Hálaadó zarándoklat Magyarországra

35

Egyházmegyénk hálaadó zarándoklatot szervezett a tavalyi imaévért, melyet a magyarság lelki megújulásáért ajánlottak fel. Először is hálát adok Istennek, András atyának, a családomnak és minden szervezőnek, hogy részt vehettem ezen az utazáson.

Július 31-én indultunk, zarándoklatunk első állomása a debreceni Szent Anna-székesegyház volt. A város tele van virággal és szökőkutakkal (nemhiába rendezik ott minden augusztusban a virágkarnevált). Azt tapasztaltuk, hogy az emberek barátságosak voltak hozzánk. Idő hiányában az imaórát a buszban végeztük, közösen, elmélkedve. Estére érkeztünk Kecskemétre, az angolkisasszonyokhoz. Katalin nővér nagy szeretettel és meleg vacsorával fogadott bennünket. Imaóra és szentmise következett a Szent Erzsébet-templomban, majd virrasztással folytattuk, ami éjfélig tartott.

Másnap reggel közös imát tartottunk a templomban, reggeli után pedig elindultuk Ópusztaszerre, a történelmi emlékparkba. A buszban sok szép Mária-éneket énekeltünk, folyamatosan mondtuk a rózsafüzért.

Ópusztaszeren megtekintettük a Feszty-körképet (Árpád fejedelem bevonulását a Vereckei-hágón át, hanganyaggal aláfestve) és a Panoptikumot (ahol a magyar királyok életnagyságú viaszszobrai találhatók).

Délután érkeztünk Szegedre. A szegedi dóm nagysága, szépsége, akusztikája elvarázsolt mindenkit. Itt is imaóra, majd szentmise következett. A város tiszta, kevés az autó, sok a biciklin közlekedő, barátságos ember.

Este nyolcra értünk Pannonhalmára. Már nagyon vártak minket, kaptunk meleg vacsorát. Miután elhelyezkedtünk, imaóra és szentmise következett. Lehetőség volt gyónásra és virrasztásra akár reggelig is. Pannonhalmi szállásunkról tudni illik, hogy bencés rendi apátság, még Szent István királyunk alapította. A templom falai között az összes magyar király imádkozott. Ha belegondolunk… Az újabb épületrészek később épültek hozzá, olyan az egész, mint egy labirintus, de minden út a templomba vezet. Jelenleg fiúgimnázium és kollégium is működik ott, 300 diákkal. A szerzetesekkel végzett közös, reggeli zsolozsma hangzása, lelkülete egész napra erőt adott.

Megnéztük Ábel atya vezetésével a csodás könyvtárat, tele értékes könyvekkel, majd búcsút vettünk, és elindultunk Budapestre, ahova délben érkeztünk meg. Az angolkisasszonyoknál ebédeltünk, onnan gyalog mentünk fel a Sziklakápolnába. Csodálatos elmélyülést lehet ott tapasztalni Jézus szeretetében. Itt is imaórát tartottunk, elvégeztük az irgalmasság rózsafüzérét elmélkedéssel egybekötve.

A Hősök terén búcsúzóul készítettünk egy csoportképet, aztán hazaindultunk. Fáradtan, de feltöltődve érkeztünk otthonainkba. Megéreztük, hogy december 5-e ellenére mégiscsak szeretnek bennünket, hiába próbálja a média az ellenkezőjét elhitetni.

Egy szürtei zarándok