kívánni, hogy még sokáig végezze nemes hivatását a Jó Isten dicsőségére és hívei szolgálatára.

Váradi Natália, Mezőkaszony

Károlyi Lajos atya 1914-ben született a felvidéki Verkócon, harmadik gyerekként a hatgyermekes Károlyi családban. Már kicsi korában kitűnt szorgalmával és szerénységével.
A Nagykaposi Katolikus Elemi Iskolában kezdte tanulmányait. Nagy hatással volt rá Mécs László papköltő, aki több éven keresztül hitoktatója volt, s akit rajongással szeretett, s már akkor, gyermekként foglalkoztatta a gondolat, hogy pap lesz.
Az elemi iskola befejezése után a Komáromi Bencés Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Paptanárainak magatartása és Istennek elkötelezett élete megerősítette abban, hogy ő is azt az utat valasztja élete hivatásául, amellyel legjobban szolgálhatja a Jó Istent.

Így Károlyi Lajos Kassára került a szemináriumba, amit később Ungvárra helyeztek át, s a leendő pap itt fejezte be tanulmányait. 1938. július 10-én Szepesváralján a szepesváraljai megyéspüspök pappá szentelte.
Először Ungvárra helyezték káplánnak, majd Beregszászon volt káplán és kórházi lelkész 1942-ig, ettől fogva mezőkaszonyi plébános.
Mint fiatal plébánost, meglátogatta a szatmári püspök, aki káplánt adott mellé Sipos Ferenc erdélyi pap személyében.
Három évig zavartalanul végezte papi hivatását. Azonban jött a második világháború, jött a kommunizmus, amely szinte lehetetlenné tette az elkezdett buzgó papi szolgálatot. A papok nagy részét elhurcolták. Ő is mindennap várta, hogy lehetetlenné teszik további működését. Nem vitték el, de állandó megfigyelés alatt tartották. Még így is mindent megtett, vállalva a megaláztatást, üldöztetést. Több éven keresztül tizenhat egyházközség szolgálatát és gondjait vállalta fel, látta el, ahogy a helyzet és a körülmények engedték. Hosszú évekig mindig úton volt. Szerencsére 1988-ban jött a kedvező fordulat, amikor engedélyezték az egyházak működését. Közben az évek múltak, ám a tenni akarás még most is fűti a már 84 éves Károlyi Lajos atyát, aki jelenleg is 4 templomban teljesít szolgálatot. Hosszú, nehéz, de eredményes életút, amit eddig megtett, s amin még most is teljes odaadással végzi papi teendőit. Isten áldásával folytassa sokáig.

Váradi Natália, Mezőkaszony

Előző cikkA MUNKÁCSI GÖRÖG KATOLIKUS EGYHÁZ RÖVID TÖRTÉNETE (1. rész)
Következő cikkPedagógusok lelkigyakorlata