Hálaadás Nagyszőlősön

21

Harminc éve kapta vissza egyházunk a plébániatemplomot

A Krónika szerint 1989. április 14-én került vissza egyházi tulajdonba a XIII. századi, 1959 júniusában hatóságilag elvett és bezárt nagyszőlősi Mennybemenetel-templom.

Virágvasárnap, április 14-én volt ennek 30. évfordulója. Az ünnepi szentmisét Magyar Gergely plébános atya mutatta be. Gyönyörű szép napsütéses nap volt, a város tele volt a japáncseresznye rózsaszínű virágaival: igazi virágvasárnap. Az oltárnál 16 ministráns segédkezett. A sekrestye mellett kitéve a fehér kis asztal, rajta barkaágakkal, amelyek szép zöld hajtásokkal voltak borítva; így kezdődött meg az ünnepi szentmise. A barkaszentelést követően mindannyian bevonultunk a templomba. A gyermekek barkaágakat, a ministránsok pedig fehér ruhát terítettek le, míg a kórus és a hívek énekelték: „Hozsanna Dávid Fiának, áldott, aki az Úr nevében jő.” A szentmisében a Máté passiót énekelte a kibővített kórus, Egyed testvér vezetésével.

Azt, hogy milyen volt a templom pontosan harminc évvel ezelőtt ezen a napon, azt nem tudom leírni, nem voltam szemtanúja. Akkor alig volt valami, állt a templom, bent a romos templomfalak megszentségtelenítve. Amink akkor volt, az egyes egyedül a hit. Hit az Istenben. És ha egy mondattal le lehet írni az akkori napot, azt Nádor Albert atya papi jelmondatával írnám le: „Hiszek a szeretet végső győzelmében.” Mi lehetett más ez, mint a szeretet győzelme a gonosz felett?

Mennyi mindenért tartozunk hálával az Úrnak a mai napon azért, hogy megengedte, hogy újraépítsük az omladozó falakat, a templomot, és vele együtt az egyházat! A kőtemplom mellett az emberek szívében, lelkében lévő templomot is.

Hálát adunk neked ma, Urunk, hogy meghallgathattuk magyar nyelven az evangéliumot – kinek az anyanyelvén, kinek az apanyelvén, de magyarul.

Hálát adunk, hogy azóta van már egyházmegyénk és megyéspüspökünk, Majnek Antal atya személyében.

Hálát adunk neked a Misszióban most szolgáló testvérekért: a gvardián és plébános Magyar Gergely atyáért, Hajas Ámosz, Weinrauch Márió, Hernádi Lehel atyákért és Sztreha Egyed testvérért.

Hálát adunk neked a plébános atyákért, akik itt szolgáltak nálunk a harminc év alatt: Zatykó László, Papp Tihamér, Bán Zsolt Jónás, Weinrauch Márió, Lengyel Donát, Magyar Gergely atyákért.

Hálát adunk a Misszió vezetőiért: Majnek Antal, Papp Tihamér, Hidász Ferenc, Weinrauch Márió, Bán Zsolt Jónás, Magyar Gergely atyákért. A tartományfőnökökért: Hegedüs Kolos, Várnai Jakab, Magyar Gergely, Dobszay Benedek atyákért, akik mindig szívükön viselték a Kárpátaljai Ferences Missziót, s gondoskodtak róla, folyamatosan küldve ide az anyaországból a kisebb testvéreket. Néha úgy érezve talán, hogy az Isten háta mögé, látva azt a világot, amiben éltünk, de mindig megtalálva velünk a közös hangot, együtt tudtunk működni, hogy újra virágzó élet lehessen itt. Ahogy azt Antal püspök atya írta, amikor útjának indította a Kárpátaljai Római Katolikus Egyház lapját, az Új Hajtást: „Istennek hála! Ugyanis a levágottnak tűnő, halódó fából új hajtás indult növekedésnek. A hívek imái nem voltak hiábavalók. Az Úr, mint mindig, most sem hagyta el híveit. A szent maradékkal a nehéz időkön átmentette az ő kárpátaljai egyházát a következő évezredre.”

Hálát adunk neked azokért a ferences testvérekért, akik ünnepi szolgálatra jöttek kisegíteni Húsvétra, Karácsonyra, helyettesíteni vagy lelkigyakorlatot tartani.

Lehet, hogy sokszor gondoltak arra, hogy mennyire más itt minden, és mások az emberek, a hívek is. De mi is magyarul imádkozunk, magyarul álmodunk.

Visszagondolok arra, mennyi minden született újjá és mennyi új dolog született. Azt tudom mondani, hogy ideérkezve a ferences atyák mertek nagyot álmodni; nem azt mondom, hogy helyettünk, hanem azt, hogy értünk. S minket is arra biztattak, hogy merjünk álmodni és Isten segít nekünk mindenben.

Talán sokan a szüleink, a nagyszüleink álmodni se mertek mindarról, ami nekünk most már olyan természetes. Katolikus magyar bölcsőde és óvoda, rehabilitációs központ, magyar iskola, plébánia, karitász, lelkigyakorlatos ház, kegyeleti központ. Hitoktatás, zarándoklatok, ministránsfoglalkozások, kóruspróbák, bibliaórák, hittantáborok, kézműves foglalkozások.

A legalapvetőbb: gyermekeket keresztelni, a fiatalokat felkészíteni a házasság szentségére, betegeket látogatni, halottakat eltemetni. A bűnbánót feloldozni és az Élet kenyerével táplálni.

Lehet csak felsorolásnak venni, de ebből semmi sem volt. Nem lehetett. Az emlékét is el akarták törölni az ünnepeknek és a szentségeknek.

Hálát adunk neked, Urunk, hogy lehetővé tetted azt, hogy mi már ebben nőhetünk fel és úgy élhetünk, hogy itt vannak közöttünk a ferences atyák. S amikor atyai biztatásra, gondoskodó szeretetre van szükségünk, akkor atyák; amikor testvérre van szükségünk, akkor olyan szeretet kapunk tőlük, mint egy testvértől, és ha barátra van szükségünk, olyanok számunkra, mint a legjobb barát.

Hálát adunk neked a mai napon azért, hogy harminc évvel ezelőtt visszakaphattuk a templomunkat. S hálát adunk azért is, hogy az Úr nem sokkal utána elküldte hozzánk Paskai László bíboros atyát.

Szviscsu Marina, Nagyszőlős