Így indultunk

62

Tegze József, lapunk első szerkesztője beszél a kezdetekről

 – Pontosan mikor indult az Új Hajtás?

A próbaszám 1996 pünkösdjén jelent meg. A lap neve Antal atya ötlete volt. Utalás az egyház helyzetére: a levágott fa újra kihajt, kizöldül.

    – Kinek a kérésére kezdted szerkeszteni?

A püspök úr keresett meg azzal, hogy vállaljam el a lap szerkesztését. Eleinte féltem a feladattól. Nem is akartam elvállalni. Aztán rokonaim, barátaim biztatására mégis vállaltam. Nem bántam meg. Büszke vagyok arra, hogy a lap első öt évfolyamát én szerkesztettem, útjára indítottam az újságot.

    – Egyházi részről ki felügyelte az Új Hajtás tartalmát?

A szerkesztőbizottságnak két pap tagja volt, a püspök és Németh Imre OFM. Mivel a püspök úrnak kevés ideje volt, általában Imre atya nézte át az újságot.

  – Hol jelent meg a lap? Hogy alakult a példányszám és a terjedelem az évek során?

Eleinte Nagyszőlősön az Ugocsaprint nyomta a lapot. Ez elsősorban azzal volt összefüggésben, hogy 1996-tól 1998-ig Nagyszőlősön laktunk, ezért kézenfekvő volt, hogy ott rendeljük meg. Később ungvári nyomdákba vittük. A példányszám kisebb ingadozások után 2700 körül állandósult.

Arra is figyeltünk, hogy a lap fejlődésében ne legyen visszaesés. A próbaszám mindössze 12 oldalas volt, az 1996-os és 97-es évfolyam számai 16 oldalasak lettek. 1997 végétől 20 oldalas volt a lap, 98-99-ben általában 24-28 oldalon jelent meg, attól függően, hogy mennyi anyagot sikerült összeszedni. A következő lépés a színes borító lett volna, de másképp alakult. Az 1998-as és 2001-es árvíz miatt az Új Hajtásra kevesebb figyelem jutott.

   – Milyen szempontok szerint állítottad össze az újságot?

Szerettünk volna tartalmas, sokszínű, változatos lapot kiadni. A lehetőségeink azonban nagyon szerények voltak. Fontos szempont volt az is, hogy lehetőleg minden korosztályhoz szóljunk. Ez nehézséget is okozott. Bizonyos témákat óvatosan kezeltünk. A kifejezetten csak felnőtteknek szóló írásokra gondolok. A megoldást nyilván egy gyereklap jelentette volna, de arra nem volt kapacitás.

    – Milyen körülmények között, hol készült a lap?

Az Új Hajtást a feleségemmel együtt szerkesztettük nagyszőlősi otthonunkban. A szerkesztőség a kétszobás manzárdlakás konyhájának egyik sarkában volt berendezve. A felszerelés egy darab 486-os számítógépből és egy tintasugaras nyomtatóból állt. Később vásároltunk egy diktafont is.

Mivel délelőtt a nagyszőlősi középiskolában tanítottam, délután pedig a karitatív központ igazgatói teendőivel voltam elfoglalva, a lap emiatt többnyire éjszaka készült.

    – A körülményekből is következik, hogy bizonyára adódtak nehézségek.

A lapot Nagyszőlősön szerkesztettük, a nyomdai előkészítést (tördelés és korrektúra) viszont Munkácson készítették, ezért meglehetősen fárasztó dolog volt ingázni.

A szerkesztői munkát illetően a legnagyobb gondot az jelentette, hogy újságírók hiányában nehéz volt az elképzeléseket valóra váltani, így nemegyszer fordult elő, hogy az eredeti tervekhez képest egészen más került a lapba.

Számomra a legnehezebb év a 2000. volt. Akkor csak négy számunk jelent meg. 1998 karácsonyától ugyanis Munkácsra költöztünk – a püspök kinevezett az egyházmegyei karitász igazgatójává. Az árvízzel kapcsolatos programok minden időmet lefoglalták. A lapra egyre kevesebb energia jutott. Ekkor már négy gyermekünk volt, úgyhogy a feleségem sem tudott az újsággal foglalkozni. 2001 elején lemondtam szerkesztői állásomról, ezt kollégám, Megyesi László vette át.

– Van-e olyan emlék, amire ma is jó visszagondolni?

Például, amikor az Új Ember átvette az egyik cikkünket. Más lapok is vettek át anyagokat. A legkedvesebb élmény mégis az volt, amikor az olvasóink egy-egy levélben megköszönték a szerkesztőségnek a lapot.

Egy alkalommal karácsony előtt kicsúsztunk az időből, és bár a lapot a nyomda ívenként kinyomta, az ívek összehordására már nem vállalkozott az ünnep előtt. Akkor hazavittük a kinyomott íveket és december 23-án egész nap dogoztunk, hogy karácsonyra készen legyen az újság. Az egyik nyomdász történetesen a szomszédunk volt. Valami miatt átjött, s amikor meglátta, hogy mivel vagyunk elfoglalva, szó nélkül leült, és Œ is elkezdte összerakni a lapokat, természetesen ingyen. Így aztán sikerült is az Új Hajtást 24-én széthordani, hogy az olvasók kezébe kerüljön.

PPM