Ismét várjuk a Karácsonyt!

63

Gyermeki lelkülettel várjuk a mi Urunk eljövetelét – de azért ne zavarjon meg minket a gyerekek naiv várakozása az ajándékot hozó Jézuskára! Ellenkezőleg: tartsa ébren a mi szívünket is, hisz bár tudjuk, hogy ő már eljött, a halál után feltámadt és fölment a mennybe – de várjuk, hogy újra eljön nagy hatalommal és dicsőséggel! Akkor lesz majd nyilvánvaló mindenki számára az a szép Ország, melyet ő már kétezer éve meghirdetett a Szentföldön, s azóta az Egyház hirdeti az egész világnak.

Bár az Ószövetség várakozása és a mi várakozásunk közt nagyon sok különbség van – mégis találunk bőven hasonlóságot is. Mi is várakozásban élünk. Egyházi évünk kezdetén átéljük a Messiásra váró zsidók évszázados vágyakozását arra a szép országra, amelyben maga az Isten fog uralkodni! Az Úr egészen sajátos módon kiválasztotta az ószövetségi zsidóságot, és elkezdte tanítani, nevelni. Izraelből egy mintaszerű népet, egy egész világ számára példamutató, eszményi országot akart alakítani. Már a négyezer éves mózesi törvényekből is kiderül, hogy milyen tökéletességre kívánta emelni a Mindenható (áldott az ő neve!) ezt a csekély számú kis nomád népet az egyiptomi és mezopotámiai nagyhatalmak között. A tízparancsolattal megmutatta nekik a boldog és békés élet elemi feltételeit. Az Úr gyakran figyelmezteti őket, hogy személyes, szabad döntésüktől függ, hogy átok vagy áldás jön az életükre. Ő a maga részéről mindig kész irgalmasan megbocsátani, s a megtérő bűnösöknek újra segíteni: gyógyítani, békíteni, vigasztalni őket. Újra és újra figyelmezteti őket: ne e világ hamis prófétáitól várják a boldogulásukat – egyedül ő az igaz Isten. Mindig kéri prófétáin keresztül is, hogy bízzanak benne, hallgassanak rá, és akkor ő teljesíti szívük tiszta vágyait.

Mivel azonban a Mindenható nagy tiszteletben tartja minden ember döntését, elszenvedte, hogy a népnek csak egy része követte tanítását, a másik nem… Emiatt gyakran elromlott az Atyaisten által teremtett békés harmónia az emberek közt, és jött a verekedés, háborúság, haragvás és bosszúállás. Az áhított testvériség újra és újra összetört. Igaz, hogy a közös ellenség csapásai alatt nyögve sokan megtértek és újrakezdték a régi, elhagyott, szép életet, de egyre nehezebb volt ez nekik, mert néhányan továbbra is ragaszkodtak régi, önző vágyaikhoz. Ők megint a Mammontól váriak boldogulásukat, és a gyors meggazdagodás útjait keresték, hogy minél nagyobb hatalommal biztosítsák maguk számára a “földi paradicsomot”. Ugyanakkor viszont nem törődtek a többi szegénnyel, a betegekkel, árvákkal, özvegyekkel. A próféták ostorozzák is őket, és Mózes egy fontos törvényét emlegetik nekik, miszerint a jubileumi évben el kell engedni a szegények adósságát, ötvenévenként pedig a földeket is újra kell osztani.

Mennyire igaza van Szent Pálnak, hogy a mi okulásunkra írták meg az ószövetségi eseményeket, akik a végső időkben élünk! (vö.:lKor 10,11) Bizony, ma is vannak hasonló helyzetek, emberek. Ma is dőzsölnek néhányan és szenvednek sokan a nélkülözésben, a betegségeikben, az igazságtalan bánásmód miatt. Hiába írnak merészen az újságírók, hiába ígérgetnek szépeket a politikusok, szinte semmi nem változik. A bűn megmarad, a büntetés elmarad, az igazságszolgáltatás késik. Milyen sokan várnak ma is egy jó orvosra, egy igazi társra, egy vigasztalóra, egy jobb vezetőre, egy igazi királyra! De hát nem ismerték meg még Jézust? Ébredj ember mély álmodból – már megszabadulhatsz rabságaidból! Hisz ő a Krisztus, a várva várt Messiás! Ő teljesíti be mindezeket a tiszta vágyainkat! Persze ezt nem várhatjuk ölbe tett kézzel. Hiszen ahogy Jézuska a szülők segítségével szerzi be az ajándékokat és teszi a karácsonyfa alá, úgy várja el az Úr, hogy az ő “felnőtt” tanítványai is testesítsék meg az Igét: menjenek és látogassák a betegeket, a börtönben vagy más rabságban sínylódőket, osszák meg feleslegüket a nélkülözőkkel, s mindenütt adják tovább az örömhírt: a Szeretet Istene nincs már messze! Ezt kell bebizonyítani a saját viselkedésünkkel, tetteinkkel!

Várjuk tehát őt, de ha már hozzánk eljött és elhalmozott kegyelmével, akkor vigyük el másokhoz is, hogy náluk is megszülessen és éljen! Aki őt szíve mélyéből keresi (vő.: Jer 29,12-14), ahhoz biztos eljön és megmutatja irgalmas jóságát, hozza minden benne bizakodó, reá türelmesen várakozó hívőjének az ő karácsonyi ajándékait.

Majnek Antal
püspök