Imakonferencia a tiszta életért

44

A szexualitás célja férfi és nő szeretetben való egységének, bensőséges kapcsolatának, állandó elköteleződésének kifejezése. További célja az egymásnak való örömszerzés és utódok nemzésének lehetősége, másképpen fogalmazva Istennel való együttműködés az életadásban, a teremtésben; a gyermekben testesül meg két ember szeretetegysége. A szexualitás egész személyiségünket érinti, nem választható le a személyiség többi dimenziójáról (szellemi, érzelmi, szociális és lelki oldalunkról). Ha le akarjuk választani (azaz fogyasztási, élvezeti cikknek tekintjük önmagunkat) vagy ha nem a céljának megfelelően élünk vele (azaz nem két különnemű, felnőtt ember szeretetegységét fejezi ki, ill. elválasztjuk az utódokra való nyitottságtól), akkor hazudni próbálunk a testünkkel, életünk értelmét, lényegét roncsoljuk, így sérül a személyiség, legtöbbször igen mélyen, nehezen gyógyulóan.

Korunkban a szexualitás válságát éljük. A szexualitás úgynevezett felszabadítása, azaz elválasztása valódi céljától az ember szexuális identitását, szerelemre, házasságra való képességét, így a család és ezzel a társadalom válságát okozta.

Március 28-30. között a Magyar Katolikus Egyház Bíró László püspök atya (a Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferense), Nobilis Márió (az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatója), Roska Péter esztergomi spirituális atya és munkatársaik szervezésében (immár a második) imakonferenciára hívta meg a fiatalokkal, családokkal foglalkozó papokat, szerzeteseket, családosokat, közösségek, mozgalmak vezetőit. A konferencia célja az volt, hogy imádkozva, beszélgetve, előadásokat, tanúságtételeket meghallgatva közös szemléletet alakítsunk ki, meghalljuk, hogy mire hív a Szentlélek, mit tegyünk azért, hogy ifjúságunk megújulhasson, és tiszta szerelemben, hűséges házasságban, odaadott papi és szerzetesi életben élhessen Istennek tetsző életet. A rendezvénynek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kara adott otthont. Az imakonferencia szentségimádással kezdődött – mely aztán párhuzamosan végigkísérte a konferenciát – majd püspök atya nyitó beszédében a kritikus és felelős gondolkodásra nevelést hangsúlyozta a halál kultúrájával szemben, mely elsősorban a médián keresztül Nyugat-Európából már átterjedt Magyarországra (és hatása Kárpátalján is érződik). A tisztaság szeretete, a házasság, a család és ezzel az élet szeretetét jelenti. Szükséges meghirdetni az élet szeretetét – erre biztatta az atya a felnőtt generációt a katekumenális módszert (tanítás, tanúságtétel, közösség, liturgia) ajánlva hozzá – különben mi is a halál kultúráját építjük passzivitásunkkal.

Az Európai Unió és az ENSZ sajnos aktívan támogatja a halál kultúráját – hallhattuk Gabriele Kuby, szociológus, írónő, meghívott vendégelőadó megdöbbentő előadásában. Míg a feminizmus, ill. a ’68-as szexuális forradalom a nők társadalmi egyenjogúságát hirdette (azaz az anyaságot, a családot rabságként ítélte el), mostanra ez az egyenjogúság a teljes (fizikai!) egyenlőségbe fordult, ami (orvosi beavatkozással, műtétekkel) a nemek felcserélhetőségét, a transzszexualitást, a homoszexualitást, interszexualitást és sokféle kiskorúakkal szembeni visszaélést is jelenti. Ez az ún. genderideológia az ember lényegének eltorzítására tör, nyugodtan mondhatjuk, hogy sátáni ideológia. Az EU parlament elé van terjesztve a törvényjavaslat, hogy minden iskolában legyenek homoszexuális tanárok, ezt az életformát példaként állítva, ill. hogy helyettesítsék a “sex” (nem) szót az egyenlősítést megfogalmazó “gender” kifejezéssel. A német Családügyi Minisztérium támogatja azt a Minisztériumközi Gender Mainstreaming Munkacsoportot, mely a variálható nemű, új ember megteremtésén dolgozik, “a kétneműség duális rend-sémáját” kívánja meghaladni hathatós intézkedésekkel az óvodától kezdve. A gyakorlata a gyermekek minél korábbi “szexualizálása”, magyarul megrontása, pl. azzal, hogy orvosilag igazolták a családon belüli szexuális abuzus (visszaélés) egészséges voltát, kisiskolásokat szexuális tartalmakkal konfrontálnak, ill. 9 éves kortól kezdik gyakorlati módszerrel a fogamzásgátlásra nevelést, egyéb részletektől megkímélem az olvasót.

