Mária, a hétköznapok megélésének példája

73

Jézus anyjáról. Példaképünknek tiszteljük őt – de vajon mennyire követjük a példáját?

Nézzünk meg néhány mozzanatot az életéből, mely ugyanúgy tele volt nehézségekkel és kegyelmekkel, mint a miénk, és éppen ezért követhető is.

 

A fogantatás

Mária meglehetősen nehéz helyzetbe került azzal, hogy egyszerre csak gyermeket várt anélkül, hogy férjhez ment volna. Ki volt téve a környezete mély megvetésének, sőt a megkövezésnek is. Ebben a lehetetlen helyzetben is határtalan bizalommal volt az Atya iránt, és hitte, hogy Ő bármit képes elrendezni. Mi is kerülünk olyan helyzetekbe, amikor nem látjuk a kiutat. Ilyenkor két út áll előttünk: a kétségbeesés, illetve a feltétlen hit útja. Mária az utóbbit választotta. És Isten nem hagyta, hogy csalódjon az ő bizalmában.

A szülés

A körülmények nem mondhatók éppen ideálisnak. Gondoljuk csak végig: Mária, mint minden gyermeket váró as?- szony, felkészül a szülésre, elrendezi a szobát, előkészíti a babaruhákat. Ekkor aztán minden tervét keresztülhúzzák: útra kell kelnie egy rendelet miatt. Aztán, amikor elérkezik a szülés ideje, nemhogy a saját, megszokott környezete hiányzik, hanem még egy emberhez méltó helyet sem találnak, ahol világra hozhatná gyermekét. Teljesen ki van szolgáltatva az eseményeknek, tehetetlen. Mégis, ismét meghozza azt a fontos döntést, hogy elfogadja a helyzetét. Nem szidja Józsefet, hogy miért nem volt ügyesebb, talpraesettebb a szálláskeresésnél, nem panaszkodik, hogy nahát, ezek a betlehemi lakosok milyen szívtelenek – megint az Atyába veti bizalmát, és meghallgatásra talál, az elfogadott szenvedés nem várt kegyelmekkel párosul.

Milyen gyakran felháborodunk, amikor eltervezünk valamit, és a helyzet nem úgy alakul, vagy ha valaki miatt nehéz helyzetbe kerülünk! Rosszkedvünkért aztán okolhatjuk a körülményeket, a házastársunkat, a többi embert, amiért nem az elvárásainknak megfelelően cselekedtek – Mária nem ezt tette, hanem mindent elfogadott és mindent megbocsátott. És így nem veszítette el lelke békéjét, pedig a körülményeket nézve minden oka meglett volna rá.

Menekülés

Egy újabb nem várt esemény: a gyermekkel nem térhet vissza otthonukba, hanem a teljesen ismeretlen Egyiptomba kell menekülnie. Nem könnyű egy kisgyerekkel utazni. Nehéz dolog olyan helyen letelepedni, ráadásul bizonytalan időre, ahol senkit nem ismerünk, talán még a nyelvet sem. Mária itt ismét azt tette, amit Isten várt tőle (és amit tőlünk is vár): teljesen Őrá hagyatkozott, és nyitott szívvel várta, mit végez vele az Úr.

Sokszor más elképzeléseink vannak az életünkről, mint Istennek, és panaszkodó, keserű lélekkel fogadjuk, ha elgondolásaink nem teljesülnek, ha váratlan események felborítják terveinket.

Mária nem panaszkodott, hanem készséges szívvel teljesen belesimult az Atya akaratába. „Legyen nekem a Te igéd szerint” – mondta a fogantatáskor, és ez a „legyen” egész életére szólt. Nem sokat ír a Biblia Mária életéről.

Éppen az benne a nagyszerű, hogy olyan egyszerűségben tudott élni ő, a Megváltó anyja. Minden oka meglett volna arra, hogy dicsekedjen másoknak, hiszen valóban kiválasztotta őt az Isten.

Nemzedékek hosszú során át várták a zsidó lányok és asszonyok, hogy talán tőlük születik meg a Messiás. Máriában teljesült ez az ígéret, ő mégsem használ fel egy szemernyit sem a maga dicsőségére ebből, hanem mindvégig a háttérből szolgál, imádkozik és szenved. Eltűri a mellőzöttséget is: emlékszünk a történetre, amikor Jézus tanít, és közben szólnak neki, hogy anyja és rokonai keresik, ő pedig annyit válaszol erre: „Ki az anyám s kik a rokonaim? … Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám.” Mennyi mindent teszünk azért, akár tudat alatt is, hogy fontosabbnak, nagyobbnak látsszunk mások előtt! Büszkék vagyunk magunkra, ha a gyerekeink sikereket érnek el, igyekszünk a jó hírünket növelni. Mária végig a rejtettség és az alázat útját járta, mégis boldognak és nagynak hirdeti őt minden nemzedék.

Egészen biztos, hogy sokat szenvedett. József halála, később Fia nyilvános működésének kezdete, majd halála és mennybemenetele után egyedül maradt, bár bizonyára támaszt jelentett neki is, ahogy nekünk is, a keresztény közösség. Bár életét, úgy tűnik, végigkísérte a fájdalom, a szenvedéshez való viszonyulása, elfogadó és bizalommal teli hozzáállása lehetővé tette, hogy megvalósuljon benne személyesen is az ígéret: „Boldog vagy, mert hittél.”

Popovicsné Palojtay Márta