Ifjúsági lelkigyakorlat Szinyákon

87

Október 2. és 4. között lelkigyakorlatot tartottunk Szinyá- kon az ungvári és Ungvári járásbeli egyházközségek fiataljainak. A rendezvényt Pogány István és Petenko Miron atyák szervezték, és két Budakesziről érkezett domonkos nővér – Berecz Beáta és Schnider Angelika – tartotta meg.

A lelkigyakorlaton 14-18 éves fiatalok vettek részt, de már a nyitókörben kiderült, hogy sokan közülük meglehetősen éretten gondolkodnak.

Arra a kérdésre például, hogy miért jöttek el, sokan váratlanul komoly válaszokat adtak, olyanokat, hogy lelki békét és nyugalmat keresnek; választ szeretné- nek kapni arra, hogy kik ők és merre kell haladniuk az életben; avagy közelebb szeretnének kerülni Istenhez. Persze voltak olyanok is, akiknek prioritása a pihenés volt, és ez a szinyáki hegyek között meg is valósulhatott. Megint mások azt tűzték ki célul, hogy új barátokat szerezzenek, ami szintén megtörtént, vasárnapra ugyanis a csaknem harmincfős csapat csodásan összekovácsolódott.

Néhány ismerkedési játék, valamint a nyitó szentmise után sor került az első kiscsoportos foglalkozásra, melyen a résztvevők elsődleges feladata az volt, hogy írják le az őket leginkább foglalkoztató kérdéseket. Ezeket aztán egy csokorba gyűjtöttük, és a leggyakrabban feltett kérdések alapján fogalmazódott meg a lelkigyakorlat mottója, azaz három fő kérdése: Ki vagyok én? Ki az Isten? Mi az élet értelme? A szombat délelőtt egy része játékos hangulatban telt, ám a játékok és feladatok nagy része azt a célt szolgálta, hogy megmozgassa az ifjúság testét, elméjét és lelkét. Vegyük például a „használati utasítás” nevű feladatot, amelyben a fiataloknak a következő kategóriákban kellett jellemezniük magukat: 1) összetevőim; 2) felhasználási javaslatok; 3) ha ki szeretnél kapcsolni; 4) ha lemerültem; 5) amitől elromolhatok;

6) ártalmas részeim. Azoknak, akiknek sikerült objektív válaszokat adniuk, ez egy zseniális önismereti szemléltető lehet, hiszen a fiatalok végeredményben személyiségrajzot kaptak saját jó és rossz tulajdonságaikról, talentumaikról és korlátaikról. Bízzunk benne, hogy ez majd segíti őket az útkeresésben. Mivel a résztvevők tették fel a lelkigyakorlat három alapkérdését, nekik is kellett megválaszolniuk azokat. Segítségként mintegy kétszáz képet kaptak, melyekből kinek-kinek ki kellett választania néhányat, melyek – az illető véleménye szerint – leginkább tükrözik az adott kérdésre való választ.

Ezekből a képekből aztán minden egyes kiscsoportnak plakátot kellett készítenie. Öröm volt hallgatni a fiatalokat, amint megindokolták képválasztásukat, igazán mély gondolatok kerültek napvilágra. Öröm volt látni a csillogást a szemükben annak jeléül, hogy ha csak egy apró lépéssel is, de közelebb kerültek az őket érdeklő válaszokhoz. Másrészt viszont betekintést nyerhettünk azokba a súlyos problémákba, melyek betöltik az ifjúság mindennapjait: a kedvezőtlen családi háttér, a beilleszkedési vágy, a káros szenvedélyek stb.

Esti programként megnéztük A jövő kezdete című filmet.

Nem áruljuk el a film tartalmát, mindazonáltal nagyon ajánljuk mindenkinek, aki még nem látta. Sokan látjuk, hogy a világ a vesztébe rohan, és sokan töprengünk azon, miként javíthatnánk a dolgon legalább egy picit. A történetben egy tízéves kisfiú talál ki erre egy módszert. Nem kell holmi elvont, utópisztikus dologra gondolni, mert egy abszolút hétköznapi és mindenki által kivitelezhető cselekvésről van szó.

A már felsorolt programokon kívül eltöltöttünk egy kívül-belül napfényes délutánt a szabadban, illetve meghallgattuk Angelika nővér és Beáta nővér tanulságos és bölcs tanúságtételét. Akinek kedve volt hozzá, végigmehetett egy hat lépésből álló, rendkívül szívhez szóló imaösvényen, valamint csendes elmélkedést is tartottunk, melynek alapjául Máté evangéliuma 14. fejezetének 22-33. versét, azaz a vízen járás történetét választottuk.

A zárókörben a fiatalok többsége pozitívan vélekedett a lelkigyakorlatról. Sokan állították, hogy megkapták, amiért jöttek és várják a következő alkalmat. Nos, mi is várjuk…

egy résztvevő