Június szentjei

817

IMASZÁNDÉK: Az egész egyház ismerje fel a Szentlelket, mint az új „evangelizálás fő cselekvőjét”, és Őt hívja szüntelenül segítségül.

1. JUSZTINUSZ (100 körül—163). A leghíresebb a hitvédő atyák közt. Eredileg pogány görög filozófus volt. 130-ban keresztelkedett meg. Azon munkálkodott, hogy hangsúlyozza a kereszténység újszerűségét és értékeit, tiszteletben tartva a zsidó és görög eszméket.

Valósággal éhezte az igazságot, míg a kereszténységben találta meg „az egyedül megbízható és igaz filozófiát.” Aki keresi „az igazságot!”, mindig meg is találja Istenben.

Műveiben (főképpen a zsidó Trifonnal folytatott párbeszédében) azt bizonyította, hogy:

– a keresztények testesítik meg az igaz szeretetet,

– a keresztény tanítás megegyezik a nagy görög filozófusok (Szókratész, Platón) eszméivel,

– a keresztény erkölcs törekszik legjobban a törvények betartására.

Rómában a pogány filozófusok mintájára iskolát alapított, melyben számos tanítványra tett szert. Hat tanítványával együtt fejezték le, így tett hitet az igazság mellett. Egyik levelében így vallott:

„Keresztény vagyok, és ez büszkeséggel tölt el. Az a leghőbb vágyam, hogy keresztényként ismerjenek el.”

8. PRÁGAI BOLDOG ÁGNES (1205 -1282). III. Béla magyar király unokája. A felebaráti szeretet nagy apostola. – Ma is csak a segítő szeretet teheti elviselhetővé, sőt széppé az életet.

II. SZENT BARNABÁS (? – 63). A Nemzetek Apostolának, Szent Pálnak ő volt az első támogatója, majd hűséges munkatársa. Nemegyszer kemény üldöztetésben volt része, de igen bőséges termést is adott neki az aratás Ura a pogányok között. – Érdemes fáradni Isten ügyéért!

13. PÁDUAI SZENT ANTAL (1195 -1231). A köztudatban úgy él, mint hatalmas csodatevő, és a szegények támasza. De Szent Antal igehirdetőként is nagy volt! Nemcsak a testi éhséget igyekezett kielégíteni, hanem a lelkit is. – Nemcsak kenyérrel él az ember…!

15. BOLDOG JOLÁN (1238 – 1298). IV. Béla királyunk lánya. Életrajzírói három dolgot emelnek ki életéből, 23 évi házasságából: Soha egyetlen szóval sem akarta férjére erőszakolni akaratát. Ennek a magatartásnak volt jutalma férje részéről az önzetlen viszontszeretet. A fejedelemasszony tartózkodó bölcsességével, férje iránti meleg szeretetével és sok-sok imádságával rengeteg jót tett Egyházának, hazájának és családjának!

18. SZENT EFRÉM (306 körül – 376). Közel-Keleten a szír nyelvű irodalom legnagyobb alakját tisztelik ma is Szent Efrém-ben. Azon a vidéken élt – Nizibisz városban – amely a Paradicsom egykori helyének közelében volt, a mai Irak helyén. Ősi szír családból származott, szülei keresztények voltak. Efrém a gondtalan fiatalok könnyelmű életét élte, amíg egy ifjúkori csínytevése alapvetően meg nem változtatta felfogását és sorsát. Egy szegény asszony tehenét kövekkel dobálta, s az a mezőről olyan helyre menekült, ahol vadak martalékává vált. Ezzel a tettével Efrém súlyos helyzetbe hozta az asszonyt, akinek ez a jószág jelentette a napi megélhetését.

A felelősségérzet feléledésével egy időben nyílt ki a fiatalember szeme az egyházi és világi tudományokra. Óriási erővel vetette bele magát a tanulásba, s rövid idő alatt számos tudományág, elsősorban az irodalom elsőrendű értője és művelője lett.

Nizibisz város püspökét, a későbbi Szent Jakabot elkísérte a híres niceai zsinatra. A további évek során Efrém a perzsák megújuló támadásai elől Edessába menekült, – ez a város hamarosan a felvirágzó szír irodalom és műveltség központjává emelkedett. Efrém számos értékes írással, publikációval tette híressé magát, költői munkái révén még életében népszerűvé vált. Ijjas Antal, a szentek életének kutatója szerint az ókori „expresszionizmus” legnagyobb mesterének tekinthető, akinek műveiből századunkban Weöres Sándor is fordított. Leglíraibb költői munkái Szűz Máriáról és a Máriatiszteletről szólnak.

21. SZENT ALAJOS (1568 – 1591). Alig élt 24 évet, és mégis a legnagyobbak közt foglal helyet. Lemondott a hercegi trónról, de övé lett az örök élet koronája. A tisztaság hőse, aki kemény kézzel biztosította a lélek uralmát a test fölött. Jelszava volt: „Mit érnek a földi dolgok az örökkévalósághoz képest!”

24. KERESZTELŐ SZENT JÁNOS (? – 30 körül). Az Úr útjának előkészítője. A legnagyobb dicséretet maga Jézus mondja róla: „Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál” /Mt 11,7/.

27. SZENT LÁSZLÓ (1040 – 1095). Magyarország állapota a Szent István halálát követő emberöltő alatt nagyon szomorúra fordult. Talán a legveszélyesebb volt azok hatása, akik azt állították, hogy lehetetlenség valakinek egyszerre jó kereszténynek is, meg jó magyarnak is lennie. Szent László hiánytalanul egyesítette magában mindazt, amiért a jó magyar és jó keresztény lelkesedett. Hős volt a javából. Amellett ízig-vérig keresztény. Az Evangélium tanítását nem csupán ajkán hordozta, hanem életével meg is valósította. Ezzel a nagyszerű szintézissel végképp kitépte a bizalmatlanság tövisét, mely a kereszténység iránt még sok magyar szívében ott sajgott.

28. SZENT IRÉNIUSZ (130 – 202) Gyermekként ő még hallgatta Szent János tanítványát, Polikárp püspököt. Az apostoli folytonosság tanúja. Erről így ír: „Aki az igazságot meg akarja ismerni, az apostolok hagyományát megtalálhatja bármely egyházban; s én föl tudom sorolni azokat a püspököket, kiket az apostolok beiktattak, s utódaikat, egészen napjainkig.” Nagyon fontos elvet szögez le: „A római egyházhoz kell nagyobb előrangja miatt fordulni minden más egyháznak, vagyis az összes hívőnek.”

29. SZENT PÉTER (? – 67 v. 68) ÉS PÁL (kb. 3-67 körül). Az első pápa és a legnagyobb hithirdető együttes ünnepe. Két oszlopa az igazságnak, akik kétezer éve tartják szilárdan – és tartani fogják a világ végéig – Krisztus Egyházának, Egyházunknak sziklára emelt épületét.

Összeállította : fr. Imre.

Előző cikkKárpátalján élő németek rövid története
Következő cikkKATOLIKUS ÓVODA NAGYSZŐLŐSÖN