Mária ott áll keresztjeink alatt

43

Szeptember közepén van egyik legszebb ünnepünk, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe. S másnap egy szerényebb, ám elmaradhatatlan emléknap: a Fájdalmas Szűzanya napja. Illő, hogy a kettő egymás mellett legyen, hiszen a Szűzanya ott állt Jézus keresztje alatt.

Amikor lapunk megjelenik, éppen kezdetét veszi az imahét, melyet üldözött keresztény testvéreinkért hirdetett meg a püspök atya, s amelyet szeptember 20-án böjti nappal is kiegészítünk. Szerte a világban milliók szenvednek hitükért: állandó életveszélyben, terrornak kitéve, mint pl. Szíriában, Egyiptomban és Nigériában; börtön, átnevelő tábor vagy templomrombolás fenyegetésében, mint pl. Észak-Koreában, Kínában és Vietnámban. Nyugat-Európában és Amerikában lelkiismereti szabadságukat nyomják el, meggyőződésük miatt elveszthetik munkahelyüket, vagy bírósági eljárást indíthatnak ellenük akár egy nyakláncon függő kereszt miatt is – ezekben az országokban minden személyiségi jogot aggályosan tiszteletben tartanak, kivéve a keresztények lelkiismereti szabadságát.

Most tehát értük imádkozunk, és lélekben odaállunk szenvedő testvéreink keresztje alá. Máriával együtt, aki nem csak Jézus keresztjénél volt jelen, hanem azóta is ott áll minden szenvedő keresztje alatt – mindannyiunk keresztje alatt. Őrá lehet számítani, nem fut el, amikor a szenvedésben szükségünk van támogatásra. „Íme, a te fiad” – mondta neki Jézus, és azóta Mária mindannyiunk Anyja lett. Nyugodtan vegyük ezt komolyan, hiszen ő már számtalan jelét adta annak, hogy ő milyen komolyan veszi. Nem véletlen, hogy a püspök atya felhívásában is az áll, hogy a fájdalmas Szűzanyával együtt imádkozunk szenvedő testvéreinkért.

Hamarosan, október 7-én ünnepeljük Máriát mint a rózsafüzér királynőjét. Nagyon megragadott nemrég egy prédikációban az a magyarázat, hogy a rózsafüzér- imádság miért tartja távol tőlünk a sátánt. Amikor Lucifer, a főangyal megtagadta az engedelmességet Istennek, és azt mondta: „Nem szolgálok!”, akkor Isten letaszította őt a mennyből. Mária viszont ezekkel a szavakkal mondott igent Isten tervére: „Íme az Úr szolgálóleánya”. Ezzel a szóval engedelmességét fejezte ki Istennek, s azt, hogy szolgálni akarja őt. S Isten magasra emelte őt. Ezért ha a rózsafüzért imádkozzuk, akkor Máriával együtt, az ő engedelmes, szolgáló lelkületével összekapcsolódva imádkozunk, és ettől a sátán retteg. Aki engedelmeskedni és szolgálni akar Istennek, azon a sátán nehezen talál fogást.

Október hónapban, amikor még nagyobb hangsúlyt kap a rózsafüzér-imádság, gondoljunk mindig az egyszerű názáreti lányra, aki csak szeretni és szolgálni akart, és Isten fel tudta használni őt nagy terveihez. Szeretni és szolgálni valamen?- nyien megtanulhatunk, ehhez nem kellenek sem különleges képességek, sem jó anyagi helyzet. S a rózsafüzér közben elmélkedjük végig Jézus földi életét, hiszen az ő életéből vett mozzanatokra épül ez az imádság. Mindannyian szoktunk emlékezni: fiatalabb korunkra, a házastárssal való megismerkedésre, a gyermekek születésére, az ő első szavukra, amikor botladozva járni kezdtek, majd hamarosan iskolások lettek, dolgoznak, most nekik is vannak gyermekeik… „Istenem, hogy elszaladt az idő!” Ugyanígy gondolhatjuk végig Jézus földi életének kezdetét az örvendetes olvasó közben, belegondolhatunk Mária örömébe, amikor Erzsébettel találkozott, vagy amikor az újszülött kis Jézust a karjába vette, és elfeledkezett minden azt megelőző fájdalomról, vagy átélhetjük aggódását, amikor három napig nem találta őt Jeruzsálemben. A világosság titkaiban Jézus felnőtt életét és dicsőségének kinyilvánítását követhetjük figyelemmel: érdemes lenne ezeket a szentírási részeket külön is elolvasni, és imádkozni, elmélkedni felettük. A fájdalmas olvasó alatt eszünkbe juthatnak szüleink, szeretteink, a körülöttünk élők, akiknek életünk során szenvedését és esetleg halálát is végigéltük, s így belülről érinthet meg minket az a fájdalom, amit Jézus élt át, s az is, amit Mária szenvedett el közben. A dicsőséges olvasó pedig a feltámadás reményének örömét hozza el nekünk.

Mária ott áll a mi keresztünk alatt is, és legnagyobb vágya, hogy Fiához, Jézushoz vezessen minket. Forduljunk hozzá bizalommal, és engedjük neki, hogy vezessen!

Pápai Zsuzsanna