Interjú Landwehr Martin exorcista atyával

62

„Ne keressétek fel a jósokat, mert beszennyezitek magatokat” (Lev 19,31)
Interjú Landwehr Martin exorcista atyával

Tizenkét évvel ezelőtt érkezett Németországból Kárpátaljára. Először azt hitte, csak vendégségbe jön, végül másképp alakult a helyzet: itt maradt az egyházmegye papjaként. Legfontosabb feladata a szabadító szolgálat és az ördögűzés.

– Hol és mikor látta meg a napvilágot?
– 1959-ben születtem Karlsruhe-ban (Németország), vallásos családban. Ez a város a német-francia határtól harminc kilométerre található. Négyen vagyunk testvérek, én vagyok a legidősebb. Két húgom van és egy öcsém. Szüleim ma is Karlsruhe-ban laknak. Jó kapcsolatban vagyok velük.

– Hol járt iskolába?
– Szülővárosomban végeztem az általános iskolát. Ezt követően egy ősi nyelvekre szakosodott gimnáziumba jártam.

– Hány éves korában érezte először, hogy papi hivatása van?
– A gimnázium befejezése után egy évig polgári katonai szolgálatot végeztem egy kórházban. Ebben az időszakban sokat gondolkodtam a hivatásomon, sokat imádkoztam. A betegek, akik körülvettek, sokat segítettek abban, hogy igent mondjak a papságra, hiszen láttam, hogy betegségük ellenére örömmel teli életet éltek. Ezenkívül egy lelkigyakorlat is nagy lökést adott nekem ezen az úton.

– Volt-e példaképe?
– Sok pap és hívő, aki örömteli szívvel élt, példaképként állt előttem. Húszéves koromban tagja lehettem egy cserkészcsapatnak. Vezetőnk is egy ilyen ember volt. Nem volt családja, minden szabadidejét a fiataloknak szentelte. Nagyon szerény és alázatos volt. Ő hívott meg a már említett lelkigyakorlatra, amely nagyon nagy hatással volt rám. Egy másik példaképem egy redemptorista szerzetespap,
aki mindig nagyon irgalmas volt a fiatalokkal szemben. Franciaországban szolgált. Az ő lelkigyakorlatai nyitották fel a szemem.

– Hogyan emlékszik vissza a szemináriumi évekre?
– Az önkéntes kórházi szolgálatomat befejezve jelentkeztem a szemináriumba. Freiburgban tanultam teológiát. Feszültséggel teli időszak volt, de mindennap láttam a célt magam előtt. Természetesen ez egyben érdekes korszaka is volt az életemnek: a tanulás korszaka. Szerettem tanulni, mégis lelki szárazságot éltem meg akkoriban. Az Eucharisztia és a szentségimádás tartott meg engem. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy sok olyan pappal találkozhattam akkoriban, akik példaképemmé váltak.

– Mikor szentelték fel?
– 1984. május 14-én szenteltek pappá Neckargerach városában, amely a Freiburgi Egyházmegyéhez tartozik.

– Hol kezdte el lelkipásztori szolgálatát?
– Felszentelésem után nyolc hétig szülővárosomban szolgálhattam. Ez az időszak éppen elegendő volt arra, hogy megalapozza a jövőmet. Amellett, hogy többnyire helyettesítettem a plébánosokat a város különböző plébániáin, szabadító szolgálatot végeztem egy helyi kolostorban. Sose hittem volna, hogy valaha ezzel foglalkozom majd.

– Ezután hova került?
– Freiburgtól délre helyeztek. Közben egészségügyi probléma miatt egy kis kényszerszünet következett. Majd szülővárosomba kerültem, az említett kolostorban pedig gyóntattam. Nem csak a rend tagjai, hanem sokan mások is jöttek oda elvégezni gyónásukat. Csodálatos feladat volt. Tizenöt éven keresztül végeztem ezt a szolgálatot. Olyan emberek jöttek oda, akiknek lelki szükségleteik voltak, valamint hajléktalanok. Közben Karlsruhe-ban és környékén teljesítettem lelkipásztori szolgálatot.

– Mikor és hogyan került Kárpátaljára?
– 2004. szeptemberében. Abban az időben a püspök új feladattal akart megbízni. A Bodeni-tó vidékére (ez az osztrák, svájci és német határok találkozásánál van) küldött volna, ahol elég sok gazdag él. Nem fogadtam el ezt a lehetőséget, mivel határozottan éreztem, hogy a szegények mellett a helyem. Közben megértettem, hogy nem folytathatom a szabadító szolgálatot a kolostorban, mivel Németországban nagyon óvatosan bántak az ördögűzéssel és a szabadító imával. Ebben az időszakban vettem fel a kapcsolatot Josef Trunk és Burkhard Nogga atyákkal, így lehetőségem nyílt arra, hogy Kárpátaljára jöjjek. Antal püspök szívesen fogadott az egyházmegyében. Nagyon szeretek Kárpátalján lenni és boldog vagyok, hogy itt szolgálhatok.

