„Gyilkos” szavaink

79

Vannak olyan, látszólag ártatlannak tűnő szavaink, amik igencsak gyilkos természetűek lehetnek a családi békességet illetőleg. Ezek közül is kiemelkedik a soha és a mindig. Általában nem tulajdonítunk nagy jelentőséget a használatuknak, pedig sokszor teljesen lehetetlenné teszik a családban felmerülő problémák megoldását.
Nézzünk egy konkrét esetet:
Este fáradtan jön haza a férj. Cipőjét az ajtó mellett teszi le, kabátját egy székre dobja, pulóverét az ágyra teszi, közben üdvözli a családtagokat. A feleség, aki egész napját azzal töltötte, hogy valamiféle rendet próbált varázsolni a zsúfolt lakásban, szemrehányóan megjegyzi:
– Csak azt tudnám, miért kell mindig szétdobálnod a holmijaidat! Hát már sohasem érem meg, hogy egyszer végre a fogasra akaszd a kabátodat?
A férjben persze azonnal felmegy a pumpa: na, tessék, ő egész nap a családért dolgozik, erre hazajön, és így várják. És különben is, nem is igaz, hogy mindig széthagyja a dolgait: a múlt csütörtökön is a fogasra akasztotta a kabátját. Mivel támadást érez, nem azt teszi, hogy elgondolkozik felesége megjegyzésén, hanem védekező állásba helyezkedik, és sértett lénye felkészül a visszavágásra. Még valami megjegyzést tesz a levesre, amiben a sárgarépa soha nincs rendesen megfőzve, és a házastársak az este további részét keserűséggel a szívükben töltik el, ami persze az egész család hangulatára rányomja a bélyegét.
Esetleg jobban sül el a dolog, ha a feleség erőt vesz türelmetlenségén, és másként fejezi ki egyébként jogos felháborodását, például a következő módon:
– Ne haragudj, hogy megint szólok a széthagyott ruhák miatt, de úgy örülnék, ha a helyükre tennéd őket, amikor hazajössz! Sokszor úgy érzem, hogy ahogy befejeztem a rendcsinálást, kezdhetem elölről. Pedig szeretnélek szép, rendes lakással hazavárni téged. Ebben az állításban nem található túlzás vagy általánosítás, sem a másik hibáinak felemlegetése. Benne van azonban a feleség jelzése, hogy szereti a férjét, és szeretne a kedvére tenni. Ez viszont arra készteti a férjet, hogy megpróbáljon megfelelni ennek a szeretetnek, és viszonozni akár azáltal is, hogy legközelebb figyel arra, hogy felakassza a kabátját. (Lehet, hogy két nap múlva újból megfeledkezik róla, de minden feleségnek tudnia kell, hogy a türelem rózsát terem.) És ha egy férj azt érzi, hogy őt itthon várták, és szeretettel várták, akkor az sem lesz baj, hogy egy kicsit kemény maradt a sárgarépa…

P.M