Kirándulás a Sipot-vízeséshez

66

Október 31-én mi, szürtei és téglási hittanosok kirándulni indultunk a Sipot-vízeséshez. Többször is eltévedtünk, de végül sikerült megtalálnunk úticélunkat. Az isteni Gondviselésnek köszönhetjük, hogy találkoztunk egy ismerőssel, Béres Öcsi bácsival, aki egészen a vízesésig elkísért! Hősiesen és rendíthetetlenül gyalogoltunk. A látvány kárpótolt minket minden addigi fáradozásért és nehézségért.

Néha meg kell állnunk egy kicsit ebben a rohanó világban, akkor észrevesszük az apró csodákat, amik a szemünk előtt vannak. Ennyire felszabadultnak és gondtalannak régen éreztük magunkat, mint ezen a kiránduláson. Egy kicsit elfeledkezhettünk a körülöttünk lévő világról.

Bianka

Amikor már a buszon ültünk és imádkoztunk, tudtam, hogy a jó Isten áldása velünk lesz egész utunkon. Legalább 4 km-t gyalogoltunk. Ezt boldogan tettünk, mert volt rá időnk, hogy megcsodálhassuk az őszi természetet, a hegyeket, a völgyben folydogáló patakot. Bátran átmentünk a vízesés másik oldalára is, ami számomra nagy örömet okozott.

Visszafelé úton társaimmal arról beszélgettünk, hogy milyen jó, hogy itt vagyunk, és mindezt együtt tudjuk megtapasztalni. Számomra nagyon fontosak az ilyen kirándulások, ez engem megerősít és táplál.

Gergő

Egyetértettünk abban, hogy megérte ennyit “küzdeni” a végső célunkig. Az a környezet, ami ott körülvett bennünket, mind az Isten és azon belül a természet műve. A hegytetőn a magyarságról, a hazánkról szóló dalokat énekeltünk.

A hangulat egész úton tökéletes volt, mert már annyira összeszoktunk, hogy mindenki megtalálja a másikkal a közös hangot. Nagyon jól éreztük magunkat a hegyek között a tiszta levegőn, teljesen feltöltődtünk energiával és boldogan tértünk haza!

Zsófi

Ha nem akartam volna, akkor is észrevettem volna, hogy az a nap ajándék volt számunkra Istentől. A sok eltévedés után végre kaptunk egy “angyalt”, találkoztunk egy ismerőssel, aki elvezetett a vízeséshez. És amikor a Kárpátokról szóló énekeket énekeltük a vízcsobogás aláfestésére… Leírhatatlan élmény! Hazafelé mindezt ifjúsági énekekkel köszöntük meg az Úrnak.

Krisztina

A hittanos barátaimmal kíváncsian vártam, milyen lesz az utazás, és a hely, ahová megérkezünk. A vízesés gyönyörű volt és örökre megmarad emlékeimben. Köszönöm a jó Istennek ezt a lehetőséget!

Márk

A kirándulás azok számára volt, akik tavaly részt vettek a betlehemezésben. Végig a folyó mentén haladtunk, mindenki nagyon elfáradt, de megérte, ugyanis csodás látvány fogadott minket. Hála Istennek, mindenki szerencsésen visszaért a buszhoz.

István

Olyan érzés volt, mint amikor kicsik voltunk és nagyon vártunk valamire, amit szüleink megígértek, és a hos.- szas várakozás után végre megkaptuk! Nagyon kevés gyereknek adatik meg az, ami nekünk, hogy a Kárpátokat bejárhattuk, és hogy annyi csodás helyen lehettünk. Leküzdöttem a félelmemet, amikor átmentem a vízesésen egy gerendán, és nem féltem! Az csak a minimum, hogy ezek után is elmegyünk betlehemezni! Sajnálhatja az, aki nem jött, mert én ott voltam, és ragyogtam, és most is ragyogok!

Katica

Amikor a vízesés tetején álltam, úgy éreztem, hogy szabad vagyok, minden bajom elszáll, az egész világ megnyílik előttem; így is volt. Az ember csak ilyenkor érzi, hogy milyen csodálatos az élet. Az ilyen pillanatokért érdemes élni. Mindennek oka van, ami velünk történik. Akinek ott kellett lennie, az ott volt!

Timi

Az interjút készítette:
Bunda Szabolcs