“Hol béke, ott áldás”

51

JANUÁR 1 – A BÉKE VILÁGNAPJA 

A Bibliában számtalanszor találkozunk a “béke” kifejezéssel. Például, Jézus boldognak nevezi azokat, akik békességszerzők; a feltámadt Krisztus az Ő békéjét kínálja az apostoloknak.. Az Ószövetségben, az ároni áldásban szintén a békét említik, mint Istentől megkapható drága kincset: “Áldjon meg Téged az Úr … és adjon békét tenéked” (Szám 6, 22; 26).

Medugorjeban a Szűz Anya a Béke Királynőjének nevezi magát.

A Házi áldásnak is nélkülözhetetlen eleme a béke. Tehát a béke az Istennek egy lényeges ajándéka, kegyelme, amely nem hiányozhat az életünkből.

De vajon értjük-e, hogy mit szeretne ajándékozni nekünk a Mennyei Atya? Vajon mire gondolunk akkor, amikor a Szentmisén, a Miatyánk után kezet nyújtunk embertársunknak ezekkel a szavakkal: “Béke veled”? Mit is kívánunk neki? Azt, hogy ne kerüljön háborúba, nagyobb bajba? Ne veszekedjen se velünk, se mással? Vagy nem is kívánunk semmit, csak hogy tartsuk meg a tisztességes távolságot, hogy “teljes” legyen a béke? Ez is talán belefér a “béke kategóriába”, de Jézus ajándékai sokkal értékesebbek.

Egy szép egyházi énekben énekeljük: “Békét a szívünknek, békét családunknak, békét nemzetünknek, békét a világnak.” Nagyon bölcsen van felállítva a sorrend: legelső helyen van a szív békéje. Ez értékesebb a többinél, sőt e nélkül nem is létezik igazi béke. A szívünk olyan, mint egy tenger: ha vihar van benne, akkor hiába törekszünk arra, hogy meglássuk a földet (Mennyországot, Istent), nem megy, talán el se érjük. Ha lecsendesül a vihar, akkor kirajzolódik előttünk a táj, elérjük a célt és lehetőségünk nyílik arra, hogy más tengereket is meghódítsunk. Tehát a szív békéje eredményezi a család békéjét, melyből következik a nemzet békéje, és így béke lesz a világban is. Mennyei Atyánk elsősorban a saját szívünket bízta ránk, ott “gyomláljunk”, azután következhet a világ. (Aki elsősorban a világ békéjéért fáradozik és szívében békétlenség van, az előbb-utóbb békétlenséget szül, ha valaki elsősorban a nemzet békéjéért harcol, és családjában káosz van, az haszontalan munka és így tovább.)

Már csak az a kérdés, hogy hogyan érhetjük el a szív békéjét. Sok mód van rá: rendszeres ima és szentségek vétele, megbocsátás. Voltam egy lelkigyakorlaton, ahol a szentmisén kézfogáskor nem azt kellett mondanunk, hogy “Béke veled”, hanem “Megbocsátok neked”. Azaz megbocsátok neki mindenért, amit tett, vagy tenni fog, akár ismerem gyarlóságát, akár nem. Megbízok benne, nem ítélem el, nem szólom meg, készen vagyok megélni vele a krisztusi egységet. Enélkül nem megy a béke.

Január 1-én volt a béke világnapja. Ilyenkor a világ megpróbál egy kicsit jobb lenni, egy kicsit nagyobb békét teremteni. De ehhez nem elegendők a pápák, püspökök, kormányzók. Bár ők rendelték el a világnapot, a mi szívünkre van szükség. Minél több szív egyesül a békében, annál több “január 1-je” lesz a 2008 évben is, annál teljesebb lesz a béke a családjainkban, nemzetünkben, a világban és annál nagyobb őszinteséggel mondjuk majd ki: “Megbocsátok neked”.

BFR