Jöjj, Szentlélek Úristen! – A tanév kezdetére

62
Two women praying in library

A Szentírás a teremtés történetében ezeket mondja: Kezdetben a föld puszta és üres volt és sötétség honolt a mélység színén, de az Isten Lelke ott lebegett a vizek felett… Ez a Lélek hitünk szerint nem más, mint a Szentlélek, aki az Atyával és a Fiúval együtt részt vett a világ teremtésében és elrendezésében.

Milyen sivár lenne a föld, ha nem zöldellnének rajta növények, nem teremnének színes virágok és ízes gyümölcsök! Milyen üres lenne a föld, ha a vizeket és a szárazföldet nem népesítenék be a különféle állatok! És milyen gazdátlan lenne a föld, ha hiányozna róla a teremtés koronája: az ember. Mivel a Szentlélek a szeretet Lelke, Isten ajándékainak közvetítője, az ég és föld minden ékességét Neki köszönhetjük. Ő azonban nemcsak a világot akarja földíszíteni, hanem sokkal inkább az emberi lelket. Ezért fordulunk Hozzá az új iskolaév kezdetén és áldásos segítségét kérjük.

„Kezdetben a föld puszta volt és üres.” Ilyen annak az embernek a szelleme is, aki nem jár iskolába és nem gyűjti a tudás kincseit. Ezek segítségével bontakozik ki értelmi világunk és így élhetünk igazán emberhez méltó életet. Tagadhatatlan, hogy a tanulás fárasztó tevékenység. Ehhez nyújtanak segítséget tanítóink és kedves szüleink. Most a Szentlelket is arra kérjük, hogy megvilágosító kegyelmével nyújtson segítséget az új ismeretek megszerzésében. Erősítse akaratunkat, hogy legyőzve lustaságunkat, szorgalmasan végezzük munkánkat.

Az elmúlt iskolaév végén sokan gyenge bizonyítványt vittek haza, s minden okuk megvolt a szégyenkezésre, a bűnbánatra. Most azonban ne ezen búslakodjanak, hanem mondják Pál apostollal: „Elfelejtem, ami mögöttem van és nekifeszülök a rám váró feladatoknak.” Az Úr Jézus is arra biztatta apostolait: Aki kezét az eke szarvára tette, ne nézzen vissza, mert az ilyen nem alkalmas az Isten országa számára! Ezzel a hasonlattal arra akar figyelmeztetni, hogy a megkezdett munkát kitartóan kell folytatnunk. Amint a földeken dolgozók munkagépeikre ülnek és fölszántják a földet, úgy kell nektek is kézbe venni a könyveket, füzeteket, tollat és ceruzát, hogy értelmeteket előkészítsétek az új ismeretek befogadására.

Van egy kemény mondat a Szentírásban, amely így hangzik: „Aki nem dolgozik, ne is egyék!” Vajon ez a mondás csak a felnőttekre vonatkozik? Nem, semmiképpen sem! Amíg valaki iskolába jár, legfőbb munkája, kötelessége a szorgalmas tanulás. Mindezt joggal elvárják tőletek kedves szüleitek. Ti is láthatjátok, sokszor milyen fáradtan jönnek haza a munkából. Ráadásul odahaza is mennyi munka vár még rájuk. Mindezt azért teszik, hogy mindenetek meglegyen és nyugodtan végezhessétek tanulmányaitokat. Visszaélés lenne áldozatos szeretetükkel, ha elhanyagolnátok a tanulást és rossz jegyekkel szomorítanátok őket. Milyen öröm számukra, ha a szülői értekezleten azt hallják: az ön fia vagy leánya igen szorgalmas, jó magaviseletű gyermek.

Az új iskolaévvel megkezdődik a hitoktatás is. Gondolom, mindnyájan ismeritek Mária és Márta történetét. Jeruzsálem közelében, Betániában lakott Lázár, igen kedves barátja az Úr Jézusnak. Két nővére is volt, Mária és Márta. Ha az Úr Jézus megjelent, Márta azonnal a konyhába sietett, hogy illendően megvendégelje. Mária azonban Jézus közelébe húzódott és szomjas lélekkel itta szavait. Az Úr azt mondta: Mária a legjobb részt választotta… Hallgatta tanításomat… A hittanórákon mi is ezt tesszük. Hallgatjuk a hitoktatókat, akik Jézus tanítását hirdetik. Vajon miért van erre szükség? Mert az iskolában szerzett tudás földi boldogulásunk záloga, melynek segítségével emberhez méltó életet élhetünk. Amit azonban Jézustól tanulunk, az ennél is fontosabb. A hittanórákon megtanuljuk, hogyan élhetünk istengyermeki életet, amely nem ötven vagy hetven évig, hanem örökké tart Isten országában.

Természetesen nem elegendő meghallgatni, megtanulni Jézus üzenetét, hanem meg is kell valósítanunk. Ez pedig annyit jelent, hogy szentekké kell lennetek! Az Úr Jézus nyíltan megmondta ezt: „Legyetek tökéletesek, mint mennyei Atyátok!” Isten akarata, hogy szentekké legyetek. S vajon lehetetlen lenne az, amit Isten akar? Nem, semmiképpen! Csak az szükséges, hogy ti is akarjátok.

Sajnos azt is tapasztaljuk, hogy nemegyszer lusta az akaratunk és nem akar megegyezni Isten akaratával. Ezért is jövünk és találkozunk a vasárnapi szentmiséken, ahol maga az Úr Jézus jön hozzánk, árasztja reánk Szentlelkét, hogy tanításának és szent Testének kenyerével erősítsen minket.

György Attila Jöjj, kövess engem! c. könyvéből