Európa hármas “nem”-e az életre (a fogamzásgátlás, az euthanázia és a homoszexuális házasság) demográfiai öngyilkossághoz vezetett. Roska Péter atya megfogalmazásában a “Titanic már a jéghegynek ütközött”, sajnos, mi is rajta ülünk. Isten az ember istenarcúságát nem elsősorban a szabadságra, a szeretetre vagy gondolkodásra való képességébe rejtette, hanem épp a két különböző nem egységébe, szerelmébe: “Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,27b). Mit tehetünk tehát, hogy újra kapcsolatba kerüljenek fiataljaink saját lényegükkel? A konferencián több közösség is bemutatkozott, melyek épp ezt célozzák. Az ungvári Szent Gellért Kollégium 3 kollégistája is részt vett a rendezvényen. Az ő rövid beszámolóikból ismerjük meg most e reményt adó, világító kezdeményezéseket:

Gál Adrien (egyetemi hallgató): Jó volt látni, hogy mindaz, amiről az előadók beszéltek valóban működik, és elengedhetetlen kelléke a boldog életnek. A Filia közösség Nyíregyházáról olyan fiatalokból áll, akik ígéretet tettek Istennek, hogy megőrzik tisztaságukat a házasságig. Erejük az imában és a közösségben rejlik. Van egy saját imájuk, amit naponta elimádkoznak, valamint egymásra is számíthatnak a nap bármelyik szakaszában. Természetesen van egy lelkivezetőjük, aki segíti őket ezen az úton. Nagyon tetszett a konferencia. Csak azt sajnálom, hogy nem láthatta mindenki. Mindig boldog családot szerettem volna, most már tudom, hogy kezdjek hozzá!”

Soltész Katalin (orvostanhallgató): “Fiatal párok képviselték tanúságtételeikkel a káposztásmegyeri közösséget, melynek vezetője Tomka Ferenc atya. A közösségen belül vannak kisebb csoportok, mint pl. fiatal párok, jegyesek, fiatal és idősebb házasok, akik támogatják egymást a tisztaság megtartásában. E párok egyike elmesélte, milyen párkapcsolataik voltak addig, míg meg nem ismerték Ferenc atyát, akinek radikális elve szerint még a kézfogás sem megengedett házasság előtt, mivel mindenkiben különböző érzéseket kelt. Az ő vezetésével készültek a szentségi házasságra. Az első kudarcok után határozottan elszánták magukat, és megbeszélték, hogy elkerülik a bűnre vezető alkalmakat. Visszaemlékezve arra az időszakra, mikor tisztán készültek a házasságra elmondhatják, hogy az az időszak volt számukra a legfontosabb, akkor ismerték meg igazán egymást, mert végre tudtak mélyen beszélgetni, ez lett házasságuk alapja és biztonsága. Egy másik pár is bemutatkozott, akik jegyesek, és szintén elhatározták, hogy tisztán készülnek a házasságra. Jó volt rájuk nézni, mert sugárzott belőlük a tisztaság, boldogság, egyetértés. Látszott rajtuk, hogy tisztán élik a kapcsolatukat, mivel nem szűnt meg rajtuk kívül a világ, nemcsak egymással törődtek, hanem bátran ismerkedtek, mindenkihez közvetlenek és kedvesek voltak. Felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb e hétvége alatt, azóta sok mindent másképp gondolok egy párkapcsolatról. Örülök és köszönöm, hogy részt vehettem a konferencián, és hogy ilyen csodálatos emberekkel ismerkedhettem meg!”

Márkus István (orvostanhallgató): “Különösen tetszett Roska Péter atya előadása, mely megvilágította, hogy testünkkel úgy kell bánni, mint amit ajándékba kaptunk, tehát nem tehetünk vele rosszat: nem ölhetjük meg (euthanázia), nem kínozhatjuk (drog, alkohol), és nem használhatjuk erkölcstelen dolgokra (gender-ideológia). A testünket egyszer majd ajándékba kell adnunk a leendő hitvesünknek érintetlenül, úgy, ahogy kaptuk. Így hát a gyermekeinket is ajándékba kapjuk, azaz nincs jogunk őket sem megölni (abortusz). Gabriele Kuby asszony találó angolból fordított kifejezésével élve “a csukló megfordítása megváltoztatja a világot”, azaz ha lefelé fordítva tenyerem birtokoló vággyal nyúlok a világ felé, egész más lesz vele és ezzel önmagammal is a viszonyom, mintha tenyeremet felfelé fordítva ajándékként fogadok el mindent attól, Aki tudja, mire teremtette és miért adta.”

Gál Adrien,
Soltész Katalin,
Márkus István,
Pigler Mónika Míra OP