Kárpátalján élő római katolikus szlovákok

48

Az a tény, hogy hol van a ruszin-szlovák nyelvhatár, még most is bizonytalan. Különösen így volt ez a korábbi évszázadokban, amikor legtöbbször az egyházi illetve vallási hovatartozás volt ebben a mérvadó. Egy tömbben, elkülöníthetően szlovákok azonban a XVIII. század első felében jelentek meg a mai Kárpátalján a Rákóczi-szabadságharc leverése után – főleg a Bercsényi családtól elkobzott birtokon -, a császári udvar telepeseiként. A hitük alapján egységet képeztek, római katolikusok voltak.
Telepített szlovákokat Munkács környékére a Schönborn család is. 1827 körül települtek át a szlovákiai Gömör megyéből a Munkács melletti viznicei völgybe. Frigyesfalván vasöntödét és kőfejtőt vezettek.
Feltehetően szlovák lakosok is érkeztek a máramarosi kincstári birtokokra a szepességi németekkel és a cseh mesterekkel együtt. Ezek néhány évtized után a magyar nyelvet fogadták el anyanyelvként.
Ma jelentősebb számú szlovák római katolikus lakosság az Ung megyei Őrdarmán, Nagybereznán, Dolhán, Perecsenyben, Turjaremetén, Szerednyén, Hlibokán illetve Ungváron él.
Szlovák testvéreink száma is erősen csökken (részben a gazdasági nehézségek miatt, valamint az ukrán-szlovák államszerződésben biztosított hosszú távú „repatriálásnak” köszönhetően). Újabb adatok szerint 7329 szlovák római katolikus lakosból közel kétezren magyarnak vallották az anyanyelvüket, és ennél nagyobb számban ruszinnak, illetve ukránnak.
Hitükért, lelki megújulásukért, oktatásukért, itt maradásukért nagyon sokat tesznek a velük elő szerzetes atyák és testvérek, szerzetes nővérek, lelkipásztorok.

Németh Imre