– A püspök atya már akkor Schönbornba helyezte?
– Legelőször csak vendégségbe jöttem, de elég gyorsan eldőlt, hogy maradok. Schönbornba kerültem. Két évre rá megkaptam Felsőkerepec és Kucsova egyházközségeket is. Később elkezdtem Várpalánkára és Bárdházára is kijárni. És természetesen legfőbb tevékenységem a szabadító ima és az ördögűzés maradt.

– Meséljen részletesebben a szabadító szolgálatról.
– Az emberek elsősorban lelki beszélgetésre és gyónásra jönnek. Különböző bajokkal, problémákkal érkeznek. Mostanában egyre több fiatal és gyerek jön számítógép-függőség miatt. Ezekben az esetekben nem csak számítógép-függőségről van szó, hanem az interneten és más média által terjedő okkultizmussal való megsebzésről. Nagyon ártalmasak azok a játékok, amelyekben háborúznak. Egyeseket  gresszívvé tesz, mások megmagyarázhatatlan félelmekkel küszködnek, álmatlanságban szenvednek. Meg kell érteniük, hogy ez nem
csak pszichológiai, hanem elsősorban lelki probléma. Nagyon fontos ilyenkor az alapos gyónás. Tapasztalatomból azt látom, hogy ezután sokszor szükség van még a szabadító imára. Ez csak egy példa a sok közül, de nap mint nap találkozom újabb helyzetekkel, újabb szenvedésekkel.

– Fel tudna sorolni néhány példát?
– A legtöbb gondot a babonás szertartásokkal, mágiával való kapcsolat, például a jósokhoz járás okozza. Hiszen ezzel megsértik az első parancsot: „Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” A különböző babonás szertartások végzésével az emberek nem az Istentől várják a segítséget, hanem más erőktől. Ezzel ajtót nyitnak a gonosznak. A Leviták könyvében olvashatjuk: „Ne keressétek fel a jósokat, mert beszennyezitek magatokat” (Lev 19, 31).

– Milyen problémákat okozhat az okkultizmus?
– A Megosztó mindig a szentet akarja szétrombolni: a kapcsolatokat, házasságokat, családokat. Meg akarja akadályozni, hogy ember az Élő Forrásból merítsen. Természetesen fizikai fájdalmak, betegségek is lehetnek az okkult dolgok gyakorlásának következményei. Hoznak hozzám olyan gyermekeket, akik szúrásokat éreznek a hasukban. A kicsik nem hibásak ebben. Lehet, hogy a szülők közül valaki kapcsolat-
ban volt különböző babonákkal vagy mágikus ceremóniákkal.

– Miért nem elegendő, ha valaki saját maga imádkozza a szabadító imát?
– Ez attól függ, hogy az ember mennyire tevékenyen vesz részt a saját maga szabadulásának elérésében. Sokak számára nehézséget jelent a lelki lustaság leküzdése. Ami a legfontosabb: az alapos gyónás. Fel kell fedeznie, hogy hol nyitott ajtót a gonosznak. Majd nemet kell mondani minden jóslásra, babonára, vagy éppen olyan tartalmú filmre, zenére, mely az okkultizmust, sátánizmust közvetíti. Ehhez pedig nagyon sokat kell imádkozni a Szentlélekhez. A tapasztalat azt mutatja, hogy emellett gyakran szükség van a pap szabadító imájára is.

– Megszabadulhat-e egy olyan személy, aki nem vágyik a szabadulásra?
– A mai fiatalok között sok a közömbös. Azt mondják, nekik mindegy, hogy mi történik. Én akkor is nagyon imádkozom értük. Kérem a Szentlelket, hogy szabadítsa meg őket. Olyan személyekért is imádkozom, akik nem akarnak eljönni, de tudom, hogy szükségük lenne az imára.

– Voltak-e esetek, amikor nem csak szabadító imára, hanem ördögűzésre is szükség volt?
– Igen, de a megszállottság nem gyakori. Ilyenkor semmi más nem történik, mint amit az Újszövetségben olvasunk. Egyik alkalommal Jézus megkérdezte: „Ki vagy te?” A gonosz lélek a következőt válaszolta: „Légió a nevem.” Így történik a valóságban is.

– Hogyan lehet megkülönböztetni a pszichikai betegségeket és a különböző lelki függőségeket?
– Sokan úgy keresnek fel engem, hogy már pszichológiai kezelés alatt állnak, gyógyszert szednek. Szolgálatunknál van egy általános orvosunk, aki megfigyeli az eseteket és tanácsot tud adni. De az emberek ahhoz az orvoshoz fordulhatnak, akit ők választanak. Én csak a dolog lelki oldalával foglalkozom, nem szokásom beleavatkozni az egészségügybe, habár 25 év alatt már elég sok mindent tanultam a
pszichológiai oldaláról is.

– Említette, hogy szeret Kárpátalján élni. Miért?
– Tetszik a nyelvek, a nemzetiségek sokszínűsége. Nagyon szeretem a hegyeket. Kárpátaljára jellemző a nyitottság, ez nagyon rokonszenves vonás számomra.

– Mit üzen az Új Hajtás olvasóinak?
– Üzenem, hogy a legnagyobb védettségben és a legnagyobb örömben akkor élhetnek, ha Jézussal együtt élik az életüket. Ne engedjék meg, hogy bármi is elvegye tőlük az evangélium örömét.

Az interjút készítette:
Bundáné Fehér Rita