Imaoldal

67
ima

„Jézus Krisztus a példakép és a minta, aki szerint életünket alakítanunk kell. Jézus azonban a keresztet választotta királyi zászlajául, ezért azt akarja, hogy minden követője a Kálváriára vezető utat járja, hordozza keresztjét, és azon lehelje ki lelkét. Csak ezen az úton jutunk el az üdvösségre.”

Szent Pio atya

 

Szent-Gály Kata:
Keresztúton
„Azt mondja az Úr:
Kevés az, hogy a szolgám légy,
s fölemeld Jákob törzseit,
és visszatérítsd Izrael maradékát.
Nézd, a nemzetek világosságává tettelek,
hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.”
(Iz 49,6)
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…?
Reszketni, remegni az Olajfa-kertben…?
Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel…?
Szemben a Halállal, szemben a közönnyel…?
Adnád-e kezedet szorító kötélnek…?
Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek…?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben…?
Az ostorozásnál eltakarnál engem…?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek…?
Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet…?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig…?
Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik…?
Tudod-e karodat szélesre kitárni…?
Az egész világért áldozattá válni…?
És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,
hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem…?
Tudsz-e mellém hágni…? A helyembe lépni…?
Magadat feledve életemet élni…?
Egészen eltűnni, elmerülni bennem…?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…?

Cirenei Simon képzelt imája

Krisztusom! Nem így terveztem a jövőmet. Nem akartam veled találkozni. Nem akartam tudni, hogy ki vagy, hogy mi- ért gyaláznak és vernek téged. Mégis feléd sodródtam, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy az ostorcsapásokból nekem is jut, kereszted súlya pedig a vállamra nehezedik. El akartam onnan menni, hisz semmi keresnivalóm nem volt ott. Rád néztem, és mintha egy világ nyílt volna meg előttem! Megláttam keresztedben az emberiség bűnét. A saját bű- neimet is! Felismertem, hogy szenvedésedet értünk, a mi bű- neinkért vállaltad, önként, szeretetből! Most már vágyom arra, hogy melletted lehessek, hogy én is hordozhassam keresztedet, ami az enyém is!
Köszönöm, Uram, hogy az élet forgatagában akaratom ellenére mégis magadhoz vezettél! Köszönöm, hogy felismerhettem benned az Üdvözítő Istent! Köszönöm, hogy e találkozás által megváltoztattad az életemet! Királyom, erősítsd meg lábamat, acélozd meg akaratomat, hogy méltó társad lehessek az úton!
Ámen.

„Amikor részt adsz nekünk
getszemáni óráid gyötrelméből:
Amikor meg kell ismernünk a szenvedés óráit,
hogy részünk lehessen a Tiédben:
Amikor Isten akarata nekünk is,
amint Neked terhesnek és érthetetlennek látszik:
Amikor mireánk, mint ahogy Terád,
szomorúság és mélységes bánat, utálat és félelem támad:
Amikor barátaink, mint Téged is,
cserbenhagynak és elárulnak:
Amikor szeretetünk, mint a Tiéd is,
viszonzásul hálátlanságot tapasztal:
Amikor úgy látszik,
hogy az Atya nem hallgatja meg imáinkat:
ISTEN BÁRÁNYA,
aki a Getszemáni kertben
magadra vállaltad minden szenvedésünket,
IRGALMAZZ NEKÜNK.”

Karl Rahner

Fohász Máriához
Isten anyja, aki gyöngéd anyai szeretettel vetted körül Ná záretben az ifjú Üdvözítőt, segíts nekem, hogy én is Isten gyermeke maradhassak!
Istenem, mindenemet neked köszönhetem: életemet, szüleimet, barátaimat.
Most minden bűnömet teljes szívemből bánom, és nem szeretném őket még egyszer elkövetni. A te segítségeddel azon fogok fáradozni, hogy többé ne vétkezzem.
Szűz Mária, Isten anyja, könyörögj értem most, amikor megvallom vétkeimet, amelyek eltávolítottak engem szent Fiadtól!