Még egyszer a Nagyszőlősi Ifjúsági Találkozóról

72

1998. január 2: az emberek egy részén a szilveszteri hangulat uralkodik még, míg mások már ráhangolódtak a rohanó élet hétköznapjaira. Jómagam s rajtam kívül még kb. másfélszáz kárpátaljai fiatal izgatottan készülődünk, hogy végre útra keljünk Nagyszőlősre, hogy majd együtt legyünk csendben, békességben, szeretetben, s hogy együtt áldjuk az Urat. Igen, a már hagyománnyá vált Kárpátaljai Ifjúsági Találkozóra, ami immáron az ötödik.
A találkozó már a vonaton kezdetét vette, amikor nagy-nagy örömmel keresték és köszöntötték egymást a rég nem látott ismerősök.
Mint eddig is, a találkozónak a Perényi Zsigmond Középiskola biztosított otthont.
Szervező házigazdáink szeretettel fogadtak, és tájékoztattak bennünket a házirendről. Miután mindenki megtalálta szálláshelyét, Tihamér atya néhány kedves szóval köszöntötte a résztvevőket, és bemutatta a jelen levő vendégeket: Balogh Hajnalka református tiszteletest Munkácsról, Mészáros József Domonkos atyát Budapestről, Gável Henrik atyát szintén kreatív bibliatanulmányozás során az első pünkösdi eseményeket kísérhettük figyelemmel, több műfajban is, amelyeket a kiscsoportok jókedvvel és nagy átéléssel adtak elő. Az esti imádság előtt Sándor atya beszélt a találkozás szentségéről.
igazságokra kell vágynunk, amely a Szent-lélekben való igazi szabadságban rejlik.
Délután Puss Sándor atya tartott előadást. Elmondta, hogy békességünk megőrzéséért harcolnunk kell, itt, most cselekednünk, tevékenykednünk kell érte, de az igazi és teljes békesség csak odaát lesz.
Az előadásokat kiscsoportos beszélgetések követték, amelyeken megvitattuk az elhangzottakat, ki-ki elmondhatta a véleményét, gondolatait. Az itt felmerülő kérdéseinket az előadói fórumon tehettük fel az előadóknak.
Napunkat imaesttel zártuk. Tihamér atya elmélkedése után a kiscsoportok másmás fohásszal fordultak az Úrhoz taizéi énekek kíséretében.
Vasárnap a szentmise után szentségimádáson vettünk részt. Ezen a napon az előadást Balogh Hajnalka református tiszteletes tartotta az Isten országáról, amelynek mi is részesei lehetünk. Igaz, nem sokat tudunk róla, de ha odafigyelünk, akkor néha-néha fellebbenti előttünk is a fátylat. Akkor jobban vágyódunk majd arra, hogy mi is ott legyünk, ahol nincs többé fájdalom, szenvedés, csak öröm és béke.
Budapestről, akit elkísért egy lelkes kis A reggeli szentmise valamint istencsapat is, Puss Sándor atyát Ungvárról. Ezt tisztelet után Domi atya arról beszélt, hogy követte a kiscsoportok bemutatkozása. A nekünk csak a teljes igazságra és nem fél A kiscsoportos beszélgetés után Gável Henrik atya próbált minket rávezetni az öröm parányi titkaira, amelyek itt vannak körülöttünk, de nem figyelünk rájuk.
Nagy öröm volt számunkra az esti táncház, ahol jókedvvel roptuk a báli és népi táncokat.
Tihamér atya az összegzéskor felhívta a figyelmünket arra, hogy az itt kapott lelki ajándékoknak akkor lesz igazi értéke, ha hazatérve mindenki át tudja adni azt a saját környezetének is, s e rohanó, anyagias világ szürke hétköznapjain is meg tudjuk magunkat és másokat vigasztalni azzal, hogy szeret az Isten.
Most, a Szentlélek évében mélyebben imádkozzunk, és jobban figyeljünk oda a Szentlélek indíttatásaira.
A találkozót megtisztelte látogatásával Gulácsy Lajos református és Majnek Antal római katolikus püspök is.
Sajnos, a találkozó véget ért, de abban a reményben búcsúztunk el egymástól, hogy a következő évben ismét találkozunk.
Megköszönöm az előadóknak tanításukat, szolgálatukat, a résztvevőknek jókedvüket, szeretetüket, és végül, de nem utolsósorban szervező házigazdáink gondoskodását s mindazokét, akik valamivel is hozzájárultak ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.
Nem túlzás, ha azt írom, ha nem ők, akkor nincs találkozó.

Váradi Natália, Mezőkaszony