KÖTŐDÉS A SZÜLŐFÖLDHÖZ

A Kötődés a Szülőföldhöz nevű kör vezetője vagyok közel 30 éve a Beregszászi Kossuth Lajos Középiskolában, amelyhez később csatlakoztak a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium tanulói és részben a Beregszászi Főiskola diákjai is.

Szülőföldünket, Kárpátalját, ezt a csodálatos vidéket ismernie kell a felnövekvő nemzedéknek. Ha nem ismeri, nem ragaszkodik hozzá.

A Szülőföld egy mély értelmet, érzelmi kötődést hordozó fogalom. Ez a föld nevelt fel bennünket, eltart és hátha meg is tart bennünket. A Szülőföld az emlékek őrzője, amelyhez láthatatlan bilincsek kötnek.

Falunk, városunk szűkebb Szülőföldünk, ahol mi igazán otthon vagyunk, megértjük egymást, ha anyanyelvünkön megszólalunk, van, akivel kezet szoríthatunk.

Tanulóink, ha befejezik iskolai tanulmányaikat, esetleg elkerülnek erről a tájról. Akkor kellenek igazán a szép emlékek, amelyek hazahúznak, mert nélkülük sivár az élet. Örüljünk, hogy itt születtünk, ezen a gyönyörű tájon! Hiszen, ha minél több csodálatos helyet megismerünk, a hálás utókor továbbra is őrizni fogja elődeink, nagyjaink emlékhelyeit.

A kör tagjaival gyakran kirándulunk, túrázunk. A múltkori útvonalunk Vezérszállásra (Pudpolóc) vezetett, ahhoz az icipici római katolikus kápolnához, ahol minden évben Mária Magdolna napon búcsú van, s a szentmise magyar nyelven is elhangzik. Megkerestük a gondnokot, és megkértük nyissa ki a kis kápolnát. Szívesen tette. Csodálkozásunkra magyarul beszélt hozzánk ebben a Kárpátok kellős közepén lévő ruszin, részben sváb községben.

A kápolnába csak 5-6 ember fér be, annyira pici. A gyerekek nagy része a lépcsőn és a bejárati úton állt meg. Persze mindenki megfordult bent. Hangosan – közösen – elmondtuk a Miatyánkot, és egyénileg mindenki küldött egy fohászt az Úristenhez, hogy ide is eljutott.

Az oltár ragyogása, szépsége átjárta lelkünket. A múlt nyári búcsú ünnepén az ünnepi szentmisét Majnek Antal püspök atya tartotta. Kérjük a Szűzanya segítségét, hogy az ez évi búcsún beregszászi kis csoportunk is részt vehessen!

Ez a hely II. Rákóczi Ferenc emlékhely is. A nagyságos fejedelem itt töltött egy éjszakát, lehet, ő is fohászkodott ebben a kis kápolnában (azóta már kétszer át lett építve – fából van).

Majd az idősebbektől érdeklődtünk a „Rákóczi asztala” felől; keveset tudnak róla. Most az asztal értékes ereklyéje a Sárospataki Rákóczi Múzeumnak.

Kirándulásunk sok mindent felölelt. Elhelyeztük az emlékezés és hála virágait, gyújtottunk egy szál gyertyát a Szolyvai Emlékparkban, ahol ártatlan elődeink csontjai porlanak, akikért nem szólt, nem szólhatott a harang.

Barangoltunk a Vereckei-szorosban, a Latorca felső folyásánál, rácsodálkoztunk az „égig érő” hegyóriásokra. Kipróbáltuk erőnket is egy kis kapaszkodással, ami nehezen ment, hiszen ez most nem gyalogtúrás, hegy-mászásos kirándulás volt.

Tisztelegtünk a Vereckei-szorosban az I. világháború emlékkövénél, örvendetes, hogy már egy monumentális kereszt is áll előtte.

Minden kirándulás szép emlékekkel tölti fel, köti össze a kör tagjait, akikben megnyilvánul az egymás iránti szeretet és segítőkészség a mindennapok megpróbáltatásaiban.

Borbély Ibolya, Beregszász