Szociális testvérek
A Társaságot XIII. Leó pápának a Szentlélekről és a szociális kérdésről (Rerum Novarum) kiadott enciklikáinak szellemében Slachta Margit alapította 1923- május 12-én, azzal a szándékkal, hogy az ősi szerzetesi elkötelezettséget a „puszták rejtekéből az élet centrumába” vigye, és
így válaszoljon a modern világ egyéni és társadalmi ínségére.
„A Társaságnak célja, hogy hivatásos és képzett munkaerőket adjon az Egyháznak és a társadalomnak, ezért kizárja saját intézmények létesítését, nehogy ettől a programtól szervezeti önzés valaha is elcsábítsa, vagy erejét, mellyel mások rendelkezésére kellene állnia, önérdekek kiszívják. Legsajátosabb és úttörő feladatának a Társaság azt tekinti, hogy a közéletnek neveljen olyan munkásokat, akiknek hivatásbeli feladata, hogy a katolikus közérdeket, a család, nő és gyermek ideigvaló és örök boldogulásának érdekeit képviselje. Ezért a Szociális Testvérek Társasága olyan Krisztus-katonákat akar nevelni, akik a szó erejével, a szervezés technikájával, szellemi fegyverekkel, megelőző tevékenységben, tömegeket felölelve, a jövő generációkra kihatóan állnak őrt az Egyház érdekei, a család javai mellett. Munkabeli hivatása belső összefüggésben van a Szentlélek Úristen kultuszával. Mivel tagjait töretlen utakra küldi, exponált helyekre állítja, sőt a holnap problémáinak oldozgatásával bízza meg, a testvéreknek állandóan választaniuk, dönteniük, helytállniuk, ellenállniuk, kitartaniuk és kezdeményezniük kell… Élve a lélekkel teltség boldogságát és minden emberi boldogtalanság okát a lélektelenségben látva a testvérek különleges szeretethivatásuknak tekintik a Szentlélek-kultusz terjesztését ebben a több-lélek után szomjazó világban…” (Slachta Margit: Lélek szava, 1939- január 1.)
Ma ezt így fogalmazzuk:
A testvérek Isten dicsőségét szolgálva akarnak tanúságot tenni a Megszentelő Szeretetről, és részt vállalni Krisztus megváltó művében. A Társaság eszményét: 1. benedeki lelkiség, 2. a Szentlélek iránti különleges tisztelet, 3- modern forma, 4. a közszellemet is átformálni akaró szociális szeretet – az Élet a Szentlélekben című Szabályzat foglalja össze.
Ezt a II. Vatikáni Zsinat értelmében megújított Szabályzatot 1986. május 12-én hagyta jóvá a Társaság Központjának Ordináriusa (Buffalo Ny. USA.). Ezt dr. Paskai László bíboros érsek 1989- június 27-én tudomásul vette és megerősítette.
Egyházjogilag a Társaság „Apostoli célokra egyesült közösség”. Az új Kódex szerint ez biztosítja legrugalmasabban, hogy az eredeti karizmát minden körülmény között a legkorszerűbb formában élhessék a testvérek. (Pl. viselhetnek egyenruhát, de élhetnek teljesen jeltelenül is.) A Szociális Testvérek Társaságának kerületei: az USA, Buffalo; Cuba, Szlovákia, Románia és a magyarországi Kerület. Föderatív formában kapcsolódunk a Los Angeles-i és kanadai szociális testvérekhez. A Szociális Testvérek Társaságának Magyarországi Kerületében 115 testvér, 11 jelölt és a kültagok munkálkodnak az „Igazság és Szeretet Lelkének” vezetését kérve, Isten Országának építésén „az egyesek lelkében, a hazában és a társadalomban.”
Szerzetesi elkötelezettségünk stílusa fogadalmaink értelmezéséből következik. Margit testvér tanítása szerint:
a) a tisztaság fogadalmát, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus iránti jegyesi szeretetet,
b) az engedelmességet, mint az isteni Jegyessel való akarategységet,
c) a szegénységet, mint lelki függetlenséget és a Gondviselésre hagyatkozó bizalmat értelmezzük.
Azért, hogy a Társaság, mint testvéri közösség, jelszerűen megvalósíthassa az „egységet a sokféleségben”, hogy az emberi kapcsolatok gyógyulásának helye lehessen, az Úristentől kapott karizmához, a Társasághoz és a testvérekhez a hűség fogadalmával is elkötelezzük magunkat.
A Társaság fogadalmas tagja lehet minden egyházilag szabad állapotú, testileg, lelkileg, idegrendszerileg egészséges 20 és 40 év közti római katolikus nő, akit sürget Krisztus szeretete és a világ ínsége, aki képes és készséges a Társaság lelkiségének és küldetésének elsajátítására, és aki vállalja a legalább hároméves képzést. (Ez nem jelent együttlakást.)
