Imaoldal

61

“Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terheket hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lel-ketek nyugalmát. Az én igám édes, s az én terhem könnyű.”

Mt 11,28-29

Gondold meg!

Istenem!
Te vagy a kút – és nem merítek élő vizedből.
Te vagy a nap – és nem használom fel nekem kínált energiáidat.
Te vagy a cél- de én körforgalomban utazom.
Te vagy a kenyér- és én kalács után vágyakozom.
Te vagy az éhség – ám én jóllakott vagyok.
Te vagy a válasz – de nem hallgatok Rád.
Te vagy a vihar – én azonban nyugalomra vágyom.
Te vagy a csónak – én azonban nem akarok evezni.
Te vagy a kezdet- én szeretnék az első lenni.
Te vagy a kéz- amelyet habozok megragadni.

Uram! Irgalmadba ajánlom mindazokat, akik a szenvedéstől nem jobbakká, hanem gonoszabbakká lesznek. Azokat, akik megkeményednek, állatiasan erőszakossá válnak. Neked ajánlom mindazokat, akiknek lelke keserűségtől, gyűlölettől, bosszúvágytól mérgezett. Ezeket már csak a Te szereteted tudja fölemelni, megmenteni, megváltani. Egyedül Te tudod, ki mennyire vétkes. Igazságosságod egyúttal az irgalmad is.

Imádkozom tehát azok helyett is, és azokért is, akik azt hiszik, hogy már nem tudnak imádkozni.

Friedrich Görres

 

Mi botránkozunk a szenvedésen, veszteségen, bú-bánaton, betegségen, gondon, szegénységen és halálon. Folyton felsziszeg és felkunkorodik a lelkünk: Hát szeretet ez, … s miért nincs csoda, s miért esnek ezek a karácsonyéji misére menők a hóviharban szakadékba, … s miért nem jelenik meg Isten angyala, s nem vezeti jó útra őket? S minek ez a betegség és baj, s mi lesz a három árvával, kiknek Isten elvitte atyjukat?

Mi nem értékeljük a szenvedés és küzdelem s a szeretet lelkeket nemesítő szerepét. A mi nézeteink műhelyében nincs véső és kalapács. Mi nem látjuk, hogy mi mélyít, tisztít, átlátszósít, hogy mitől leszünk szebbek lélekben. Mi csak a nyögést s a kalodát látjuk, s a lélek győzelmes motívumait s a kalodák adta lendületeket nem méltányoljuk.

A Krisztussal szenvedő lélek élete olyan zúgó, taj-tékzó hegyi patakhoz hasonlít, mely ütközik, habzik, sistereg ugyan, de amely minél tovább folyik, annál tisztább… – De ez csak a krisztusi szenvedés sajátossága.

Prohászka Ottokár

Ha egyszer lelkünk mélyén megértettük a Kereszt értelmét, akkor már nem vár ránk az a veszély, hogy az életet szomorúnak és csúfnak találjuk. Éppen csak figyelmesebbek lettünk megfoghatatlan vonzására, mérhetetlen komolyságára… A Kereszt nem valami embertelen dolog, hanem emberfölötti.

A Krisztussal szenvedő lélek élete olyan zúgó, taj-tékzó hegyi patakhoz hasonlít, mely ütközik, habzik, sistereg ugyan, de amely minél tovább folyik, annál tisztább… – De ez csak a krisztusi szenvedés sajátossága.

Teilhard de Chardin: Benne élünk

Uram, eladott rabszolgaként kiáltok hozzád, hallgass meg, ki minket megváltasz! Eladtam magam a gonosz birodalmának, és fizetségként megízleltem a tiltott fa fukarul adott élvezetét. Ezt kiáltom: Hozd egyenesbe, amit én elrontottam, vezesd lépteimet a te szavaid szerint!

Egészen meg vagyok görnyedve gonoszságom súlya alatt, a te szavaid azonban az igazság zsinórmértéke. Uram, egyenesíts ki engem a te igazságod mértéke szerint!

Szent Ágoston