Karácsony a művészetben (2)

52

A Szent Karácsonyt ábrázoló művek köre igazán nagy A Szent Éjen kívül az ún. Kisded-imádás is hozzátartozik: így a pásztorok, Mária imádása, a három királyok hódolata – noha az utóbbiról tudjuk, hogy nem Szent Karácsony éjjelén történt, mégis, mert együtt szokták ábrázolni, szinte külön sem választható. A Szentírás mellett az apokrif iratok, a liturgia, a misztériumok, legendák, a műtárgy keletkezésének ideje és helye alakították, módosították az ábrázolást.
A Pásztorok imádása témájú alkotásokon a festőknek lehetőségük nyílt arra, hogy általában a szabadban, kisebb csoportokat ábrázoljanak. Ez akár saját vidékük is lehetett. A pásztorok általában állataikkal együtt jelennek meg. Az odagyűlt bámészkodók seregéből pedig gyakran jellegzetes arcok, a festők kortársai néznek vissza ránk.
A reneszánsz korának művein már jelentős helyet kapnak íz angyalok. Az angyal voltaképpen lélek, és mégis ábrázolják. Az ábrázolásnak mégis van alapja. Tudjuk, hogy Isten az embert és az angyalt a maga képére teremtette. így hasonlít az emberhez. Az angyal nemcsak az örvendetes hírt közli a pásztorokkal. Halk himnuszt, korált énekelnek az angyalok, hallelujájuk az Ég felé száll, s a Szent hely felett röpködnek, imát hullatnak az Úr egyszülöttjére. Selyem a szárnyuk, fehér a ruhájuk. Némelyikük miseruhát visel. Örömük mérhetetlen, táncot lejtenek, de kötelességükről sem feledkeznek meg. Sugárzó az arcuk, annál inkább, mert ők mindig az Istent nézik, hiszen a Mindenható szűkebb környezetéhez tartoznak.
Az angyalok sok fajtáját ábrázolják a XV. és XVI. századi művek. így Botticelli A „misztikus” Jézus születése című festményén az angyalok az égben örömteljes táncot lejtenek. Itt, a Szent Család körében a Hit, a Remény és a Szeretet közvetlen jelenlétére hívják fel az angyalok a figyelmet ruhájuk fehér-piros-zöld színével, az istálló fölött lebegve. A jelenet előterében pedig az angyal és az ember, az ég és a föld boldog, vigasztaló ölelésben forrnak össze.
Számos alkotás feldolgozta a Királyok hódolását is. A Bölcsek Kelet felől érkeznek, ahonnan a világosság jön. Az ész, a tudás, a világosság hódol az Isten Fia előtt. Ők, mint bölcsek, a tudatlan pásztorok ellentétei. Három világtájat, Európát, Ázsiát, Afrikát, de három életkort is jelképeznek. A legenda azt tartja, hogy Gáspár volt a legnagyobb közöttük, Menyhért a legkisebb, s Boldizsár közepes termetű. Nevük a 6. század óta ismeretes, de név szerint közismertté csak a kilencedik században váltak. Logikus, hogy hárman voltak, mert Máté háromféle ajándékot emleget: aranyat, tömjént és mirhát. Az ajándéknak is szimbolikus jelentősége van. Az aranyat a Királynak, a tömjént az ég és föld Urának, a mirhát a Felkentnek hozták. Sokáig azt hitték, hogy Gáspár a szerecsen, akiről egyébként az volt elterjedve, hogy vígkedélyű. Az alkotásokon Menyhértet – hosszú fehér hajjal – aggastyánnak, Gáspárt bajusztalan ifjúnak, Boldizsárt középkorúnak és barna arcúnak ábrázolták. A művészek szívesen fejeztek ki velük temperamentumot is.
A képzőművészet számára a három királyok témája több, mint bőséges, színes és nagyon sok kifejezésmódra ad lehetőséget. A tárgykör, amellyel velük kapcsolatban találkozhatunk, többrészes:
1.Megálmodják a Gyermek születését. 2. Vonulásuk Keletről Betlehem felé. 3- Heródeshez érnek, és keresik a zsidók királyát. 4. A gyermek-Jézus előtt való hódolat. 5. Visszautazásuk, illetve álmuk. (A témakör álommal kezdődik és álommal végződik.)
A későbbi századok során Mária többnyire már fátyol nélkül jelenik meg. Fején koronával vagy nélküle, ölében a gyermekkel trónon ülve fogadja a hódolatot. Egyes ábrázolásokon a hódolás jelenetét az adott kor és ország előkelőségeinek végeláthatatlan felvonultatásával tették ünnepélyessé. A 17-18. században már hatalmas paloták, pompás öltözetű napkeleti bölcsek, ünnepi terek vették körül a bibliai jeleneteket.
A karácsony nemcsak a bibliai történetek legszebbikjeként került a művészet témái közé, hanem az emberiség egyik legbensőségesebb, legszeretettelibb ünnepeként is. A képzőművészet által mi is részesei vagyunk a boldogságnak. Látjuk a titkot. Ők, a beavatottak, a nagy varázslók, a festők elvisznek bennünket Betlehembe „szívünket vidítani”, s mint az angyalok kara, József, a pásztorok s a bölcsek, mi is csodáljuk a csodát.

R.M. Nagyszőlős