A Társaság kültagja lehet minden olyan keresztény, aki a Társaság szellemében akar élni, és a testvérekkel együtt akar részt venni az „új égért és új földért” való munkában.
A testvérek elkötelezett szeretettel és alapos szaktudással akarnak dolgozni mindenütt, ahová egyéni adottságaikon, képzettségükön vagy a Társaságon keresztül az Úristen küldi őket. Ezért kívánatos, hogy a jelentkezőknek legalább érettségijük, szakmájuk, oklevelük vagy diplomájuk legyen. Dolgozhatnak karitatív, szociális, egészségügyi, oktatásügyi, közgazdasági vagy közéleti területeken, akár közvetlenül az Egyház, az evangelizáció szolgálatában.
Közösségi életünk megélési formái:
– együttlakó közösségek,
– rendszeresen összejáró közösségek.
A világban való aktív jelenlét és a modern élet ínségével való szüntelen találkozás miatt a Társaság erősen hangsúlyozza a kontemplatív dimenziót a testvérek egyéni és közösségi életében egyaránt.
Ezért törekszünk arra, hogy alakuló testvérházainkban legyen kápolna, és fontosnak ismerjük a rendszeres közösségi szentségimádást.
(Lelkiségek – mozgalmak. Országos Lelkipásztori Intézet, 1994.)
Salkaházi Sára
1944 decemberében Budapesten a Bokréta utcai Dolgozó Lányok Otthonában a hivatalos otthonlakók mellett mintegy 25 üldözött tartózkodott illegálisan. Egy törvényesen ott lakó vidéki lány, akit Sára testvér óvni akart a szabados, kicsapongó élettől, bosszúból feljelentette őt.
A nyilasok megérkezésekor Sára testvér éppen házon kívül van. Amint Hedvig testvér társaságában a házhoz közeledik, mindketten látják a bejáratnál posztoló fegyveres nyilas őrséget. Hedvig testvér jól sejtve a veszélyt, megkérdezi Sárát: „Nem akarsz inkább lelépni, hogy majd később visszatérhess?”
Sára testvér nem akart lelépni. Bement. És ezzel a sorsa megpecsételődött. Rajta kívül őrizetbe vették még az embermentésben szintén részt vevő, ugyancsak kassai származású Bernovits Vilma hitoktatónőt. A jól szervezett hamis papíroknak köszönhetően a huszonöt üldözött közül csak négynek nem találták rendben az iratait.
Ami ezután történt, arról húsz évvel később értesülünk, amikor az úgynevezett zuglói nyilasper egyik vádlottja tesz vallomást a bíróság előtt.
A foglyokat azon a bizonyos december végi napon a késő esti órákban a fővámház elé szállították, és levetkőztették őket. A szerencsétlenek ott álltak a víz szélén, és tudták, hogy meg kell halniuk. Voltak, akik jajveszékeltek és életükért könyörögtek. Ekkor – mielőtt a sortűz eldördült volna – egy alacsony termetű, rövid, fekete hajú nő valamilyen megmagyarázhatatlan nyugalommal kivégzői felé fordult, egy pillanatra szemükbe nézett, majd letérdelt, s égre emelt tekintettel nagy keresztet vetett magára. Ez volt utolsó mozdulata.
A Szociális Testvérek Társaságában csak egyetlen alacsony termetű, rövidre nyírt hajú testvér volt, akiről mindenki tudta, hogy széles mozdulatokkal szokott keresztet vetni a mellére.
Ő volt Salkaházi Sára.
Csak elöljárói tudták, hogy Sára testvér 1943. szeptember 14-én felajánlotta életét és halálát testvéreiért.
(A LÉLEK SZAVA 98/2)
„Fogadd el az én halálomat minden fájdalmával együtt váltságul a testvérek – különösen az öregek, betegek és gyengék életéért, és bűnös, nyomorult életem fejében kíméld meg az ő életüket, és kíméld meg őket a megkínoztatástól, fenyegetésektől, főként pedig a hűtlenségtől: Irántad, az Egyház, a hivatás és a Társaság iránt.
Amennyiben pedig isteni végzésed terveiben az én halálom benne foglaltatik, ebben az esetben is fogadd el életemet-halálomat, mint értük való áldozatot.
Ezt a felajánlást teszem Elöljáróim engedélyével, édes Szűz Anyám keze által, Szent József, Szent Benedek atyánk, Avilai Nagy Szent Teréz, Szent Sára és Szent Őrzőangyalom segítségét kérve, nem a magam erejében, hanem a teljes Szentháromság kegyelmében bízva. Ámen.
Ó, édes Jézusom, teljes megnyugvással és készséggel fogadom már most a halál azon nemét, amely Neked tetszik, az összes vele járó gyötrelemmel, fájdalommal és szenvedéssel együtt. Amen.”
1943. szeptember 14.
Salkaházi Sára